The silence wolf *Vkook*

*2.1*

Rövid összegzés az 1.évad-ból:
Taehyung, egy férfi omega, akivel nem éppen úgy bánik a sors, mint ahogyan kellene. A falkáját elvesztette, a hangjával együtt. Gyenge, félénk, és csendes farkas, aki nem igazán tud vigyázni magára. Ám egy nap, élete 360°-os fordulatot vesz. Találkozik élete szerelmével, Jeon Jungkook-kal, aki karjai alá veszi az omegát. Próbálja mindentől védeni, s megszerezni magának, ami egy idő után sikerül is. Viszont két bökkenő is szembe jön velük. Mina, Jungkook gyermekkori legjobb barátja, és egy egy másik falka alfája, Jackson. Ők ketten, azok akik még az életük árán is, szét akarják szakítani a hőn ittas szerelmeseket. Hiszen, Mina már évek óta oda s vissza van Kook-ért, míg Jackson Wang, Taehyung-ot akarja megszerezni, ezért kieszelnek egy tervet, ami sajnos be is jön nekik. Így Jackson elviszi az omegát, Mina pedig az összeomlott Jeon Jungkook-ot vígasztalja, s próbál beférkőzni szívébe. Vajon, mi lesz ezek után?

***

Taehyung szemszöge:
Szélsebesen szaladtam a fák, s bokrok között, néha-néha hátra pillantva, hátha követnek, de szerencsémre egy hangot se lehetett hallani. Egyedül a madarak csiripelése, és a szél gyengécske zenéje zavarta meg az erdő csendjét.

- Megúsztam.. - lihegtem hangosan, miközben egyre lassabra vettem tempómat, végül egy fatövében meg is álltam pihenni.

2 év telt el, mióta Jackson elvitt magával, ezzel megmentve a Jeon falkát, és Jungkook-ot. De, hogy mi is történt abban a két évben?
Röviden; Amint a Wang falkához értünk, Jackson egyből magáévá akart tenni, ám nem adtam egy könnyem maga. Makacskodtam, ami nem igazán tetszett neki, így bezárt egy nem éppen tiszta picében. Ott tartott, éheztetett, megvert, addig amíg be nem adtam a derekamat. Neki adtam a testemet, mindenemet. A mai napig szégyenlem, de nem volt más választásom. Ha nem teszem meg, akkor bántotta volna a barátaimat, s azt nem éltem volna túl. Ám egy nap, kezdtem betegeskedni, ami feltűnt az alfának is, így elvitt megvizsgáltatni. Az orvos kijelentette, hogy mivel nem vagyok Jungkook-kal megfogok halni. A kötelék, ami már születésünk óta összekapcsolt minket, az kezdett elhalványodni. Ezért Jackson-nak muszáj volt kitalálnia valamit, hogy ne veszítsen el.
Egy éven keresztül próbálkozott, mire sikeresen találtak egy gyógymódot. Egy különleges virágból készült teát kellett meginnom, ami hála az égnek meg is hozta hatását. Kb. három nap múlva, újra teljes valóm voltam. Már semmilyen égő, fájdalmas érzést nem éreztem. Hálás voltam Jackson-nak amiért megmentett, de még így is ugyan úgy Kook-ért dobogott a szívem. Ezt tudtára is adtam az alfának ~többször is~, így végül elértem a célomat.

Elengedett..

Szóval most itt tartok. Éppen haza fele úton igyekesztem, hogy végre újra az én egyetlen, és bátor alfámmal legyek, Jungkook-kal.

Se szavakkal, se tettekkel nem tudnám leírni, milyen érzés az mikor ténylegesen hazaérsz. Mikor meglátod az ismerős utat, fákat, tereket. Mikor meghallod az ismerős hangokat, amiket már oly régen nem hallhattál. Egyszerűen, csodálatos és leírthatatlan egyszerre.

- Itthon vagyok.. - motyogtam egy hatalmas vigyorral, miközben csapzottan, s koszosan beljebb lépdeltem, a faluba. 2 hosszú éve nem jártam itt. De még mindig nem változott semmi. Minden ugyan úgy áll, a park, az iskola, a könyvtár, minden.

- Gyere már Minso! Elfogunk késni! - futottak el mellettem a gyerekek hangos nevetgéléssel, s vidámsággal. Hazudnék, ha azt mondanám nem mosolyogtatott meg. Jó volt látni, újra a Jeon falkatagokat, akik békességben és nyugalomban élnek.