The silence wolf *Vkook*

*2.13*

Másnap reggel már korán fent voltam a megszokotthoz képest. Sajnos, nem tudtam aludni, annyira izgultam a mai nap miatt. Hihetetlennek tűnt még mindig, hogy Jungkook-kal fogok találkozni. Tisztára olyan érzetem volt, mintha ez lenne az első randik. Holott ennek semmi köze nem volt hozzá. Ez csak egy sima találka. Nem kell bele gondolni semmit, hiszen neki amúgy is barátnője van.

Elvégezve a reggeli rutinomat ~ami abból állt, hogy felöltöztem és arcot mostam~, lementem a konyhába hogy egyek valamit. Azt hittem mindenki lett lesz, azonban tévednem kellett hisz csak Nam és Jin volt bent.

- Jó reggelt. Többiek? - kérdeztem szemeimet dörzsölve, majd leültem Namjoon mellé. Mind a ketten elmormoltak egy "Jó reggelt"-t, majd folytatták dolgukat. Látom ők is most keltek.

- Yoongi a határon van ellenőrizni. Hobi meg Jimin még alszanak. - válaszolta Jin, most kivételesen nem a könyvet bújva.
- Tojás jó lesz reggelire? - kérdezte egy halvány mosollyal, mire aprót bólintottam.

- Taehyung.. - szólt az alfa mellőlem. Nevemet hallva, azonnal rá kaptam fejem, majd kíváncsian néztem rá.
- Nem tudod, Jimin miért ért haza olyan későn, tegnap? - kérdezte kávéjába szürcsölve.

- Öm, nem. Miért, mikor ért haza? - kíváncsiskodtam tovább. Most már egyre jobban érdekel a dolog.

- Éjfél körül. - válaszolta.
- Délután elment sétálni, azt mondta sietni fog. Hát nem sikerült neki. - sóhajtott fel halkan, majd hátra dőlt székében.
- Aggódok érte. Remélem nem keveredett semmibe. - húzta félre ajkait.

Meglepve hallgattam a fiút. Jimin csak úgy egyedül nem szokott este kint mászkálni. Ha együtt van valakivel, akkor is fél. Nem hogy egyedül.

- Ez tényleg furcsa. Majd megpróbálok vele beszélni. - mosolyogtam rá bíztatóan, mire hálásan nézett rám.

Imádom Namjoon-t. Olyan mintha az apukánk lenne. Ő az aggódó szülő, aki bármit és bárkit szét szedne, ha bajunk essne. Jin pedig mondhatni az anyuka. Aki főz ránk, foglalkozik velünk, és nevel minket. Annyira szeretem őket.

- Köszönöm, Taehyung. - bólintott halványan, s meg is itta kávéjának tartalmát.
- Nos, én megyek. Segítek Yoon-nak. Majd jövök. - kelt fel, majd oda lépve omegájához nyomott egy búcsú csókot ajkaira.

- Rendben, vigyázz magadra. - viszonozta tettét Jin, és még jó szorosan meg is ölelgette.
- Szeretlek. - mosolygott rá csillogó szemekkel.

- Én is téged. - suttogta Namjoon, szintén elvarázsolt tekintettel.

Annyira aranyosak együtt. Teljes mértékben össze illenek. Szerintem, még soha nem láttam ennyire tökéletes párt mint ők. Vajon, hogy jöhettek össze?

Pár percig, még egymás karjaiba voltak gubancolódva, majd végül az alfa tőlem is elköszönt, s felvéve cipőjét el is hagyta a házat. Jin hyung az ajtó csapódásakor halkan felsóhajtott, végül vissza tért a reggeli csinálásához.
Mivel eléggé nagy csend volt, miután Nam element, ezért ezt megakartam törni. Így rá kérdeztem arra a témára, ami most nagyon furdalta kíváncsiságom.

- Hyung.. Hogy jötettek össze Namjoon-nal? Soha nem mesélted még. - néztem rá érdeklődve. Egy pillanatra minden tettével leállt az omega, majd maga elé bámult. Nem erre a reakcióra számítottam, így kicsit megijedtem. Azt hittem rosszat mondtam, ám mielőtt számat nyitottam volna, Jin hirtelen felkiáltott.

- Ah, végre! Azt hittem, ezt már soha nem fogod megkérdezni! - fordult felém vigyorogva, és fakanálall a kezében. Válaszára halkan felkuncogtam, majd az asztalra könyökölve vártam, hogy kezdjen bele a mesélésbe.
- Nos, az úgy volt hogy.. - vágott bele, miután kirakta elém a reggelit, majd le ült velem szembe.
- Én mindig is Jungkook-éknál dolgoztam. Általában takarítottam, és ha valami baj történt, például harcoltak, vagy csak megsérültek, akkor én láttam el őket. - magyarázta, mire szemeim nagyra nőttek.