The silence wolf *Vkook*

*21.rész*

Jungkook szemszöge:
Ahogy kicsaptam az ajtót, egyből Taehyung fenséges illatát éreztem meg, mire egy nagyot dobbant szívem. Hiányzott már, mindennél jobban. De nem csak az aromája, hanem magam az omega is.

- J-jungkook.. - motyogta, kissé bizonytalanul, mire egyből felkaptam rá fejemet. Istenem, az a mély hang. Erre vártam, már mióta, és most végre hallhatom csilingelően csodás hangját. Mondjuk, rohadtul nem ilyennek képzeltem el, de ez a mély tónus sokkal jobban áll neki.
- Szia.. - folytatta, mire egy halványat biccentettem köszönés képpen, majd elindultam szekrényem felé, ahol elkezdtem magamnak egy kényelmesebb ruhát keresni.

Miközben túrkáltam szekrényemben, csak Taehyung tekintetét éreztem hátamba fúródni. Értem én, hogy kíváncsi, mégis merre voltam, és mit csináltam, de könyörgöm. Ne bámoljun már ennyire. Iszonyatosan irritáló, és idegesítő, hogy folyton csak néz, de meg nem szólal.

- Mit bámulsz? - kérdeztem ridegen. Láttam szemem sarkából, hogy az omega összerezzen, majd elfordítva fejét, bámul a fal felé. Oké, lehet picit bunkó voltam, de nem tehetek róla.

- S-semmit.. Sajnálom.. - motyogta, amire válaszom, csak egy halk hümmögés volt, majd lassan elkezdtem vetkőzni, de mit ad isten?! Hát persze, hogy Kim Taehyung újra bámulni kezdett. Tudom, hogy szexi vagyok, és csábító, de hagyjon már. Igaz, máskor tényleg jól esne, ha így nézne. Viszont, most gecire nincs hozzá kedvem.

- Taehyung.. Mit nézel már? - kérdeztem idegesen, miközben az ágyhoz sétáltam, majd hirtelen bele is dőltem. Annyira jó volt, hogy végre a saját ágyamba lehettem, és pihenhettem ameddig csak akartam, vagyis ezt hittem, mind addig míg Tae meg nem szólalt.

- Látom jó estéd volt.. - motyogta maga elé bámulva. Hangjában lehetett hallani a fájdalmat, és a szomorúságot, ami teljesen jogos volt hisz tudtam mire utal. Jól tudtam, és ha lehetett fejembe szászor felpofoztam magamat. Viszont, most valahogy mégse tudtam volna kimagyarázni a helyzetet. Egyszerűen, nem ment volna.

- Hagyjuk ezt.. Nincs kedvem róla beszélgetni! - morogtam a párnába. Az omega fiú bólintott, majd ki is kelt mellőlem az ágyból. Tudtam, hogy most összetörtem. Tudtam, hogy most veszítettem el, mégse tettem semmit. Fáradt voltam, gyenge, na meg betoji is. Pedig az ajtóban még elterveztem a nagy beszédemet, viszont most már semmire nem emlékszem. A bátorságom eltűnt, magabiztosságommal együttvéve. De nem csak neki volt rossz. Nekem is, hisz imádom, szeretem, ő a szépségsem. Ám ezt is sikeresen elszúrtam. Nagyon sajnálom amit tettem, és tisztában vagyok vele, hogy ezt neki is elkéne mondanom, de nem megy. Egyszerűen nem merek a szemébe nézni.

- Rendben.. - suttogta, majd egy hirtelen mozdulattal fordult felém.
- Sajnálok mindent.. Nem akartalak szégyenbe hozni. - mondta ki őszintén, miközben hosszú, csontos ujjait tördelte folyamatosan.
- Kérlek ne haragudj.. - csuklott el hangja, mire egyből felkaptam fejemet, és aggódva nézve rá hallgattam végig beszédét.
- Tudod, mikor megpofoztalak, utána nagyon rosszul éreztem magamat. É-én soha nem akartalak bántani, de a hirtelen felindulásból, nem tudtam visszafogni magamat. - hadarta lehajtott fejjel.

Elgondolkoztam. Minden egyes megtörtént esemény átfutott agyamon, és mint a villámcsapás úgy ütött fejbe a valóság. Taehyung nem csinált semmit. Mégis ő kért bocsánatot tőlem. Én voltam a paraszt, a mocsok. Túlreagáltam a vadászatot, és le is feküdtem mással, mikor nekem ő itt volt. Kihasználtam, és összetörtem, mikor rohadtul nem ez volt a célom. Felakartam építeni, kiakartam húzni a gödörből, megakartam védeni, erre én voltam az a személy, aki visszalökte őt a semmibe. Egy kurva nagy geci voltam. Belátom. Mondjuk, ezt eddig is tudtam, de most úgy TÉNYLEG, igazán megértettem mindent.