The silence wolf *Vkook*

*Különkiadás*

/Sziasztok! Ígértem, hogy hozok majd egy különkiadásos részt, így itt is lenne! Röviden, amiről szólni fog; Kicsi bekukkantást nyerhetünk, Taehyung, és Jungkook gyerekkorába. Két különböző életet láthatunk.. Egy jót, és egy rosszat../

***

Taehyung gyermekkora

A nap már éledezni kezdett, a madarak halkan csiripeltek, és az emberek elfojtott beszélgetése is hallatszódott, ahogy elhaladtak a ház mellett, s ebből tudta igazán Taehyung, hogy újfent elkezdődött egy nap. Egy újabb szőrnyű, megbánásokkal, és szomorúsággal teli nap. Pedig belül, megrohadásig hitte, hogy talán ez a hétfői reggel másabb lesz, mint a többi. Talán boldog lehet, talán apja ma kiengedi, talán kap valami csepnyi ételt is. Talán, nem fogják megvetni. Mert igen, ez volt a kicsinyke fiú legnagyobb álma, az hogy ne bántsák őt. Ám, ez sajnos nem jött be neki, hisz ugyan úgy, mint minden egyes reggelen, most is jött egyik béta társa, hogy kiráncigálja az ő szobájából, ami igazából börtönnek ment volna el.

- Felkelni! - morogta, tipikus ijesztő, mély hangján a férfi, miközben erősen kivágta a szoba vasajtaját.

Utálta, sőt rühellte, hogy mindig mindenki kutyának nézte őt. Egy gyenge kis pincsinek, kinek kár volt megszületni-e, hisz csak rontja a levegőt, ~ami valamilyen szinten igaz is volt~, vagyis a fiú ezt gondolta.

Taehyung tette amit kért a nála idősebb, hisz nem is volt más választása. Vagyis de lett volna, viszont akkor kihúzta volna a gyufát és valljuk be, azt senki se akarná. Főleg nem ennél a béta férfinál.

- Apád azt üzente, hogy ma kimehetsz, de csak akkor ha Kim asszonyság is veled megy. - nézett rá lenézően a farkas, ám ezt Taehyung-ot egyáltalán nem érdekelte. Csak az járt a fejében, hogy végre, valahára teljesült kívánsága, és kimehet egyet levegőzni. Végre érintheti, a csupasz lába a puha füvet, végre szívhat egy kis D-vitamint, végre futhat egy kört. Komolyan, elsőnek azt hitte hogy csak álmodik, viszont ahogy a farkas megragatta pólójánál fogva, s elkezdte őt kirángatni börtönéből, tudta, hogy biza ez nem álom, ez a valóság. A szörnyű valóság.

A magas és ijesztő férfi egészen, a fiú édesanyja szobájáig húzta őt, ami kisebb megnyugvást hozott Taehyung-ra. Imádta az anyját, hisz egyrészt egy gyönyörű nőről volt szó, másrészt pedig ő az egyetlen aki nem ítélte el. Az asszony mindig is szerette Tae-t, teljess szívéből. Az élete árán is óvta, és védte persze amikor csak tudta, hiszen férje vagy kizárta őt, mikor megbüntették Taehyung-ot, vagy hazudott neki. Hazudott, hogy megváltozott, és elkezdte szeretni a gyenge gyermeket, ám ez egyszer sem volt így. Folyton folyvást a kitalált történeteket mondta a szemébe, és ami a vicces, hogy sajnos el is hitte ezeket a szavakat. Mindig elhitte, s mikor jött a hirtelen pofon, elkezdte magát rosszul érezni. De még ez sem volt elég, ahoz hogy az asszony megvilágosodjon, hisz folyamatosan beleesett a csapdába. Hiszékeny volt, nagyon és ezt férje tudta jól, ezért is használta ki.

- Kim asszony! Meghoztam a fiát! - kopogott be az ajtón a béta, mire a falap ki is nyílt, s egy szépséges szőkés hajú nő lépett ki rajta.

A kicsike omegának egyből felcsillantak szemei egyik szülője láttán, s el sem akarta hinni, hogy újból édesanyjával lehet, és egy kis időt is tölthetnek együtt. Hisz valljuk be, ez nem mindennapi esemény volt.

- Tae, kicsi fiam! - tárta ki karjait mosolyogva anyja, mire a kisebbik azonnal átölelte, és úgy bújt hozzá mint még senki más. Az idősebbnek egyből megfájdult szíve, hisz tudta, érezte hogy fia szenved. Viszont arra soha nem tudta a választ, hogy miért? Mit tett, ez az ártatlan, és jószívű fiú amiért így kell vele bánni?