The silence wolf *Vkook*

*2.12*

Jungkook szemszöge:
Egész este azon gondolkoztam, hogyan és mikor kellene bocsánatot kérnem Taehyung-tól. Hiszen nagyon megbántam ahogyan a buliban beszéltem vele. Nem érdemelte meg. Ő csak szimplán jól érezte magát a barátjával, és én ez miatt úgy látamadtam, mint róka a nyulat. Amit azóta se értek.

Délután mivel nem volt semmi dolgom ~hiszen Mina a barátnőjeivel volt, a falkával kapcsolatos dolgokat pedig már elintéztem~, ezért úgy döntöttem bemegyek a faluba. Ritkán szoktam így sétálgatni, viszont néha jól esik körbe nézni.

Utam során eléggé megszomjaztam, ezért betértem a közeli kávézóba. Vagyis akartam ha valaki nem jött volna nekem.

Meglepődve néztem a farkasra, ám mikor realizáltam hogy ki az, a szavam is el állt.

Taehyung volt az. Két kis kávéval a kezében. Nem tudom kinek vihette, de egy kisebb féltékenység fogott el. Remélem nem annak a korcsnak viszi.

- Oh, istenem.. Sajnálom, nem figyeltem. - magyarázkodott egyből, ám egy pillanatra lefagyott, majd lassan felnézett rám. Úgy látom leesett neki, ki is vagyok.

- Az én hibám, ne haragudj. - motyogtam le nézve rá, s abban a pillanatban vesztem el szempárjaiban.

Még mindig ugyan olyan gyönyörűen csillognak, mint két évvel ez előtt. Semmit nem változott, kivéve a személyisége. De az most lényegtelen.
Nyugodtság fogott el, és valami fura érzés. Olyan, amit Mina-nál soha nem éreztem. De tetszett, és ezt örökké tudtam volna élvezni, azonban az omega ezt máshogy gondolta.

- Én megyek. - mondta kicsit sem határozottan, s el is haladta mellettem, azonban nem hagyhattam elmenni. Ezért vállára fogva húztam vissza magamhoz.

Itt a lehetőség, hogy bocsánatot kérjek. Igaz, nem a legmegfelelőbb a helyszín, viszont a sors azt akarta, hogy itt találkozzunk. Ezért nem halaszthatom.

- Várj! - szóltam utána, mire meglepődve pislogott rám párat.
- Én.. Sajnálom a tegnapit. - hajtottam le fejemet megbánóan.
- Nem akartam semmi olyat hozzá vágni a fejedhez. Csak, hirtelen minden kijött rajtam, és ez rajtad csattant. Sajnálom. - nézetem rá boci szemekkel. Remélem megfog bocsájtani. Bár azt is megérteném, ha nem ezt tenné.

- Ő.. Semmi gond. - mondta, kicsit sokkosan. Látom megleptem.
- Igazából, én sem voltam a legkedvesebb. - jött zavarba, mire halványan elmosolyodtam. De édes.
- Szóval elnézést kérek érte. - pillantott el oldalra bűnbánóan.

- Ne, ne kérj bocsánatot. Miattam akadtál ki! Tehát te nem tehetsz semmiről. - ráztam meg fejemet hevesen, majd közelebb lépetem.
- Figyelj.. Nincs kedved valamikor összefutni? Beszélgetni egy kicsit. Persze, ha csak van kedved. - tűrtem el szemébe lógó tincset, mire füle hegyéig vörös lett.

Igazából, nem tudom honnan jött ez a hirtelen kérdés. De nem bántam meg. Tényleg jó lenne már vele találkozni, hiszen rég óta nem beszélgettünk. És szeretnék róla mindent megtudni. Hiszen sok minden ment keresztül. Szeretném meghallgatni a boldog, vagy szomorú pillanatait. Ha úgy van szeretnék rajta segíteni, tanácsot adni. Ugyna úgy ahogy régen.

Hiányzik az együtt töltött idő.

Láttam rajta, hogy elgondolkozik. Amiért már kezdtem kétségbeesni. Nem is értem mit gondoltam. Persze, majd egyből bele megy ezek után. Olyan hülye vagy Jungkook.

- N-nem tudom.. Mi lesz Mina-val? Nem akarom, hogy mérges legyen ránk, mert találkozunk. - motyogta elhúzódva tőlem.

- Biztos vagyok benne, hogy nem fogja zavarni. Ez csak egy kis találka, az egyik barátommal. - a mondtad végére kissé elhalkultam. Valamiért rossz volt kimondani, ezt a barát szót.