The silence wolf *Vkook*

*19.rész*

Taehyung szemszöge:
Mindent elmondtam Hayun-nak, amit csak lehetett. Attól a pillanattól, amikor ide kerültem, mikor megismertem Jungkook-ot, és belé szerettem  ~nagyon is~, a Mina-tól kapott fenyegetésig, a csókig, az együtt alvástól, egészen a mai nap történtekig. El nem tudom mondani, mennyire megkönnyebbülten, mikor ezt kiadtam magamból. Komolyan, meg is lepődtem, hogy ennyi idő elteltével, ilyen sokat tudok egyszerre beszélni. Pedig azt hittem, hogy majd meg se tudok mukkanni, erre egy szuszra elmondtam a fele életemet. Mondhatni, kicsit büszke is voltam magamra, hisz mégis csak régen motyogtam, már ennyi mindent, na meg egy ~már annyira nem ismeretlen, de még is~ farkasnak, egy nőnek mondtam el a bajaimat, ezzel is nagy kő eseve le éltetőmről.

- Szóval.. Igen, ennyi minden történt. - nevettem fel, már kínomban. Remélem nem untattam, bár akkor már elment volna nem?

- Értem.. - bólintott, majd olyan volt mintha gondolkodni kezdett volna, mivel eléggé komoly képet vágott.
- Először is.. Nagyon örülök, hogy végre valaki tényleg teljes szívéből szereti a fiamat, főleg, hogy az a valaki te vagy. - nézett rám mosolyogva, mire halvány pír szökött orcámra. Milyen jó lenne, ha az alfa is ugyan úgy érezne, mint én.
- Másodszor.. Őszintén bevallom. Mina-t sosem bírtam! - sóhajtott fel fáradt. Kijelentésén tágra nyíltak szemeim, és talán ajkaim is egy picit szét nyíltak, annyira meglepődtem.

Pedig azt hittem imádja..

- Annyira elrontja Jungkook-ot. Kiskorukban is mindig csak a bajba vitte őt, pedig a MI fajtánk! - mutatott egyszer rám, egyszer pedig magára, eléggé felháborodva.
- Na meg.. Bocsánat, hogy ezt mondom, de egy nagy kurva! Mindenkivel összefekszik, és folyton csak bulikba jár. Nem is értem, hogy nem szült még gyereket. - hangjában lehetett hallani, a haragot, és az undort. Mondjuk teljesen megértem, én se szívlelem őt.
- Sokszor beszéltem már Kook-kal, hogy hagyja el, de nem akarta, így kénytelenek voltunk "befogadni". - morogta, majd egy pár percre úgyból beült a csend. Amit megértek, hisz nagyon ideges volt a nő. Én se lennék jobb helyzetben, ha egy olyan személyről kéne beszélnem, akit több éve ismerek, és rühellem.
- Harmadszorra pedig.. Amint haza jön a drágalátos alfa fiam, beszélni fogok vele. Ha, most nem fog benőni a feje lágya, akkor soha sem. - rázta meg a fejét csalódottan, majd rám nézett, és szorosan megfogta kezeimet.
- Kérlek Taehyung! Ne haragudj rá! Tudom, hogy egy idóta volt, de hidd el nem gondolta komolyan, amiket mondott. Tényleg nagyon sajnálom, helyette! - csuklott el hangja, mire nekem is könnybe lábadtak szemei.

Jungkook anyja.. Ő érzi rosszul magát, amikor nem is tett semmi gonosznak mondhatót. Csak is a fia tehet mindenről, neki kéne most bocsánatot kérnie, erre nincs itt. A saját anyja könyörög nekem, mikor ez az ő feladata lenne! Milyen szánalmas ez nem?!

- Ugyan, nem haragszom! - ráztam meg fejemet, majd bíztatóan megszorítottam, remegő mancsait.
- Fájtak a szavai, de már megszoktam. - vontam vállat, egy hamiskás mosoly kíséretében. Igen, megszoktam, csak nem attól a személytől, akit tényleg nagyon szeretek.

- Megígérem, hogy helyre hozom az eszét. - mosolyodott el, mire halványan bólintottam. Hazudok, ha azt mondom, hogy nem kételkedtem ebben a tervben.

- Köszönöm.. És azt is, hogy meghallgatott! Nagyon jól esett, már valakinek kiöntenem a szívem. - kuncogtam, mire ő is halkan felnevetett.

- Ne köszönd! Szívesen tettem! - legyintett, majd megfogta, az üres poharakat, és a mosogatóhoz vitte őket.
- Ha bármi ilyen van, csak szólj, és tartunk egy lelkizős estét. - kacsintott rám nevetve, mire bíztatóan bólintottam.

- Meglesz! - mosolyogtam a nőre, tényleg, talán most egyszer az életben, őszintén.

Már eléggé későre járt az idő, ~így a lelkizős party után~ , gyorsan elment fürdeni, és elintézni az esti rutinomat, ezek után pedig, végül frissen, és üdén, feküdtem be a menta illattól áradó ágyba. Most az egyszer, nem örültem ennek a fenséges aromának, hisz egyből Jungkook, dühös, és csalódott képe ugrott be, ~amit még álmomba se kívánnék~, de hát én csesztem el. Így belegondolva.

Igazából nekem is bocsánatot kéne kérni, hisz én meg betoji voltam. Ha egy kis erőt vettem volna magamon, most nem lenne ez. Itt lenne velem, és büszkén simogatná tincseimet, és szép szavakkal illetne. Viszont, nincs itt. Elment, fogalmam sincs merre, és ez kezd aggasztani. Bármennyire haragszok rá ~na meg magamra is~, félek, nehogy baja essen. Bár lehet ezzel elkéstem. Attól függetlenül, hogy Jungkook erős, és bátor, ilyen kusza fejjel ~mint az enyém is~ nehezen lehet gondolkodni.

- Megvárom őt.. És bocsánatot kérek.. - motyogtam magamba, és az ajtó felé fordulva, szugeráltam a tárgyat, hátha betoppan rajta, az agyamba lévő személy.

Öt perc.. Tíz perc.. Félóra.. Egy, majd végül három óra is eltelt, de semmi. Egyre jobban kezdtem félni, és aggódni az alfa iránt. Foglalmam sem volt, hogy merre mehetett, és miféle hülyeséget csinálhatott. Csak, mert kinézem belőle, hogy mérgében kivégez egy egész falkát. Bár remélem nem csinálja meg.

Sóhajtva fordultam másik oldalamra, és próbáltam lehunyni szemeimet, ami nem nagyon sikerült. De, hogy is sikirült volna? Csak is rajta járt eszem. Csak úgy kattogtak a fogaskerekek, és próbálták kitalálni, vajon merre is lehet az "eltűnt" személy. Vagy egyáltalán kivel lehet?! Vagy, hogy Jól van-e?! Esteleg, haragszik-e még?! Egyáltalán szeret engem?! Mert én, imádom őt, semmi túlzás nélkül. Az első pillanattól kezdve, megmozgatott bennem valamit. Elhitettem magammal, hogy talán, ő lesz az igazi. Aki egész életemen át kísérni fog, és tiszta szívéből szeretni fog. De valahogy, most ezt nem igazán tudok gondolni. Miért is tudnék? Hisz, megismertem végre valahára, az igazi énjét. Jungkook, nem egy aranyos, cuki, megértő, szeretetteljes ember. Ő maga, a nagyképűség, az undor. Makacs, és instabil lelkű! Tehát, ugyan olyan mint minden alfa. Az ujjai köré csavar, elhiteti, hogy vagy valaki, majd olyan szinten pofon vág, hogy a föld alá kerülsz. Játszadozik, az érzéseiddel, és mikor már kezded azt feltételezni, hogy ő is érez irántad valamit  ~legalább egy leheletnyit is~, jön a csavar, miszerint utál, és szégyenkezik, miattad.

Jungkook, se másabb, pedig tényleg, belevetettem minden bizalmamat, erre ezt kapom vissza. Jó, persze én is hibás vagyok valamilyen szinten, mert nem mondom, hogy nem vagyok az. Jól tudom, hogy cserben hagytam, és megaláztam őt, de attól függetlenül nekem is vannak érzéseim.

- Annyira utállak.. De, még is szeretlek, és kellesz nekem.. - suttogtam, olyan halkan, mintha lennének velem együtt a szobába, és félnék, nehogy meghallja valaki. Csak az volt a baj, hogy az ég világon, ~rajtam kívül~ senki sem volt, akkor a helyiségben.

🌸Hehyo🌸
Fhu, hát ez a rész nem lett valami izgalmas, de kiszerettem volna térni, így Tae gondolataira, ami remélem nem gond.. 😅 De ne aggódjatok! Ígérem, a következő rész izgalmasabb lesz!😏

Ha tetszett: ⭐ és 💬

_Foxyy_