The silence wolf *Vkook*

*2.rész*

Jungkook szemszöge:
Mint mindig ma is vörös hajú barátommal Hobival mentünk a rég megszokott vadászatunkra így este fele, amit persze a közeli erdőben szoktunk végrehajtani, csak mi ketten.

- Mehetünk? - kérdezte Hoseok vigyorogva, ami nekem is egy mosolyt csalt az arcomra. Imádom, hogy ilyen ragyogó mosolya van.

- Igen. - bólintottam, és mind a ketten farkas énünké változtunk. Még egy utolsót egymásra pillantottunk, majd el is indultunk egyenesen az erdő felé.

Gondolom mondanom se kell milyen jó érzés volt, ahogy futás közben a hideg levegő csípte arcunkat és teljes csend honolt mindenhol. Igaz, sokan hülyenék néztek minket, hogy miért pont este megyünk vadászni, de megvan rá az okunk.
Egy, ilyenkor tényleg senki más nincs az erdőben, így nyugodtan végezhetjük dolgunkat. Kettő, rohadtúl nem igaz, hogy csak nappal van élet. Szerintem pont fordítva van, hisz ekkor mernek elő jönni azok a zsákmányok, akik nappal bújtak el a többi farkas elől, szóval szerintem igazán nyert ügyünk van.

Amint oda értünk az erdő bejáratához, szokásosan én elől haladva figyeltem minden egyes rezzenetet és hangot, míg Hobi kicsit hátrébb figyelte a terepet. 
Így halattunk egészen addig míg drága barátom fel nem figyelt valamire.
Kíváncsian néztem, ahogy a levegőbe szaglászott, majd egy irányba megállt a feje és egy hangosat vonyított. Ebből tudtam, hogy Hoseok valamit talált, ezért egyből követni kezdtem a fiút. Szélsebesen futottunk a fák és bokrok között, mikor is Hobi hirtelen megállt és vissza alakult emberi formájába.

- Te nem érzed? - kérdezte felvont felszöldökkel, mire én is vissza változtam.

- Kéne? - néztem rá értetlen fejjel, de rám se hederített, csak tovább ment. Egy nagyot sóhajtottam, majd utánna mentem és végig mellette haladva figyeltem a szagokat.

- Itt! Érzed? - fordult el jobbra, mire mellé léptem és megcsapott egy édeskés illat. Nem volt valami intezív, de eléggé megigézett.

- Menjünk! - jelentettem ki, és meg se várva barátomat lépkedtem át a faágak fölött amilyen gyorsan csak tudtam.

Egyre erősebben kezdtem érezni ezt a fenséget illatot így gyorsabbra vettem a tempót, amit szerencsétlen Hobi alíg tudott tartani. Pár perc elteltével hirtelen érzetből megálltam, mire barátom hátamnak ütközve mondott el mindennek, de rá se hederítve néztem el oldalra és ami ott fogadott.. Nem bírtam elhinni.

- Jungkook. Komoly mondom ha egyszer leszek oly.. Mi van? - kérdezte ijedten a fiú, amint észre vette, hogy egy bizonyos pontot szugerálok, majd ő is oldalra fordította a fejét és le esett állal nézett Rá.
- Mi a fasz? - üvöltött fel, majd a földön fekvő omegához lépett.
- Jungkook.. Ő-ő komolyan egy?

- Egy omega. Igen.. - bólintottam, majd én is az ismeretlen fiúhoz léptem.
- Ezért volt ilyen édes és finom illata. Csodálom, hogy még senki nem találta meg. - guggoltam le az ajúlt farkashoz, majd óvatosan hátára fordítottam és azta.

Valami eszméletlen gyönyörű volt. Szép nőies arc, telt ajkak, vékonyka test, csodálatos hajkorona. Mondhatni egy lehullott angyalal találkoztunk.

- Nagyon szép. - mosolygott Hobi, majd ő is le guggolva mérte jobban végig az omegát.

- Az biztos. - motyogtam és lassan végig simítottam puha ajkain, mire egy ismeretlen bizsergés futott végig rajtam.
- Muszáj segítenünk rajta! - néztem rá barátomra, aki csak bólintva egyet egyből bele is ment.

- De, mit fog szólni az apád? - kérdezett rá félve, majd felállt és úgy nézett le ránk.

- Nem kell tudnia róla. - vágtam rá, majd szép lassan és óvatosan felvettem a gyenge fiút.
- De szerintem ha megtudja se lesz baj, hisz omega. Méghozzá férfi, ami eléggé ritka. Na meg persze gyönyörű. - néztem mosolyogva az előbb említettre, aki nyugodtan szuszogott karjaimban.