The silence wolf *Vkook*

*10.rész*

Szipogva bámultam magam elé, és próbáltam feldolgozni az előbb történteket. Nem tudom mi ütött belém, de hirtelen az omegám átvette feledtem az irányítást. A testem, és az eszem is öntudatán kívül volt, és ez teljesen kikészít. De valami annyira húzott Jungkook-hoz, hogy nem bírtam visszafogni magam. Egyszerűen csak, akartam. Érezni szerettem volna a közelségét, az érintéseit, s a csókjait. Fura és egyben ijesztő is volt, hiszen még nem fordult ilyen elő.

- Oh Istenem.. - sóhajtottam, mire nyitódni kezdett az ajtó, ezért gyorsan megtöröltem szemeimet.

- Tessék.. Csináltam neked reggelit.. - rakta elém fapofával a tálca szendvicset Kookie. Köszönet képpen, egy halványat bólintottam, majd nyammogni kezdtem az ételt.
- Összepakolok. Addig egyél.- mondta, vagyis inkább parancsolta, majd a Jimin-től kapott táskába pakolni is kezdett. Persze elő hagyva egy pár ruhát, amit aztán feltudjak ma venni.

Lassan rágcsáltam szendvicsemet, közben fél szemmel folyamatosan az alfát néztem. Arcán semmi érzelem nem látszódott, ami aggasztott, de lehet jobb is hogy nem tudom mit gondol. Viszont.. Fáj, hogy nincs itt, és nem ölelget.. Hiányzik, még akkor is, ha itt van mellettem pár centire.

- Bocsánatot kell kérnem.. - motyogtam, majd ezzel a lendülettel ledobtam szendvicsemet, majd meg fogva a kis füzetemet már körmölni is kezdtem bele.

Jungkook szemszöge:
Egyik felem örült, hogy nem bántottam Taehyungot, viszont a másik az majd szétrobbant. Miért kellett felizgatnia ha nem is akarja? Jó, én is hibás vagyok, végülis ha úgy vesszük én kezdtem, de akkor is. Többször rá szóltam, de le se szart, akkor logikus hogy azt veszem le, hogy akarja. Mindegy is, nincs ezzel időm foglalkozni. Van ennél nagyobb bajom is.

Szépen behajtogattam ruháit a táskába, és mire végeztem Tae leguggolt mellém, majd kezembe nyomta a füzetet és lesütött szemekkel várt. Nagyokat pislogva néztem rá, majd a naplóra, végül elkezdtem olvasni a sorokat.

- Sajnálom Jungkook. Nem tudom mi ütött belém, de hirtelen át vette az irányítást az omegám, így nem tudtam a testemnek és az eszemnek parancsolni. De valami vonzott hozzád. Lehet a finom illatod, vagy tested. Nem tudom, de a lényeg, hogy nem akartam húzni az agyad, se az érzéseidet. Fogalmam sincs mit miért csináltam, de tényleg sajnálom. Ne haragudj rám Kook. Kérlek! Gyere vissza, és ölelgess! És mondj szép szavakat! A te szádból legalább elhiszem, hogy vagyok valaki. Kérlek Jungkook.. - ahogy olvastam szavait, egyre jobban kezdtem megnyugodni. Már nem voltam ideges, viszont kissé rosszul esett, hogy csak az omegájának kellettem volna úgy. De megtudom érteni. Hiszen sokszor bántották, és megvetették. Viszont egyszer eljön az ideje, hogy neki is keljek, nem csak farkas omegájának. Csak türelmesnek kell lennem.

- Szerinted finom az illatom? - kérdeztem kuncogva, amire meg is lepődött, de végül vörös fejjel bólintott.

- Édes vagy.. - mosolyogtam rá, majd vissza adtam a füzetet.
- Soha nem tudnék rád haragudni szépségem. - öleltem magamhoz, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait. Kuncogva pusziltam fejére, majd lassan elengedtem, és szemeibe néztem.
- Most már ideje indulni.. Öltözz, és megyünk is. - mondtam, majd felálltam, és az ajtóhoz lépve el is hagytam a kis szobát, had öltözzön fel nyugodtan.

Taehyung szemszöge:
Annyira megkönnyebbültem, mikor Jungkook mondta, hogy nem haragszik. Mondhatni öröm tenger járta át a testem összes szegletét. Viszont meg kell tanulnom irányítani az omegám. Különben nagyobb baj is lehet ebből. De Jungkook fontos nekem, szóval nem szeretném elveszíteni a hülyeségeim miatt.

- Ah! Annyira boldog vagyok! - vigyorogtam, mint a tejbe tök, majd gyorsan fel is kapkodtam magamra a ruhákat.

Amint kész voltam, izgatottan fogtam meg a kis táskát, majd lassan ki is léptem a szobából, mire egy mellkassal találtam szembe magam.