The silence wolf *Vkook*

*2.11*

Jungkook szemszöge:
Fogalmam sincs mi történt velem tegnap este, mikor megláttam Taehyung-ot, azzal a bétával, de nagyon felcseszett. Dühöt éreztem, és féltékenységet, ahogy végig néztem, hogyan is táncolnak.
Zavart, hogy közel voltak egymáshoz, hogy Tae hozzá mert érni ahoz a szőrpamacshoz, hogy beszélgettek, hogy flörtöltek. Minden zavart! Főleg az, hogy csak rájuk tudtam koncentrálni, így Mina-t teljesen kizártam akkor. Pedig vele kellett volna foglalkoznom, de helyett Taehyung után mentem, mikor egyszer csak el indult kifelé.

Ahogy közelebb értem hozzá, alfám egyre jobban ki akart szabadulni, de nem engedtem. Meg is lepődtem rajta, hiszen Mina-nál ilyet nem szokott. Viszont ha a fiú omegára nézek akkor belső farkasom teljesen megőrül. De lassan kezdem azt érezni, hogy nem csak ő de én is őrült leszek.

Láttam rajta, hogy valamin nagyon elgondolkozott. Aranyos látványt nyújtott, ahogy el volt veszve gondolataimban. Viszont sokáig nem tudtam csodálni, hiszen megérezte jelenlétem, így ijedten fordult felém.

- Bocsi, nem akartalak megijeszteni. - motyogtam kissé rekedtesen. Túl sokat kiabáltam bent a csaposnak, így el is ment a hangom. Csodás..

- Nem gond.. - sutyorogta Tae lehajtott fejjel. Vártam, hogy felnézzem rám, azonban ez nem történt meg, így kissé fel is húztam magam.
- Mit szeretné.. - kérdezte volna, viszont azonnal közbe szóltam.

- Ki volt az? - emeltem fel kicsit hangomat, mire a szöszi felkapta fejét.
- Ki volt az a béta? Hm? A pasid? Vagy zaklat? - kértem számon nem éppen kedvesen. Taehyung-nak nagyra nőttek szemei a kérdések hallatán, s amint láttam össze is volt zavarodva.

Hazudnék, ha azt mondanám nem fortyogtam belülről, de tényleg tudni akartam kis is az a korcs. Igaz, szebben is kérdezhettem volna tőle, de túlságosan felhúzott az, hogy Taehyung vele volt. Nem tudom miért, mert azt nem tudnám elmondani, de nagyon rossz volt.

- Miért érdekel? - kérdezett vissza karba tett szemekkel, már állva tekintetem. Látom megbátorodott a kis omega. Tetszik.

- Semmi közöd hozzá! - forgattam meg szemeit. Igazából tényleg nincs köze hozzá, hiszen én sem tudom valójában miért kérdeztem ezeket.
- Na mond már! - parancsoltam rá, mire Tae-nak az álla a földet érte.

- Mi az hogy semmi közöm hozzá? - emelte már fel ő is hangját.
- Te komolyan szórakozól velem? - kérdezte cinikusan.
- Egy, ő nem a pasim! Csak egy barát, akit most ismertem meg, de olyan mintha már ezer éve ismerném, mert egy kibaszott jó fej srác. Kettő, ha a pasim is lenne semmi közöd hozzá, hiszen ha jól tudom szakítottunk! Három, attól függetlenül hogy te egy alfa vagy, nem kell mindenbe beleütnöd az orrod. Négy, miért kellene neked amúgy magyarázkodnom?! Már nem vagy senkim! És ne merj mégegyszer ilyen hangnembe beszélni velem Jeon Jungkook! - osztott ki vérben, s könnyben úszó szemekkel.

Meghökkenve néztem az ideges, s szomorú fiúra. Nem mondom, nem kicsit lepett meg kirohanása. Olyan mintha nem is a régi Taehyung lenne. Mintha egy új, bátrabb, keményebb omega lépett volna a helyébe.
Ezt én tettem vele? Miattam lett ilyen? Miattam tűnt el a cuki, félénk, csendes kis omega? Vagy amiatt a béta gyerektől van? Az vitte rossz irányba? Igen, biztosan. Alfám is ezt súgta. Miatta lett ilyen. Amivel nem lenne baj, viszont túlságosan is ki nyílt a csipája.

Szavaitól, ha lehetett még jobban ideges lettem, így gondolkozás nélkül cselekedtem.
Fogcsikorgatva fogtam vállaira, majd erősen a falhoz nyomtam, mire Taehyung halkan felnyekkent.

- Állj le angyalom. Te egy kis pincsi omega vagy. Nem beszélhetsz így velem, megértetted? - csapotam erősen a falba, pontban Tae feje mellé. Az omega reszketve hunyta le szemeit, majd nagyot nyelve próbálta visszafojtani könnyeit. Igazából, akkor nem fogtam fel mit mondtam. Csak az idegesség beszélt belőlem.