The silence wolf *Vkook*

*11.rész*

Teljesen kábultan léptem beljebb a szobába és néztem körül, már amennyire tudtam. Jungkook illata annyira megbabonázott, hogy csak egy nagy francia ágyat, egy fekete nagy szekrényt, és egy tévét bírtam megjegyezni az egész szobából. Egyszerűen el lepte az agyamat, a finom mentás aroma.

- Érezd otthon magad! - szólalt meg hirtelen Jungkook, amire egy picit feleszméltem.
- Viszont.. Én elmegyek gyorsan fürödni. Addig foglald el magad. - mosolygott rám, majd ki is ment.

Kihasználva a helyzetet, az ágy felé fordultam, majd egy hirtelen mozdulattal ugrottam is a puha párnák közé. Ez álltal mégjobban orromba hatol fenséges illata, mire testem egyre forróbb lett, és szívem is heves tempót kezdett diktálni. Csak ezzel az illattal olyan hatással van rám, mint még soha senki más.
Megőrülök. Szerintem ebbe fogok meghalni, hogy szagolgatom. De nem bírok leállni vele.

- Hm.. Isteni! - temettem a párnába fejemet, és mélyen beszívtam a menta illatot.

- Ugye, milyen jó? - kérdezte, egy számomra ismeretlen hang, mire ijedten néztem az irányába.

Egy velem egy idős omega lány állt az ajtóban. Hosszú barna haja volt, zöld szeme, vékony, és karcsú teste. Esküszöm irigy lettem. De, mit keres itt? Nem úgy volt, hogy csak a szüleivel él?

- Akárhányszor átjövök, mindig csórók tőle egy pólót. - kuncogott, majd szép lassan leült az ágy szélére.

Azt hittem hanyatt dobom maga, mikor ezt az egy mondatot kiejtette a száján.
Most akkor Jungkooknak van valakije? De nem is éreztem rajta más illatot. Vagy lehet alakulgat valami?

- Szia, Park Mina vagyok! Jungkook legjobb barátja! - nyújtotta felém a kezét, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat.

Oh, hála az égnek. Csak barátok.

- Hé! Itt vagy? - kérdezte, még mindig felém nyújtogatva a kezét.
Heves bólogatásba kezdtem, majd kezet is ráztam vele.
- Jungkook mesélt már rólad. - mosolyodott el, mire én halványan elpirultam.

Tehát, szokott mesélni rólam másnak is.Ez aranyos.

- Tényleg nagyon szép vagy! - jegyezte meg hirtelen, majd sóhajtva felállt.
- Ha jól tudom.. Taehyung igaz? - kérdezte, s válaszul egyből bólintottam.
- Akkor figyelj Tae.. - váltott komoly arcra Mina, mire ijedten hőköltem hátra.

Mi ez a gyors hangulatingadozás?

- Nem nagyon szeretném, hogy elvedd tőlem Jungkook-ot, szóval ezt jól jegyezd meg.. Ha Kook miattad fog elhanyagolni elintézem, hogy soha többé ne legyél az elők között! Értve vagyok? - kérdezte gyilkos szemekkel, miközben lassan végig is mért.

A levegő is megfagyott bennem, annyira megijedtem. Most, miért mondja ezt? Eszem ágába se volt elvenni senkitől Jungkook-ot.

- Értetted? - kérdezte megemelve hangját, ami olyan hirtelen ért, hogy az ágyról is majdnem leugrotam ijedtemben, de válaszul hevesen bólogatni kezdtem.
- Jó fiú.. - mosolyodott el gonoszan, majd fejemre simított.
Érintésétől összerezzentem, és szomorúan néztem rá, majd magam elé. Ilyen rémisztő omegával se találkoztam még.

- Itt vagyok! - jelent meg az alfa, s erre mind a ketten rá kaptuk tekintetünket.

Végre..

- Jungkookie! - futott oda hozzá Mina nagy mosollyal, majd szorosan át is ölelte, amit persze Jungkook csillogó szemekkel fogadott.

- Mina! Hogy hogy itt vagy? - viszonozta tettet vigyorogva, a lány pedig úgy bújt hozzá, akárcsak egy kiscica.

- Gondoltam meglátogatlak.. - kuncogta idegesítően, bár lehet csak számomra volt az. Hisz ahogy elnéztem, Jungkook-ot nem igazán idegesítette.
Viszont nekem nagyon nem tetszett a helyzet. Úgy néztek ki mint a szerelmesek.