The silence wolf *Vkook*

*24.rész*

Jungkook hevesen dobogó szívvel tárta ki az ajtót, mire meg is látta, hűn imádott omegáját. Teljesen el volt álmúlva, hisz ami őt ott várta, na azt minden alfa megirigyelte volna. Taehyung, kiéhezett szemekkel és meztelenül  ~csak bolyhos fehér farka takarta el férfiasságát~ ült ágyán, és arra várt, hogy végre alfája neki essen. Plusz, ha ez még nem elég, a szoba csak az ő, isteni viola illatával volt tele, amit persze Jungkook nagyon imádott.

- Megjöttem! - tárta ki karjait, egy önelégült mosoly társaságában. Nem akarta elhinni, hogy tényleg itt van. Igaz, nem kellett sokat futnia, de így is évezrednek tűnt mire ideért.

- J-jungkook.. - mosolyodott el halványan az omega, amint meglátta élete értelmét, és persze értve alfa jelzését, ~mint egy jó kisfiú~, azonnal karjaiba is futott.
- Kérlekh.. Segíts! Nagyon fáj.. - csuklott el hangja a fiúnak, viszont monológja közben folyamatosan bújt szerelméhez. Ez a hang teljesen megtörte Jungkook szívét. Rossz volt neki így hallani, a szépséges farkast.

- Segítek édesem, ne aggódj.. - simított végig lágyan, vékony, de még is kecses derekán a fiúnak, mire annak teste megremegett, és egy reszketeg sóhaj is elhagyta ajkait. Oh, ha Taehyung tudná, hogy mennyire beindítja már ennyivel őt.

- Jeon Jungkook! Kim Taehyung! Azonnal fejezzétek be! Hidjétek e.. - szólalt meg Jin, ám sajnos nem tudta befejezni mondatát, hisz egy hirtelen mozdulattal az alfa rá csapta az ajtót.

- Most már csak ketten vagyunk.. - suttogta fülébe, majd fel is kapta az omegát és hevesen ajkaira tapadt. Taehyung se tétlenkedett, lábaival és fehér farkával átölelte az alfa derekát, míg vékony kezeivel átkarolta nyakát, és úgy csókólt vissza.
Egyikük se hitte el, hogy végre újból itt vannak egymásnak. Igaz, kicsit hülye helyzetben jött ki, de ez most egyáltalán nem izgatta őket. Csak is egymásra tudtak koncentrálni.

Mind a ketten bele adtak apait, anyait, a csókba, viszont ez még mindig nem volt elég egyiküknek sem, így Jungkook fogva az alkalman, mikor Taehyung egy sóhajt eresztett ki kívánatos ajkai közül, átvezette nyelvét a fiú szájába, és azt szépen, alaposan feltérképezte. A kisebbik persze nem ellenezte, hisz ki ellenezte volna?! Pont, hogy imádta, és még ennél is többet akart az alfából. Sokkal többet.

- Ah.. Rakd márh belém! - sóhajtozta a szöszi, miútán elváltak heves, és érzelmes csókcsatájuk után. Mind két farkasnak duzzadt, és piros ajkai lettek, ami Jungkook-nak iszonyatosan bejött. Főleg az omegán.

- Ne legyél türelmetlen! Majd eljön annak is az ideje.. - suttogta, majd lassan a rozoga ágyhoz cipelte Taehyung-ot, aki közben beharapott szájjal nézte végig az alfáját.
Kook lassan lerakta őt a matracra, majd fölé kerekedve hívta úgyból egy vad táncba szerelme nyelvét, aki persze se perc alatt viszonozta is.

Miközben egymás párnácskáit tépték, és nyúzták, Jungkook kezei felderítő útra indultak. Lassan végig simított a fiú haján, majd puha fülecskéin, arcán, arcélén, nyakán, végül csupasz mellkasán, és hasán is végig simított. Taehyung bőre puha volt mint a selyem, és egyszerűen lélegzetelállító. Az alfa talán ehez hasonlót még nem is látott. De ez nem tántorította vissza, hisz így ~sajnos, vagy nem sajnos~ kénytelen volt ezt bemocskolni.

- Csodásan nézel ki.. - suttogta, miután elvált szépségétől, és tetőtől talpig végig mérte.

- K-köszönöm.. - dadogta vörös fejjel az omega, és már éppen mondani akart ő is egy bókót az alfának, viszont Jungkook megelőzte, méghozzá azzal, hogy nyakára tapadt, így Tae-ből egy kéjes nyögést csalva ki. Hangja hallatán muszáj volt elmosolyodnia az idősebbnek, hisz gyönyörű volt.

Erre vágyott.. Erre, hogy egyszer maga alatt tudja, az omegát, és hallhassa eszméletlen sóhaját, és nyögését. És mit ad isten, most itt vannak. Végre az övé lehet! Csak is az övé. Innentől kezdve soha, senki nem nyúlhat majd hozzá, még rá se nézhetnek! Csak is ő..

Viszont, lehet hogy ezzel egy kicsit várnia kell, hisz nem messze tőlük, egy hatalmas vonyítás hallatszott. Jungkook erre, egyből abba hagyta minden tettét, és felkapva fejét, az ablakon leselkedett ki, míg az alatta fekvő ijedten nézett szerelmére.

- J-jungkook.. Mi volt ez? - kérdezte félve, mire az alfa visszavezette rá tekintetét.

- Azt hiszem mások is fenik rád a fogukat..

Jin szemszöge:
Ahogy Jungkook megjelent teljesen lesokkoltam, de nem csak én hanem Jimin is. Nem tudtuk elképzelni még is, hogy került ide, hisz ha a környéken járt, akkor Joon-ék nem engedték volna erre, no meg Taehyung se hívhatta ide, hisz nem jelölte meg az alfa. Arról azért mindenki tudna.

- Ajj Jin! Mit csináljuk? Így már biztosan gyerek lesz ebből! - idegeskedett mellettem Jimin.

- Nem tudom, Chim.. Mondanám, hogy ide hívom Namjoon-ékat, de akkor csak ők is bevadulnának. Én meg nem merek kekeckedni Kook-kal, hisz simán megölne, amilyen bolond most. - sóhajtottam ingerültem. Fogalmam sincs, mit kéne tennünk..

- Akkor megyek én! Nem szeretném, ha az az idióta ejtené teherbe! Nem érdemli meg! Amiket művelt Taehyung-gal, az szégyen! - akadt ki, majd puffadt, ideges arcal az ajtóhoz indult.

- Jimin, én nem.. - szóltam volna rá, ám abban a pillanatban egy hangos vonyítást hallotunk. Ijedten rezzentünk össze mindketten, és az ajtó felé kaptuk fejünket.

- Mond, hogy Yoongi-ék.. - nézett rám Jimin reménnyel teli szemekkel, de sajnos megkell hogy törjem, hisz ez rohadtul nem ők voltak.

- Nem.. Ez más.. - motyogtam, majd a reszkető fiúhoz léptem, és gyorsan a  kanapéhoz húztam.

- Figyelj! Ne félj, oké? Nem lesz semmi baj! Hívom Nam-ot, és elkergeti őket.. Csak nyugodj meg, rendben? - kérdeztem tőle, egy bíztató mosollyal, mire halványan, de bólintott.

- Itt bent, biztonságban vagyunk! - simítottam arcára, majd erőtvéve magamon, ahoz a bizonyos szobához mentem, ám mielőtt benyitottam volna, nyílt is az ajtó, és egy ideges Jungkook lépett ki mögülle.

- Jackson-ék. - suttogta idegesen alfája, majd kikerülve engem, a kijárathoz viharzott.
- Maradjatok itt, és vigyázzatok Taehyung-ra! - parancsolta és azzal a lendülettel el is tűnt. Igaz, nem láthatta, de egy nagyot bólintottam  ~ezzel is értve utasítását~, majd ez után a szőkeséghez futottam, aki csak ijedten húzta össze magát az ágyon.

- Ne félj! Jungkook vigyáz ránk! - suttogtam mosolyogva, ám Taehyung nem nagyon akart megnyugodni. Mondjuk teljesen megértem.. Éppen lázban ég, és egy teljesen ismeretlen ~vagyis neki~, falka csapat tart felénk, akik őt akarják. Szegény kicsit fiú.

- Miattam vannak itt.. Igaz? - kérdezte alig hallhatóan. Nem akartam jobban fokozni szegény idegességét, de igen igaz. Megérezték a szagát, azért vannak itt. Bár nem értem, hogy jutottak át a határon.. Na meg hogy jutottak ide? Hova lettek Yoongi-ék?

🤍DamDamDaaam🤍
Milyen fordulatok vannak itt, kérem szépen.🤭 Esetleg valaki számított erre?😏
(Amúgy kérlek ne öljetek meg, amiért nem volt EkSöN.😂❤️)

Ha tetszett: ⭐ és 💬

_Foxyy_