Miért pont te? - George Russell fanfiction

Huszonhat

Péntek délelőtt – 11:00

-Hamilton? – megremeg a hangom, ahogy a férfire nézek.

Lassan mosolyra húzza az ajkát. – Lewis Hamilton öccse vagyok.

-Ne haragudj – szabadkozom – de erre nem számítottam.

-Semmi baj – neveti el magát. – De gondolom neked is van neved. Elárulod?

-Persze, Emma vagyok – nyújtok kezet felé.

-Örülök, Emma – a szorítása határozott, ugyanakkor kellemes. – Na, és Emma, az akcentusodból ítélve nem angol vagy. Honnan jöttél?

-Az igazat megvallva innen származom, Magyarországról.

-Wow! Akkor már mindent értek.

-Tessék? – zavartan nézek rá.

-Lewis mindig mondja, hogy a magyar lányok mennyire gyönyörűek. És milyen igaza van!

Jézusom, mi folyik itt? Ez a srác már másodjára hoz zavarba tíz perc alatt.

Zavaromban hangosan felnevetek, közben érzem, hogy lángol az arcom.

-Ne haragudj, nem akartalak zavarba hozni – nevet fel. – De tényleg folyton ezt hallgatom.

-Hát köszönöm a bókot az összes magyar lány nevében is – mosolygok rá, majd idegességemben ismét a bokszutcát kémlelem.

A szabadedzés már hivatalosan elkezdődött, de még nem gurult pályára senki.

-És ki miatt vagy ma itt? Csak az elszánt rajongók jönnek ki a VIP-be szabadedzést nézni.

-Igazából nincs favoritom – vonom meg a vállam. – Ez az első alkalom, hogy Forma 1-es versenyen vagyok. Pontosabban időmérőn.

-De versenyt csak láttál már, nem?

Hevesen ingatni kezdem a fejem. – Soha.

Nicolas szeme hatalmasra tágul, a szája pedig enyhén tátva marad, ezzel is ráerősítve arra, mennyire meglepte a válaszom.

-Szóval vettél egy VIP jegyet az egyik legdrágább sporteseményre úgy, hogy valójában még életedben nem láttál egyetlen versenyt sem? Akkor viszont nincs más lehetőség, biztos, a barátoddal jöttél ide.

Szélesen mosolygok magam elé, miközben nézem, ahogy elsuhan alattunk a Haas és a Renault egy-egy autója.

-Valami olyasmi – válaszolok neki, de továbbra sem nézek rá.

Most ő is visszafordul a pálya felé, két kezét a korlátnak támasztja és a Mercedes garázsát kémleli alattunk.

-Nagyon szerencsés lehet a fickó – jegyzi meg hangosan, inkább magának, mint nekem. Ettől egy pillanatra elmosolyodom. Remélem, George is így gondolja.

-És mi a helyzet veled? – fordulok felé.

-Velem? – enyhén felnevet. – Gondolom, tudod, miért vagyok itt. Rengeteget köszönhetek Lewis-nak, hatalmas inspiráció számomra, így amikor csak tudok, ellátogatok a versenyeire.

-Ne haragudj, hogy megkérdezem, de... – egy pillanatig habozok, mire Nicolas kíváncsian fordul felém. – Milyen érzés egy hatszoros világbajnok testvérének lenni? Nem érzed magad... elnyomva?

-Büszke vagyok rá. Büszke vagyok arra, amit elért. A mi családunk sem egyszerű eset, ahogy a múltunkban is számos olyan dolog történt, amiről nem szívesen beszélünk. De ez minket csak még jobban összekovácsolt. Egyikünkben sincs irigység, nálunk ez nem téma. Neked van testvéred?