Miért pont te? - George Russell fanfiction

Tizenkilenc

Csütörtök délelőtt - 11:05

Az események kezdenek kicsit felgyorsulni. Miután Lando eltűnik a szerelőjével, nyitok a telefonomon egy jegyzetet és megírom Zalánnak, hogy valami gáz van a McLarennél. Megosztom vele a jegyzetet, így át tudja venni az infót és törölheti, ha már nincs rá szüksége. Abban állapodtunk meg, hogy így kommunikálunk, ennek marad a legkevesebb nyoma.

Közben észreveszem George-ot és hű társát, Alexet a bokszutca másik végében, éppen felém tartanak.

-Emma, nem kellene itt egyedül bóklásznod - néz rám szúrós tekintettel George.

-Nem voltam egyedül. Lando felajánlotta, hogy megmutatja, mi zajlik a háttérben egy versenyhétvégén. De sürgősen el kellett mennie, én meg itt maradtam.

George szeme elkerekedik.

-Szuper - fúj egyet.

-Találkoztam Alex Albonnal - újságolom el a történéseket. - Ha jól értettem, közeli barátok vagytok.

-Igen, az egyik legjobb barátom - mintha már nem is lenne mérges.

-Akkor azt hiszem, kötelességem tudatni veled, hogy megsértődött rád.

-Hogy mi van? Miért?

A mutatóujjammal magamra mutatok.

-Elfelejtettél szólni neki... rólam. Eléggé a szívére vette - alig bírom megállni nevetés nélkül, ezért grimaszolok egyet.

Látom, ahogy George egy pillanatra elgondolkodik, majd rám néz és rájön, hogy szívatom.

-Jézus, te lány! Rossz hatással van rád Lando - csóválja meg a fejét, de azért mosolyog.

-Azért remélem, nem fogtok miattam szakítani Alex-szel. Nagyon cuki páros vagytok.

-Kedvelem ezt a lányt - szólal meg Alex mellette, aki eddig csendben hallgatta az eseményeket. Túl sok az Alex ebben a társaságban.

Megrebegtetem a szempilláimat, ahogy egyfejjel magasabb barátomra nézek, mire ő megcsóválja a fejét, de egy pillanatra sem hervad le a mosoly az arcáról.

-Gyere, megmutatom, hol szoktam pihenni, amikor épp nincs dolog.

Alex elmegy megkeresni Cathlyn-t, aki valószínűleg engem keres. Abban állapodnak meg a fiúk, hogy majd ebédnél találkozunk. George-dzsal a hátsó konténerek felé vesszük az irányt. Közben elhaladunk más csapatok utazó bázisa előtt. Elképedve figyelem a hatalmas monstrumként felénk tornyosuló épületeket, amiket versenyről versenyre kamionok szállítanak darabokban, hogy aztán a versenyhétvégén a csapat a legnagyobb kényelemben készülhessen a futamra. George-tól megtudom, hogy a hivatalos neve ennek az építménynek motorhome. Az alsó szinten általában egy fogadó helyiség van, illetve a szintek számától függően az étkező is itt kap helyet. Fent pedig főleg irodák találhatóak, ahova a csapatfőnök és közvetlen munkatársai vagy akár a szponzorok visszavonulhatnak.

Tovább sétálunk ahhoz a részhez, ahol a pilóták konténerei kaptak helyet. A kötelező csapat logón felül egy névtábla is jelzi, kinek a szobája előtt állunk.

-Menj csak - tessékel fel a kis lépcsőkön George, majd belöki előttem az ajtót.

A konténer két helyiségből áll összesen, és meglepően egyszerűen van berendezve. Egy kanapé, egy dohányzóasztal, egy szék és egy kisebb pult található a szobában. A pulton vizes palackok sorakoznak. A bal oldali falrészen egy fogason a versenyruhája lóg, mellette a sisakja felakasztva várja, hogy bevetésre vigyék. Jobb oldalon található egy ajtó, amiről később megtudom, hogy egy pici mellékhelyiségbe vezet. A padló különböző részein edzéshez szükséges eszközök hevernek.