Miért pont te? - George Russell fanfiction

Harmincegy

Péntek este – 19:00

Szeretnék még pár percet magunknak Charles-lal, hogy rákérdezzek, mire célzott az előbb, de a fiúk játszani akarnak, így ismét a tévé előtt gyűlik össze a társaság. Abból kiindulva, amit a képernyőn látok, csak remélni tudom, hogy a valóságban nem így vezetnek, mert akkor a vasárnapi versenyt szeretném kihagyni. A képernyő közepén egy hatalmas nagy piros áthúzott kör villog, ami azt jelzi, hogy a pályán rossz irányban haladnak. A rajtot is fordítva, beszámolás alapján indítják, és alig jutnak el az első kanyarig, mikor Lando megtorpedózza Alex autóját, ami ettől keresztbe fordul a pályán és egyenesen a falnak ütközik. Charles hangosan nevet, de még így sem tudja elnyomni Alex több oktávval magasabb kiáltását.

-Lando! Lando, mit csinálsz? – csuklik a nevetéstől, ahogy a többiek is.

George vezeti a virtuális versenyt, ám Charles úgy dönt, levágja a pályát és egyenesen George-ba csapódik, aminek hatására mindketten a falban végzik. Lando eközben megszerzi a vezetést és magabiztosan halad a célvonal felé.

-Úgy érzem, nem veszitek elég komolyan a versenyt – szidja le őket tréfásan.

A következő egy kör teljesen értelmezhetetlenné válik. Mindenki több időt tölt a pályán kívül, mint az aszfalton. Alex folyamatos csukló nevetése megadja az alap hangulatot, Norris szeméből patakokban folyik a könny.

-Srácok, nem látok – visítja a mclarenes pilóta, majd a falba vezeti az autót.

Valaki kopog az ajtón, és mivel a fiúk nagyon elfoglaltak, önként jelentkezem, hogy kinyitom.

-Jó estét – szólal meg angolul a pincér.

-Jó estét – váltok magyarra. – Ha jól sejtem, ez a rendelésünk lesz – mosolygok rá.

-Igen, hová tehetem?

-Jöjjön csak beljebb és tolja oda az asztal mellé – mutatok a szoba sarkába.

Bólint és betolja a zsúrkocsit. Ekkor már ő is látja a fiúkat, akik a kanapénál hatalmas hahotázások közepette próbálnak egymás játékába beleszólni. Lando most éppen Charles kontrollerjébe piszkál bele, aminek hatására tömegbalesetet okoz a pályán.

Látom a férfi arcán, hogy halvány mosoly suhan át rajta, ahogy a fiúkat nézi.

-Parancsoljanak, jó étvágyat! – fordítja felém a fejét.

-Köszönjük – válaszolom kedvesen, majd becsukom utána az ajtót.

-Kaja illatot érzek – néz felém Lando.

-Mert megjött a kaja – fordulok feléjük.

Mint egy éhes csorda, úgy rohamozzák meg a zsúrkocsit. A felhozatal meglepően változatos, a salátától kezdve a halon keresztül minden megtalálható a tányérokon.

-Ugye, azt nem most akarod megenni? – néz fintorogva Alexre Lando.

-De – vigyorog rá barátjára a Red Bull pilótája.

-Hánynom kell – fogja be az orrát Norris, miközben a tányérján levő sültcsirkével átköltözik a kanapéra.

-Mi baja? – nézek körbe.

-Nem bírja a halat. Sem a tengeri dolgokat – világosít fel Charles.

-A halat nem bírja, de a sültcsirke-tej kombó belefér?

A csirke mellé párolt rizst, salátát és egy kis tejet kért. Nem tudom elképzelni, hogy az ízek ezen kominációja bármilyen formában finom lehet vagy hogy jót tehet a gyomornak.