Miért pont te? - George Russell fanfiction

Kilenc

Szerda dél - 12:30

A szerződés

Az ajtó zárva van, így nem hallom, miről beszélgetnek. Mindketten a korláton könyökölnek. Az ismeretlen fickó többször is hevesen megrázza a fejét, George pedig olyan, mintha próbálná valamiről meggyőzni őt. Néha-néha felnevet, de szemlátomást ez a mellette álló emberre semmilyen hatással nincs. A beszélgetés végére enyhülnek a vonásai, és hirtelen megadóan felemeli a karját.

Bármiről is volt szó, George-nak ő sem tudott nemet mondani.

A két fiú az ajtó felé igyekszik, ezért gyorsan úgy teszek, mintha a telefonomat nyomogatnám. Két üzenetem jött, az egyik Annától, amiben arról érdeklődik, minden rendben van-e, egy másik pedig Zalántól, aki ismét emlékeztet arra, amit tenni készülök. Gombóc keletkezik a torkomban, ezért gyorsan nyelek egy nagyot, hogy eltűnjön ez a szorító érzés.

Az eddig szótlan és kissé mogorva férfi egyenesen felém tart, majd alig pár centire tőlem megáll. Ráemelem a tekintetem, mire elmosolyodik. Sokkal barátságosabbnak tűnik most.

-Ne haragudj a modortalanságom miatt – hadarja. – Alex vagyok, George személyi edzője – felém nyújtja a kezét, mire bambán megrázom. Erős, határozott a kézfogása, és ez valamiért tetszik.

-Emma – motyogom halkan.

-Na, és? Mivel sikerült levenned a mi George-unkat a lábáról? – kérdezi viccesen. Pár pillanatig még értelmeznem kell a kérdést, túl gyorsan beszél ahhoz, hogy minden szót felfogjak.

-Igazából ő volt az, aki levett a lábamról – idegesen felnevetek. George szája is széles mosolyra húzódik.

-Az első perctől kezdve szinkronban vagyunk – viccelődik.

-Biztosan mély benyomást tettél rá, ha ekkora áldozatot hoz érted – sandít George-ra Alex.

-Miféle áldozatot? – összeráncolom a homlokom. Nem tetszik ez nekem.

-Ó, hogy téged még be sem avatott - Alex szinte egy másodpercre sem veszi le a szemét George-ról. A reakciójára kíváncsi.

-Még nem volt rá időm – George, nem törődve Alex-szel, átsétál a szobán, hogy kivegyen egy üveg hideg vizet a minibárból. – Kérsz, Emma?

Bólintok. Teljesen kiszáradt a szám idegességemben.

-És nem gondolod, hogy Emmát is meg kellene kérdezned a tervedről? – Alex nem adja fel.

-Nyugi, Alex! Ne aggódj, kérlek – George végre ráemeli a tekintetét.

Miközben átnyújtja nekem a vizet, látom az arcán, hogy töpreng valamin.

-Még várni akartam ezzel - George komoly arccal néz rám és leül a kanapéra.

-Miről van szó? - ismétlem meg a kérdést. A gyomrom összeszorul és ismét kiszárad a szám.

-Az elmúlt másfél napban nagyon jól éreztem magam veled - halvány mosoly jelenik meg az arcán. - Nem fogok hazudni. Örültem volna, ha megkönnyíted a dolgokat és nem jössz rá, hogy ki vagyok. Minden sokkal egyszerűbb lett volna.

Nagyot sóhajt. Kezdem magam kivégzés előtt érezni, fogalmam sincs, hova vezet ez a beszélgetés.

-A lényeg, hogy szeretném, ha ezt a hetet még velem töltenéd. Persze, csak ha van hozzá kedved. Örülnék egy kis társaságnak a Forma 1-en kívül is - szélesen rám mosolyog. - Mit gondolsz?

Hirtelen olyan kicsinek tűnik a lakosztály. Velem akarja tölteni a következő pár napot? Miért?

-Nem szeretnék naivnak tűnni. Komolyan beszélsz?

Hangosan felnevet és még szélesebben mosolyog. A szeme szinte csillog, ahogy rám néz.

-Igen, halál komolyan - bólogat.

Egy percig némán nézem, mire Alex megköszörüli a torkát.

-Ha tudnád, hogy mekkora kérésről beszélünk...

-Tessék? - zavarodottan nézek rá.

-Az a helyzet - kezdi George, miközben Alexre pillant - hogy mivel most már tudod, ki vagyok, nem lóghatunk csak úgy együtt. Alá kell írnod egy titoktartási szerződést.

-Egy mit? - az utolsó részt nem értem tisztán, ezért örülnék, ha elmagyaráznák bővebben.

-Egy titoktartási szerződést - ismételi meg Alex. - Amiben megígéred, hogy minden, amit az elkövetkezendő napokban látsz és hallasz, titokban marad. Nem adod tovább a médiának, nem teszed közkinccsé az információkat. Mindent - hangsúlyozza ki - bizalmasan kezelsz.

Teljesen lefagyok. Alapesetben sem tudom, hogy képes lennék-e megtartani minden információt magamnak, de most sokkal összetettebb a helyzet. A főnököm és Zalán is azt várják, hogy információkat szivárogtassak ki. Ha aláírom ezt a szerződést, akkor súlyos pert akaszthatnak a nyakamba vagy valami még rosszabbat.

Biztos, hogy megéri ez az egész? Egy fiú vagy egy állás ér ennyit?

-Ne haragudjatok, de ez túl sok nekem - belekapaszkodok a dohányzóasztal szélébe.

-Teljesen megértem - George felpattan és átül a fotel karfájára. Megnyugtatóan a hátamra teszi a kezét. - Nézd, nem szeretnék semmi olyat rád erőltetni, amit te nem akarsz. Ez a te döntésed és én tiszteletben tartom, bármit is válaszolsz.

Halvány mosolyt erőltetek az arcomra. Megnyugtat, ahogy beszél hozzám. Hogy nem vár el semmit. Olyan lágy a hangja, hogy szinte megfeledkezem arról, miért is kellene aggódnom.

Valamiért kedvelem ezt a fiút és ami még furább, hogy bízom is benne. Szeretnék még többet megtudni róla, de nem azért, mert Forma 1-es pilóta, hanem mert valami vonz benne. Az első találkozásunk óta olyan, mintha ezer éve ismerném őt – pedig valójában alig tudok róla valamit.

-Semmi baj - emelem fel a kezem. - De szeretném ezt átgondolni. Azt sem tudom, mit kell pontosan aláírnom.

Alex mellénk lép és egy mappát tart a kezében.

-Ebben van minden dokumentum. Nyugodtan átolvashatod és ha valamit nem értenél, akkor kérdezz bátran.

Elveszem tőle a mappát, ami sokkal vastagabb, mint arra számítok. Az összes dokumentum angol nyelvű, amitől még inkább megijedek. Gyakorlatilag bármit beleírhattak, valószínűleg sosem jönnék rá egy apróbetűs záradékra.

-Kaphatok egy napot, hogy át tudjam nézni rendesen? Még a saját anyanyelvemen sem biztos, hogy érteném a leírtakat.

George megértően bólint, Alex viszont elhúzza a száját.

-Örülnénk, ha minél hamarabb döntenél.

Felnézek rá. Nem tudom eldönteni, hogy csak George-ot próbálja védeni vagy ennyire nem kedvel engem. Mióta itt vagyok, azt érzem, hogy csak arra vár, mikor lépek már le.

-Alex csak a javamat szeretné - súgja a fülembe George, mintha olvasna a gondolataimban.

Kimérten bólintok.

-Sietni fogok - ígérem.