Miért pont te? - George Russell fanfiction

Húsz

Csütörtök dél – 12:10

Mikor megérkezünk az ebédlőbe, Cathlyn és Alex már egy asztalnál ülnek és kedélyesen beszélgetnek. A mellettem trappoló fiú egyetlen üres pillantással jutalmazza meg őket, miközben elfoglalja helyét Alex-szel szemben. George mellé telepszem le és továbbra is a hallgatás mellett döntök.

-Mi történt? – néz ránk Alex.

-Semmi – veti oda George, majd int az egyik felszolgálólánynak.

Csirkét és pároltzöldséget rendel, én pedig csak egy kis salátát kérek. A levegő megfagyott, mindenki mereven bámulja a tányérját. Magamon érzem Alex tekintetét, de kerülöm a szemkontaktust.

Most biztos, azt hiszi, én tettem valamit. Pedig semmi közöm George hangulatállapotához.

Mindhárman egyre gondolunk. George így nem állhat ki a kamerák elé, hogy interjút adjon. Túlságosan feldúlt.

-Hallottátok, hogy a McLaren háza táján balhé van? – Cathlyn próbálja oldani a feszültséget, ami szinte tapintható az asztalunknál.

-Mi történt? – érdeklődöm, mintha nem tudnám. Vagyis pontosat tényleg nem tudok.

-Találtak egy hibát az autónál, amin azonnal elkezdtek dolgozni, viszont időközben már a sajtó is lehozta a hírt. Nem tudják, honnan tudták meg. Zak nagyon mérges.

-Legalább nem minket akar majd szétszedni a sajtó – veti oda George.

-Ha alkatrészt kell cserélni, akár büntetést is kaphatnak. Ez még kedvezhet nekünk – Alex továbbra sem veszi le a szemét rólam.

-Azt hiszem, én most sétálok egyet – állok fel az asztaltól.

-Jövök én is – szól utánam Cathlyn. Az öléből a szalvétát az asztalra dobja, felkapja a telefonját és elindulunk kifelé.

Szörnyen meleg van, a nap vakítóan tűz, a beton pedig ontja magából a forróságot. Csirkének érzem magam egy hatalmas grillen. Cathlyn sokáig nem szól egy szót sem. A bokszok felé sétálunk, ahol most kihalt minden. Biztos, az ebédidő miatt.

-Hogy érzed magad? – kérdése váratlanul ér.

-Furcsán – vallom be. – Azt hiszem, nem nekem való ez a világ. Percről percre változik minden, a gyomrom állandóan görcsben van. Túl nagy a zaj, túl sok minden történik és nem tudom, mikor mondok vagy teszek valami rosszat.

-Megértem. Hasonlóan éreztem én is az elején. De van benned valami, amit itt nagyra értékelnek. Tudod, mi az?

Megrázom a fejem, mert fogalmam sincs.

-Emberként kezeled őket. Láttalak Landóval beszélgetni délelőtt és látom azt is, ahogy George viselkedik a közeledben. A hasonló korú lányok megőrülnek értük. Sikítoznak, rámenősek, fényképet és aláírást akarnak. Sőt, néha többet is. Egészen elképesztő, mikre nem vetemednek – a napszemüvegen keresztül nem látom Cathlyn tekintetét, de biztos vagyok benne, hogy forgatja a szemét, miközben ezekről mesél. – Elképzelni sem tudjuk, milyen lehet ez. De higgy nekem, ebben a zűrzavaros világban, ahol mindenki a látszatra törekszik, felüdülés egy olyan barát, aki az embert és nem a pilótát, a kirakatbábut látja bennük.

Halványan elmosolyodom, de közben legbelül tudom, hogy én is olyan csalfa vagyok, mint azok a rajongók. Lehet, hogy nem kérek autogramot és nem akarom kitenni Instagramra, hogy velük lógok, de amit tenni készülök, talán még ennél is szörnyűbb. Cathlyn szavai alapján tényleg kezdenek megkedvelni engem itt, és elárulni egy barátot sokkal nagyobb bűn, mint rajongani valakiért.