Első

1.2K 19 0
                                    

– Hihetetlen hírem van számodra!

– Na, mesélj!

– Nem fogod elhinni, de Pocok helyére végre találtak valakit, így az öreg elhúzott a suliból!

– Hogy mi?

El sem tudom mondani, mennyire örültem a hírnek! Pocok, azaz a testnevelés tanárunk egyáltalán nem tartozott a top kedvenc tanáraim közé, bár ha jobban belegondolok, az egész iskolából talán egy tanár szerepel ezen a listán. De a tárgyhoz visszatérve Pocok egy rettentő idegesítő, két éve nyugdíjazott, ősz hajú, sör hasú, szemüveges pasas volt, akit kivétel nélkül mindenki utált.
Sajnos a két eltérő generáció egyáltalán nem jött ki egymással és amíg mi inkább a lazább órákat preferáltuk volna, addig ő folymatosan szívózott velünk. De komolyan. Máshol a tesi a laza óra, nálunk meg előbb könyörög mindenki egy dupla matekért, mint ezért.

– Itt vagy még, Adél?

– Persze, persze. Mit is mondtál?

– Na jó, nekem erre nincs időm! Nem fogom még egyszer elmondani, majd hétfőn szépen betolod azt a lusta valagad az iskolába és meglátod, milyen szexi félisten jött Pocok helyére.

– Oké, oké – nevettem a telefonba. Imádom, amikor Maja ideges.

– Egyébként is, ha ma nem lógtad volna el a fizika dogát és a föci felelést, akkor te is tudnád, miről van szó.

– Jó, hát szerintem nem maradtam le sok mindenről. Egyébként sem lógtam, hanem anyámmal voltam. Tudod, hogy ritkán tölti itthon a napot.

– Tudom, persze. Na jól van, mennem kell, mert megint kitör itthon a káosz, ha nem teljesítem két másodpercen belül amit anyám akar.

– Menj csak. Majd hétfőn találkozunk.

– Okés, aztán öltözz ki nekem az új tanárnak.

– Ja, majd tesire felveszem a legszebb estélyim – forgattam a szemem, mire Maja elnevette magát, majd letette a telefont.

Telefonálás után csatalkaoztam anyához, aki a kis három személyes asztalunknál csak rám várt. Ahogy ránéztem az üres székre, elfogott a hiány és a szomorúság. Bár apámat soha nem ismertem, anyám barátait mindig elfogadtam, sőt a legutóbbit, Gergelyt kimondottan kedveltem. Nagyon rendes pasi volt és úgy tűnt, végre anya is megtalálta az igazit, azonban néhány hete megszakadt a kapcsolatuk. Gergely nem jár hozzánk többé, mi pedig megint ketten maradtunk.

– Ne aggódj, minden rendbe jön – szorította meg anya a kezem. – Attól, hogy én ilyen defektes vagyok, te ne szomorkodj.

– Ne butáskodj anya, nem vagy defektes!

– Az apád ott hagyott egyedül, azóta sem hallottam róla, Máté megcsalt, Tibor pedig lelépett a pénzemmel. Mégis mi ez, ha nem egy átok?

– Ne már, anya! Gergely jó fej volt! És még azóta sem tudom, mi történt.

– Semmi.

Anya elkapta rólam a tekintetét és a nappali falait kezdte bámulni. Mióta Gergely lelépett, egyre furcsábban viselkedik és nem tudok rájönni, vajon mitől van ez. Amióta élek, egy napot sem hagyott ki a munkahelyén, erre tessék, tizenhét év után mégsem ment be dolgozni. Helyette az egész napot velem töltötte. Filmet néztünk, nevettünk és beszélgettünk.

Vacsora után anya a szobájába vonult, én pedig letusoltam, majd bebújtam az ágyamba és egy ideig csak a plafont bámultam. Reméltem, hogy anya majd bejön hozzám, azonban tudtam, hogy ez nem fog megtörténni. Nagyjából öt éves korom óta nem jön be hozzám este.
Folyamatosan csak a tanulás, a munka. Azt reméltem, Gergely képes ebből kirángatni valamelyest és elviszi szórakozni, azonban ha ez így is volt, engem nem avatott be senki és már amúgy is mindegy.

Befordultam a fal felé és a telefonom megnyitottam az egyetlen közös képünket. Tavaly készült, az első közös nyaralásunk alkalmával. Anya csupán nem rég mutatta be nekem Gergelyt és nagyon izgult, hogy minden jól sikerüljön.
Egyébként az alatt a néhány nap alatt fantasztikusan éreztem magam. Gergely rengeteg vicces sztorit mesélt, én és anya pedig a földön fetrengve nevettünk rajta.

Ahogy néztem a képet és felidéztem magamban azt a nyaralást, folyni kezdtek a könnyeim. Be kellett vallanom, hogy talán több volt ő nekem az anyám pasijánál. Soha nem így néztem rá. Inkább volt egy haver, akivel jókat lehet nevetni, vagy egy valamiféle plátói szerelem. Mióta elment, csak azóta jöttem rá, hogy tulajdonképpen baromira hiányzik. Az érzéseim érthetetlennek voltak számomra, egyszerűen nem tudtam kiigazodni rajtuk. Soha egyik pasihoz sem ragaszkodtam annyira, mint Gergelyhez. És ez sajnos nem csak azokra a férfiakra igaz, akikkel anya randizott, hanem azokra is, akikkel én jártam.

Elérhetetlen // BefejezettWhere stories live. Discover now