War Hammer - Aot ff

20.fejezet: Csapda

Félrerántom a kantárt, mire barna kancám mérgesen felnyerít. Annie tenyere a földbe csapódik, pont, ahol az előbb Eren és én voltunk. Földdarabok repülnek szerteszét, ezért gyorsan felemelem a karom, hogy védjem az arcomat. A Nőstény Titán a lendülettől féltérdre esett, ezáltal kizökkent a tempóból, így mindkét csapat nyert egy kis előnyt. Annie feláll, és ahogy azt elterveztem, Eren nyomába ered.
– Tch! – fújtat Levi mérgesen. – Úgy fest a kurvát jobban érdekli Eren.
Mindhármunk tekintete a menekülő csapatra szegeződik. Megkönnyebbülök, hogy a hadnagy az én tervemet választotta, de hirtelen ez a könnyebbség tovaszáll.
– Meg fogja ölni őket – suttogom megsemmisülve, de szavaimat jobb lett volna inkább magamban tartanom.

Aggódva követem tekintetemmel a másik csapatot, de amint beérünk az óriás fák erdejébe, szem elől vesztem a társaimat, csak Annie hússzínű bőre villan fel néha. Günther, Eld, Oluo... Ha megöli őket, akkor az ő vérük az én kezemen is száradni fog. Émelygés fog el, és legszívesebben lelökném magam a lóról, és amilyen rossz ember vagyok meg is érdemelném.
– A féreg áthúzta a számításainkat – mondja feldúltan Levi. – Túl hamar talált ránk.
Petrával zavarodottan meredünk a férfira.
– Hogy érted ezt, hadnagy? – értetlenkedik Petra, de nem jön válasz.
Szóval tényleg számítottak rá. Annie lelepleződött? De ha még az én színészetemen nem láttak át, akkor az introvertált lányról honnan tudhattak? Vagy csak a titánjára számítottak? Erwin mindennek az oka. Az az ember túl ravasz.

– Változz át Leonora! – adja ki a parancsot Levi hosszú hallgatás után, és éles hangjából ítélve már elege lehet ebből a kergetőzésből. – El kell kapjuk azt a rohadékot!
– De hadnagy! Emlékezz mi történt a múltkori kísérlet során! – mondja Petra idegesen. – Csak a legvégsőbb esetben használhatják az erejüket!
– Én bízom benne – jelenti ki, mire melegség járja át a mellkasom.
Tekintetünk találkozik, látom a szürke íriszekben, hogy komolyan gondolta előző kijelentését. Végül vonásaimat megkeményítem, nem engedhetem, hogy pár szó így elérzékenyítsen.
– Mi a terv?
– A kitaposott úton Erwin egy kis meglepetést állított fel ennek a mocsoknak. De a többiek erről nem tudnak, ezért reménykedtem, hogy minket fog üldözőbe venni.
Összevonom a szemöldököm, és még több kérdés fogalmazódik meg bennem. Szóval ez a felderítő út sokkal több egy egyszerű próbaútvonalnál. A parancsnok ki akarta csalni valamelyik harcostársamat.
– Meglepetést? – lepődik meg ismét Petra, amiből csak arra tudok következtetni, hogy őt sem avatták be a teljes tervbe.
– Nincs időnk most a további magyarázatra. Cselekednünk kell, különben a szétválásunk értelmetlenné válik. Hátba támadjuk a kurvát!

Amennyire csak tudom próbálom leplezni bizonytalanságom, mert nem akarok Annie ellen küzdeni, főleg nem csapdába csalni és elárulni őt. Nem tudom milyen eszközök állnak Erwin parancsnok rendelkezésére, amivel egy intelligens titánt is el tud kapni, de most nem becsülhetem alá őket. A Felderítő Egység számtalanszor okozott meglepetést, és olyankor nagyon is örültem, hogy egy oldalon állok velük. De mégis kit áruljak el? Segítsek elfogni a harcost vagy hagyjam meghalni a csapattársaim?

– Leonora! – ránt vissza a valóságba a hadnagy kemény hangja. – Kapard össze magad!
– Igenis, hadnagy!
A szürke szemek áthatóan fürkészik az arcomat további bizonytalanság jelei után kutatva. Végül a férfi felugrik lova hátára, majd kampói a hatalmas fatörzsekbe csapódnak és már fel is száll a levegőbe. Petrával követjük, aztán veszek egy nagy lendületet. Amint kellő magasságba érek vágást ejtek magamon, és a sárga villanást követően óriásként folytatom az utat. Lépteimbe beleremeg a föld, szegény hátasaink nyerítve szélednek szét.

A két katona a vállamra száll, bár a nőn látom, hogy eléggé feszélyezve érzi magát. Hamarosan megpillantom a különleges osztag másik felét, úgy fest, a szétválásnál szerzett hátrányt Annie csak mostanra hozta be. Sprintelni kezdek, és kivágódom pontosan a titán mögé, amivel sikerül meglepnem őt. Annie kizökken a tempóból, kék szemei megvillannak, amint tekintetünk találkozik. Bizonytalanul Levire pillantok, akinek résnyire szűkült szemei az előttünk futó óriásra szegeződnek. Lesben álló ragadózóként gubbaszt a vállamon, várja a tökéletes alkalmat a támadásra. Direkt lassítok, hogy a lánynak legyen ideje felkészülnie, de félek a hadnagy ellen Annie mozgékonysága nem lesz elég.