War Hammer - Aot ff

38.fejezet: Összefüggések

Sziasztok!
Nem akarom az olvasást megakasztani, de most úgy éreztem, ezt ide az elejére kell kiírnom.
Meglett a 10000 olvasottság a történeten, ami egy hihetetlen szám! Mikor először megláttam egyik este egyszerűen szóhoz sem jutottam. Számomra ez egy újabb mérföldkő, őszintén, soha nem gondoltam volna, hogy ez a fanfiction idáig is el fog jutni. Ez mind nektek köszönhető, hogy ennyien szeretitek ezt a történetet, és még mindig követitek Leonora életútját! Nagyon köszönöm nektek, nagyon sok erőt adtok az íráshoz, a csillagokkal, az aranyos kommentekkel, és szimplán azzal is, hogy olvassátok ezt a művet! ❤️ Nagyon hálás vagyok nektek!
Tudom, mostanában nagyon ritkán hozom a részeket (egy hónapja nem is hoztam) de próbálok időt szakítani az írásra! Sovány vigasz, de most hoztam egy 5000 szó feletti fejezetet.
Jó olvasást!❤️
Lya

A raktár belterében szinte tapintható a csend. Mindenkit teljesen lesújtott a pár órával ezelőtt történt esemény, megnémulva, magunk elé meredve próbáljuk feldolgozni a veszteségeket és azt a hatalmas kudarcot, amit ma elszenvedtünk. Fájdalmas végignézni a megcsappant létszámon; Hanji osztagából hárman meghaltak, egyedül Selina maradt életben és a két legfontosabb emberünket – Historiát és Erent – pedig elrabolták, és ki tudja mit fognak velük tenni. Már csak abban reménykedek, hogy Hanji sikeresen eljutott Erwinhez, és talán a parancsnok fondorlatos terveivel kimászhatunk valahogy ebből is. Legalábbis, ha van neki valami terve, bár most, hogy letartóztatták úgy érzem, lassan az egész Felderítő Egységet megfojtják.

A lámpa fényétől az árnyékok megnyúlnak, majd egybeolvadnak a raktár sötétjével. A faládák körbezárnak minket, az egymásra halmozott rakományok falakként magasodnak fölénk, így kicsit védve vagyunk a huzattól. A betört ablakokon bejövő szél suhogásától és a kellemetlen szagoktól egyre nyomasztóbb lesz ez a hely, de jelenleg nincs hova mennünk, és közel sem vagyunk olyan összeszedettek, hogy fejjel előre beleszaladjunk még egy ilyen küzdelembe. Elég nagy váltás a Felderítő Egység kastélyához képest, de a kirekesztett embereknek már csak ez jut: a semmi közepén egy viskó vagy egy omladozó raktár.

Ülőhelyzetet váltok, és magam alá húzom a bal lábam, hátha így kényelmesebb lesz a durva dobozon. Regenerálódó ujjaim végéből folyamatosan szivárog a gőz, olyan furcsa érzés, ahogy szép lassan újra élet kerül a levágott végtagomba. Egyszerre tartom undorítónak és áldásnak ezt a képességet. Viszont még a gyógyuló kezem sem képes elterelni a figyelmem a velem szemben lévő hadnagyról, akinek félmeztelen felsőteste szüntelenül magára vonzza a tekintetemet. A félhomályban még jobban kirí sápadt bőre, és a kidolgozott izmaival tényleg olyan, mintha a dobozon egy szobor ülne. Egy tökéletes szobor, aminek minden egyes porcikáját a legjobb szobrász faragta volna. Abbahagyom a vizsgálódást, amikor a nadrágövéhez ér rakoncátlan tekintetem, és inkább a fonatomból egy kiszabadult tincset kezdek el csavargatni. Benedvesítem cserepes ajkamat, és próbálom kitisztítani a fejem, és eltüntetni az oda nem illő gondolatokat.

Nagyon kell koncentrálnom, hogy ne bámuljam túl feltűnően, mert semmi kedvem sincs Selina gúnyos megjegyzéseit hallgatni. Mégis, ismét elfog az a furcsa vágy, hogy megint odapillantsak, hogy megjegyezhessek minden apró részletet a legkisebb hegtől kezdve. Nyelek egyet, és nagy erőfeszítések árán továbbra is az ujjam köré csavart hajamon tartom a figyelmem. Mikor levette a szürke pólóját, hogy Sasha elláthassa a sebét, már akkor megjegyeztem magamban két dolgot. Egy, még sosem láttam póló nélkül, és kellemetlenül sokat bámulom őt. Kettő, miért Sasha varrja össze a sebét a vállán? A lány gondolatától muszáj vagyok felpillantani rá, és a testemen végigfut az irigység, és újra felmerül bennem a kérdés, hogy miért nem én állok ott. Igyekszem nem foglalkozni ezzel, mert jelenleg sokkal nagyobb problémánk is van ennél, de mégsem tudom levenni a tekintetem Sasha kezéről, ami épp Levi vállán pihen. Bár ehhez egy kis rossz érzés is párosul, mert engem védelmezve sebesült meg.