War Hammer - Aot ff

25.fejezet: Az áruló

A zöld, hosszú köpeny elég kényelmetlennek bizonyul; a felszerelés miatt rendesen feszíti a combomat, a kapucnija meg folyton-folyvást az arcomba csúszik, és ne is beszéljünk arról, hogy az anyaga rettentően irritál. Két napja alig bírtam aludni, végig ezen a napon kattogott az agyam, hogy vajon Annie hallgatott-e rám, és ha igen, akkor mégis mi a franc lesz Erennel és velem. A szívem hevesen kalapál a mellkasomban, és idegességemben a kabátom ujját gyűrögetem. Eren sem néz ki jobban, homlokán izzadság gyöngyözik, és zöld szemei jobbra-balra járnak, akárhányszor elhaladunk egy mellékutca mellett. Mikasa a leghiggadtabb, egy csepp jelét sem mutatja az izgulásnak, fapofával mered előre, bár néha magamon érzem közönyös tekintetét.

Armin előrement, és a terv szerint, amint elhaladnak a kocsik – amikben a minket imitáló személyek ülnek –, akkor hívja ide hozzánk a lányt. Ha harcra kerül a sor, Annie mindent bele fog adni, hogy elvigye Erent, talán már engem is. De két titánnal és a Felderítő Egységgel nem fog elbírni. Túlerőben vagyunk, és ezt ő is tudja.
– Nem fogja bevenni. Arminnak nagyon ravasznak kell lennie, hogy átverje a lányt – mondom.
– Arminnál okosabb embert nem ismerek. Már többször is kihúzott minket a bajból – reagál feszülten Eren.
– Én hiszek benne, nem erről van szó. Az ágyúnál is megmentett. Csak Annie kiszámíthatatlan. Ha nem segít nekünk megszökni – integetek az ujjaimmal –, akkor lebukunk és csak még jobban magunkra haragítjuk a Rendőrséget.
– Igen – hümmög vissza Eren. – Az egész Katonai Rendőrség egy haszontalan bagázs, de kétlem, hogy sokáig át tudjuk verni őket. Nem is hasonlítunk egymásra Jean-nal! – mondja indulatosan.
– Mindkettőtöknek bűnöző tekintete van és gyilkos pillantása – szúrom oda játékosan, hogy kicsit oldjam a feszültséget.
– Nekem nincs olyan lóarcom! – háborodik fel.
– Eren! A küldetésre koncentrálj! – szól rá Mikasa. – Amíg beválik a csere, addig van időnk megtalálni Annie-t. A későbbiekkel majd akkor foglalkozunk, ha eljön az ideje.
– Jól van, értettem – morogja durcásan Eren.

Kikukucskálok a mellékutcára. Nyugtalanít a tudat, hogy a parancsnoknak nincs B terve, és mindent erre az egyre tett fel. Annie jó eséllyel már rég a Mária Fal túloldalán jár.
– Mi lesz, ha még sincs itt Annie? – nézek a többiekre.
Eren és Mikasa tekintete találkozik, és végül a fiú ad választ.
– Miért ne lenne itt? – kérdezi feszülten. – Ő akart a gyáva Katonai Rendőrséghez csatlakozni. Amúgy meg, miből gyanítaná, hogy keressük őt?
– Igazad van – csendesítem el a hangom, és gyorsan el is fordulok tőlük.
A házak közül Armin alakja válik ki, hátizsákjának vállát fogva fut felénk. Kezemmel jelzek két társamnak, akik nyomban mellém szegődnek. Megvárjuk a szőke fiút, majd együtt behúzódunk a sikátor sötétebb részéhez.
– Annie? – kérdezem türelmetlenül.
Egy fejrázás a válasz.
– Nem volt ott a felsorakozott katonák között.

– Biztos máshova osztották be. Lehet bent van a bíróság épületében – Eren hangja bizonytalan, és olyan erőltetettnek hatnak a szavai számomra. – Menjünk, keressük meg!
Összeráncolom a szemöldököm, és értetlenül meredek a fiú hirtelen jött buta döntésére.
– Eren, várj! – állítja meg a vállánál fogva a fiút Mikasa, és jelentőségteljes pillantást váltanak egymással.
– Nem, Annie-nek a kocsiknál kellett volna őrt állnia. Az összes kadétot oda vezényelték ki, hogy kíséretet biztosítsanak. Felismertem pár embert, akik velünk együtt végeztek, ott voltak ők is a választásnál. Annie-nek köztük kellett volna állnia, kötve hiszem, hogy beosztották volna máshova.
– Elment volna a városból? – kérdezem idegesen.
– Nem tudom – feleli Armin bizonytalanul, kerülve a tekintetem.

– Most akkor mi legyen? Erwin parancsnok mindent erre a tervre tett fel, nincs B tervünk. Nem fogom felemelt kezekkel megadni magam azoknak a csőcseléknek.
Armin mélyen a gondolataiban jár, lázasan kattognak a fogaskerekek a fejében. Türelmetlenül birizgálom a ruhaujjam, mindenki a fiútól várja a megoldást. Pár perc múlva lassan felemeli a fejét, tekintetében kis csalódottságot vélek felfedezni, és arcán is a bizonytalanság jeleit látom.
– Vissza kell mennünk. A küldetés elbukott – mondja végül.
– Mi? Ennyi? Csak úgy átengedjük magunkat a Rendőrségnek? – kérdezem hitetlenkedve.
– Nem tudunk mást csinálni. Annie nincs itt, nem tudunk semmit sem felmutatni az érdekünkben – közli Mikasa.
– Sajnos kénytelenek vagyunk átadni benneteket – Armint sosem hallottam még ilyen feszültnek. – Ha ellenszegülünk, akkor csak még nagyobb bajba keveredünk, és több embert is le fognak tartóztatni a Felderítő Egységből. Már így is meg kell majd magyarázzuk a helycseréteket.
– Tch! Többet vártam azért Erwin parancsnoktól! – ideges sóhaj hagyja el a számat. – Mindegy. Talán jobb is, hogy a gyáva Rendőrséggel kell szembenéznünk Annie helyett.
– Ki tudja – motyogja Armin.