War Hammer - Aot ff

18.fejezet: Balul sült kísérlet

A lágy szellő végigsimít az arcomon ahogy körülnézek a széles, zöld mezőn. Hanji egy tökéletes napot választott a kísérletezéshez, legalább lesz mit elrontani, ha Eren átváltozik. Kételkedve pillantok a fiúra, aki épp barna hátasán igazítja meg a nyerget. A trosti küzdelem is csak egy hajszálon függött, személy szerint én nem hittem, hogy képes lesz abból a kómás állapotból visszatérni. De jobban félek attól, hogy még mindig nem tudom, melyik titánerő lakozik benne. Ha ő a Koordinátor, sürgősen cselekednem kell. Igaz, erről már lekéstem.

Levi osztaga a hátunk mögött gyűlt össze, valamin épp nagyon tanácskoznak. A tekintetem megakad Levin, aki szinte elveszik a magasabb katonák között, egyedül Petrával osztoznak a lenti levegőn. Jót mosolygok ezen, de a hadnagy mintha ezt megérezné, és megsemmisítő pillantásától gyorsan a lovamhoz fordulok. Babrálni kezdek az egyik szíjjal, de közben végig a tegnap estén jár az eszem. Semmi különleges nem volt benne, ám mégis jólesett a lelkemnek az a minimális törődés. Bár az tény, hogy utána reggel jól kikaptam, miután elaludtam a széken.

– Csatlakoznunk kéne – jön oda hozzám Eren.
– Igen, biztos a következő felderítőútról beszélnek. Nem ártana tudnunk, nekünk milyen szerepet szánnak. – Eren zöld szemeiben aggodalom csillan. – Mi a baj, Eren?
– Hanji szeretné, ha kipróbálnánk az erőnket, mielőtt nekivágunk a küldetésnek – válaszolja gondterhelten, miközben jobb tenyerét figyeli.
Az égre emelem a tekintetem.
– A szakaszvezető asszony csak egy óriást szeretne látni, főleg most, hogy valaki "megölte" Beant.
– Nem értem, ki tenne ilyet?
– Fogalmam sincs. – Válaszolok egykedvűen, mert van egy sejtésem, hogy kik lehettek a tettesek. – Bár nem értem, mi ez a nagy felhajtás körülötte, hiszen ez csak egy óriás. Azért képeztek ki bennünket, hogy megöljük őket.
– De fontos kísérleti alany volt – mondja Eren, de látszik rajta, hogy valami folyamatosan nyomasztja.

– Ennyire aggódsz az erőd miatt? – kérdezem egy kis aggodalommal a hangomban.
– Nem értem, hogy vagy ilyen magabiztos. Fogalmunk sincs, hogy működik az erőnk, eddig szinte mindig rosszul sült el, mikor átváltoztunk. Már abban is kételkedem, hogy egyáltalán fel tudjuk-e venni a titán alakunkat. Mégis, mindent ránk alapoztak, rajtunk múlik, hogy az emberiség győzedelmet arat-e a titánok felett.
A fiún látszik, hogy valóban nagy terhet cipel a vállán, és mindent megtenne a küldetés sikere érdekében. Elkomorulok, hiszen ennek a háborúnak soha nem lesz vége, ha visszafoglaljuk az elvesztett területet, Marley akkor sem fog leállni. Soha nem fog.
– Én is ugyanúgy bizonytalan vagyok mint te – sóhajtok –, viszont nem egyedül cipeled ezt a terhet, itt vagyok én is – erőltetek magamra egy hamiskás mosolyt. – Mi vagyunk az emberiség új reménye, adjuk meg azoknak a szemét dögöknek, ami jár nekik!
Eren szeme megcsillan, majd arca pillanatok alatt megváltozik, és ismét az az eltökélt fiú áll előttem, aki elhatározta, hogy kiírtja az összes titánt.
– Igazad van! Túl sokat aggódom ezen! – szorítja ökölbe a kezét. – Nem felejthetem el, hogy miért csatlakoztam a Felderítőkhöz.
– Hát, igazából nem volt más választásunk – teszem hozzá csendesen.

– Szerinted mi van a többiekkel? Ma lesz a választás, de azt sem tudom, hogy egyáltalán életben vannak-e.
– Sokakra nagy hatással voltál, biztos vagyok benne, hogy a Felderítő Egységet fogják választani – mondom, majd egy huncut vigyorra húzódik a szám. – Mikasa sosem hagyna egyedül.
– Igaz, bár nem kéne csatlakoznia, első helyen végzett, a belső falak között egy békés életet élhetne. – Még szélesebben elvigyorodom, Eren rám néz, és azonnal el is kapja piruló fejét. – Ne nézz így rám! Az a lány mindenhova vakon követ engem, a makacssága fogja a sírba vinni.
– Szerintem hálás lehetnél neki. – Egy mérges morgás a válasz, ezért gyorsan elterelem a lányról a témát, hogy oldjam a feszültséget. – Jean-ra leszek kíváncsi, ő már az elején eltökélte magát, hogy a falak védelmét szeretné élvezni.
A fiú bólint.
– Reiner és Bertholdt is ez első tíz között végzett, de szerintem mindkettejüknek a Felderítő Egységhez kéne csatlakoznia. Elég képzettek, jól jönnének még olyan emberek, mint ők.
Lefagyok Eren szavaitól, emlékek ezrei pörögnek le előttem, és ismét szembesülök azzal, hogy miért is vagyunk itt valójában. A sok megbeszélt terv, a királyi család titkainak a feltárása, a Koordinátor visszaszerzése. A szőke fiú gondolatától ökölbe szorul a kezem. Ez az egész katonásdi az ő ötlete volt. Szemeimre árnyék vetül, a hangulat is azonnal megváltozik.
– Hatalmas nagy idióták, ha nem a Katonai Rendőrséghez csatlakoznak – mondom fagyosan.
– Hah? – mered rám értetlenül Eren.