War Hammer - Aot ff

2.fejezet: Azon a bizonyos napon

Annie és Bertholdt megállnak, majd visszafordulna felénk.
– Még nem mehetünk vissza! Folytatjuk a tervet! – próbálja határozottan mondani Reiner, én megerősítésként bólogatok.
Bertholdt bizonytalanul néz hol rám, hol a fiúra, ő sem tudja mi lenne a helyes döntés. Annie viszont egyáltalán nincs meggyőzve, hűvös tekintettel mered Reinerra. Gondolom valamennyire őt tartja hibásnak Marcel haláláért.

– Igaz. Te nem jöhetsz vissza – szólal meg végül, mire mind a hármunknak kikerekedik a szeme. – Ha most visszamennénk Marleyba, akkor elvennék tőled a páncélodat. Megenne téged a következő harcos. Nem mintha érdekelne, számomra nem lenne különbség.
Döbbenten hallgatjuk a lány szavait, ahogy érzelemmentesen hozzávágja Reinerhez, hogy őt egyáltalán nem érdekli, mi fog történni vele.
– Annie, hogy mondhatsz ilyet? – suttogom. – Ezt úgy közölted, minthogyha ő lenne a történtekért a hibás! Ez mindannyiunk sara, hogy hagytuk Marcelt odaveszni. Folytatjuk a küldetést, leromboljuk a falat, és megkeressük a Koordinátort! – állok Reiner mellé.
– Csak emlékeztetlek Leonora, hogy ő futott el legelőszőr. Marcel egy olyan ember miatt áldozta fel magát, akinek nem is lenne köztünk helye – reagál vissza durván.

– Nincs jogod ilyet mondani! – szűröm a fogaim között, egyre idegesebb leszek a lány szavaitól.
– És szerinted Annie, csak engem fognak felelősségre vonni? – Néz mélyen a lány szemeibe Reiner. Mindenki a szőke fiúra emeli a tekintetét, aki egy pillanatnyi hatásszünetet tart. – Mind a négyen elfutottunk. Itt mondogatod, hogy nem tettünk semmit, közben te is csak álltál és nézted, ahogy felfalják. Azt hiszitek, hogy ti felmentést kapnátok?

Erősen fogalmazott, de Reinernak igaza van. Még el sem értük a falat, de már most veszteségeink vannak. Ha hazatérnénk, az lenne a marleyek első dolga, hogy leváltsanak minket. Akkor inkább folytatom a megbízást, és megölöm a szigetlakókat. Ahhoz sem nagyon fűlik a fogam, de ezzel tudom meggyőzni a legjobban a többieket. Bármit megteszek, csak ne keljen visszatérnem a kontinensre. Így is tizenkét évem van már csak hátra, legalább ezt a rövid időt hadd éljem le.

– Másrészt, nem biztos, hogy a Jaw Titán megkeresése olyan jó ötlet lenne. Mi van, ha használta az illető a képességét, és elmenekült? – próbálja tovább győzködni a többieket Reiner. – Túl gyors az a titán, egyikünk se lenne képes utolérni!
– Ki tudna ilyen gyorsan megtanulni és használni egy titánképességet? – kérdez közbe Bertholdt.
– Te szinte azonnal a Kolosszus Titán mestere lettél! – kiabál a fiúra Reiner, mire szegény hátrahőköl. – Akkor is meg fognak enni minket, ha a Jaw Titán üldözésére pazaroljuk el az erőnket. Ha el is kapnánk azt az embert, akkor sem csináltunk semmit! Csak visszaszereztük azt, ami eleve a marleyoké volt. Semmi értelme nem lenne, végeznének velünk úgy is.

Elgondolkodunk a szőke srác szavain. Én eleve nem akarok visszamenni, szóval bárhogy is dönt Annie és Bertholdt, Reinerrel folytatni fogjuk. Ahogy elnézem, Bertholdtot nagyjából sikerült rábeszélni, bár őt igen könnyű befolyásolni. A lány viszont csak áll, semmi érzelmet nem lehet leolvasni az arcáról.
– Ha valaha vissza akartok térni a családotokhoz, akkor fel kell mutatnunk valamit – tartok egy kis szünetet, majd megmondom a választ. – Méghozzá a Koordinátort.
A szavaimat főleg Annienek szántam, mivel tudom, hogy ő feltétlenül haza akar térni az apjához. Nem fogja ilyen könnyen eldobni az életét. A lány rám villantja a tekintetét, mivel a család az tényleg egy érzékeny téma nála.

Annie egy akkora jobb horgost visz be nekem, hogy a földön végzem. Az ajkam felreped, és vér önti el a számat. Kábultan felnézek, így láthatom, ahogy a lány erőteljesen fejbe rúgja Reinert.
– Annie! – kiálltja Bertholdt, de nem tesz semmit, hogy megállítsa a következő mozdulatát.
– Ezt te fogod megmagyarázni a vezetőnek! – ordít rá a földön nyöszörgő Reinerra. – Mond meg nekik: ,,Az egész az én hibám!" Tiszteletbeli marleyi, kiválasztott harcos! Ki a francot érdekel? Marley, Eldia, mindkettő elmehet a pokolba! Csak magukra gondolnak!