War Hammer - Aot ff

42.fejezet: Fény az éjszakában

A csillagok fényét pár magányos felhő töri meg, amelyek néha elúsznak a Hold világító korongja előtt, de mielőtt végleg sötétbe borítanának minket, a szél gyorsan tova is fújja őket. Mintha egy hatalmas tenger lenne felettünk, amin a szürke hajók folyamatosan mennek tovább a végtelenbe, hol egymást megelőzve, hogy minél hamarabb elérhessék a céljukat, mielőtt szertefoszlanának. Az erdőt elhagyva az apró neszek is alábbhagynak, és a dombos mezőre kiérve néma csend fogad minket, amelyet csak a lovak patadobogása és a rozoga szekerünk zörgése zavar meg. Ezen kívül minden nyugodt, mintha tegnap mi sem történt volna és nem fordult volna fel az egész világ.

Bennem biztos felfordult minden, a pillangók kitörtek belőlem, egy bomba robbant a lelkemben, ami nem pusztítást okozott, hanem lerombolt megannyi gátat és új kapukat nyitott meg. A csók gondolatától alig bírom visszafogni mosolyom, így az ajkamba harapva somolygok. Pedig most nevetnék, szárnyalnék a boldogsággal, hagynám, hogy magával ragadjon és elfelejtsem az összes bajunkat és ezt a fránya csatát. Még most sem tudom felfogni, pedig állandóan az az egy jelenet játszódik le a fejemben, ugyanazt az egy képet nézem folyamatosan, hogy újra meg újra átélhessem azokat az érzelmeket. Olyan gyorsan történt, de számomra mintha akkor megállt volna az idő. Életem legboldogabb pillanata volt, pedig annyi kétség gyötört, amelyek mélyen továbbra is ott gyökereznek bennem, de elég csak a hadnagyra és kellemes puha ajkaira gondolnom, és a fellobbanó tűz mindent elsöpör.

Ez az egy csók annyi mindenre választ adna, mégsem érzem azt a megnyugvást, a kérdések ott motoszkálnak a belsőmben, apró karmaikkal a szívemet kapargatják, kétségeket hagyva maguk után. Vajon ő mit látott meg bennem? Mivel érdemeltem ki a figyelmét? Ez az egész most mit jelent? A felettesem, nem bújhatok csak úgy oda hozzá, nem túrhatok bele koromfekete hajába vagy épp simíthatok végig izmos combján. A csók és a sok beszélgetés nem adott felhatalmazást minderre, pár kérdésre választ adott, de mégsem tudom mit jelent. Ismeretlen terepre tévedtem, a saját érzelmi biztonságomtól messze, mint mikor először léptem Paradis óriás járta szigetére. Nem vagyok egy csók szakértő – hisz ez volt az első –, de Levi sem volt túl határozott, most nem azt a hadnagyot láttam, aki erős, kétségek nélkül indul a csatába és tekintetétől a legvadabb kutya is behúzza a farkát. Csak tudatni akarta velem, hogy biztonságban vagyok és vigyáz rám, vagy ezzel valami többet akart sugallani? Szörnyű, hogy tizenkilenc évesen semmi tapasztalatom nincs ebben, egy reszkető bárány vagyok a mező közepén, aki csak várja, hogy a pásztor összeszedje. Bezzeg a háborúhoz jobban értek, mint egyes tábornokok.

Bár lehet, ez így van jól. Majd a pásztor megmutatja az utat, eddig is hagytam, hogy a dolgok maguktól történjenek. Ha nem lennék fontos neki, nem engedett volna ilyen közel magához, nem foglalkozna velem ennyit és nem szabadított volna ki akkor a börtönből. Ez egy hatalmas lépés volt előre, egy vágyam teljesült, de nem csillapodott, csak még erősebb lett. Milyen jó lenne, ha a fejébe láthatnék, de ez esélytelen, hiszen sokszor az érzéseit sem lehet leolvasni az arcáról. A csók lerombolt egy csomó gátat, és talán, ha szép lassan megyünk tovább, mélyebben is beleláthatok egyszer hideg lelkébe.

A szekér nagyot ugrik, amitől összekoccannak a fogaim, és egy bosszús pillantással szuggerálom a bakon ülő Armin hátát. Valami alattam baljósan megzörren, és utána még jó néhány percig folytatja a kattogást. A valóságba visszatérve ismét érzem az egyenetlen út összes apró gödrét, a folyamatos rázkódás az őrületbe kerget, és minden egyes kisebb döccenésnél a szerveim bukfencet vetnek. Egyedül azért utazom a szekéren, mert Levi megparancsolta, hogy pihenjem ki magam a csata előtt. Most nem hibázhatok, a Kenny által vezetett Belső Rendőrség ott lesz ahol Eren és Historia. Kemény küzdelemre kell készülnünk, de most ennek más lesz a kimenetele. Az öreg fószer gondolatától vörös köd ereszkedik a szemem elé, ujjaim ökölbe szorulnak. Kétszer elkapott, és mindig Levi itta meg a levét. Hazudott neki, játszadozott az érzéseivel, miközben elméletileg rokonok. Támadjon csak, próbáljon meg megölni harmadjára is, és akkor megmutatom az óriások valódi erejét!