𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

❤️❤️

Sziasztok

Hát… már jó rég volt, hogy ide írtam. Emiatt azon sem csodálkoznék, ha már senkit sem érdekelne, amit most megosztok veletek.
Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogyan is kezdjem, vagy pontosan mit akarok mondani. Csak azt tudom, hogy ez már egy ideje bennem érlelődik.

Egy időben ez a platform rengeteget jelentett számomra. A biztató kommentek, a támogatásotok – a mai napig el vannak mentve egy külön mappába a telefonomon. Néha újraolvasom őket. És olyankor elhiszem, hogy talán mégsem vagyok tehetségtelen. Hogy én is tudok adni valamit. Történeteket. Érzéseket. Valami maradandót – ha lenne bennem több türelem és kitartás.

Az egyik hibám az, hogy túl sokat várok el magamtól. Tudom, hogy a sikerhez előbb meg kell mászni a kisebb hegyeket, mielőtt a legnagyobbat elérhetem. De én nem voltam türelmes magamhoz. Mindig rögtön a csúcsot akartam. És talán pont ezért nem haladtam semerre – mert ha nem tudtam valami „nagyot” alkotni, inkább nem írtam semmit. Így telt el hosszú idő, alkotás nélkül.

Pedig régen az volt a tervem, hogy amíg a fiúk katonaságnál vannak, én addig írok – hogy a fényük ne halványodjon el. De nemcsak őket hagytam cserben ezzel, hanem saját magamat is.

Azóta sok minden megváltozott. Én is.
És most úgy érzem, megérett bennem az elhatározás: itt az idő, hogy végre megírjam az egyik könyvem.Nem feltétlenül azt, amit itt félbehagytam – hanem valami újat, valamit, amit végigviszek.

Szeretnék közösséget építeni. Egy új olvasótábort.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy talán egy Instagram-oldalon vagy itt, Wattpadon keresztül elindíthatnánk valamit együtt – akár egy könyvklubot, akár egy egyszerű kis sarkot, ahol újra találkozhatunk.
Bár az is lehet, hogy ahogy én, ti is eltűntetek innen. És ez rendben van. De ha valahol még olvastok engem… szeretném tudni.

Nem tudom, mi a „megfelelő” módja annak, hogy újrakezdjem.
De ez az üzenet már régóta érlelődik bennem. Ahogy a bocsánatkérés is.Sajnálom, hogy hálátlan voltam. Hogy nem becsültem meg azt, amit adtatok.
És hogy nem küzdöttem azért, mert ti vártátok.

Nem biztos, hogy tudom, hova tartok.
De szeretném, ha velem jönnétek.
Ha még olvasol... köszönöm, hogy megvártál.