Keresve téged

1. Rész

Hát ez is eljött. Megyek vissza a suliba, egy kis nátha után. Igazából semmi kedvem nincs hozzá, túl nagy a hangzavar. Talán csak a barátaim miatt vagyok ennyire lelkes, de nem tudom. Bár jó tanuló vagyok és szeretnék egyetemre is járni, de már kezdek belefáradni a tanulásba.
-Kicsim siess, mindjárt elkésel!-kiabált anya, aki az egy éves mini énemet fogta
-Sietek anya, már a cipőmet veszem!- fűztem be, majd átöleltem és a picit megpusziltam, majd elindultam a suliba.
-Végre itt vagy!-ugrott a nyakamba Stella
-Neked is jó reggelt-veregettem meg a hátát, majd bementünk a terembe-történt valami, amíg én nem voltam?
-Uuhh, hogy azt te tudnád! Képzeld el,-kezdte volna el, de éppen becsöngettek
-Majd elmondod szünetbe, gyorsan kidobom a kukába a zsepit-mutattam fel, majd elmentem a kukához és bele akartam dobni, de mellé sikerült-király-dünnyögtem és lehajoltam, hogy felvegyem és abban a pillanatban jött be a tanár. Gyorsan kidobtam, majd leültem a helyemre.
-Aztaa.-vörösödött el Stella, majd a többi lány is olvadozott. Én csak egy "mi ütött mindenkibe?" Nézéssel a tanárra néztem. Nem Katalin tanárnő ült ott, hanem egy férfi. Kigyúrt, kék szemű pali, kb. 25 éves lehet kinézetre.
-Jó reggelt. Marcell Rodriguez vagyok. Én fogom tanítani a magyart és a tesnevelést. Nézzük ki hányzik.-vette elő a naplóját és elkezdte mondani a neveket. Nem értem, hogy lehet mindenki oda ezért a tanárért.-Rose Moon.-nézett fel.
Semmi különleges nincs benne, csak, mert ki van gyúrva.
-Rose!! Téged szólított, mondj valamit!-bökött meg Stella
-Öhm igen.. jelen.-jelentkeztem. Szemével végig nézett rajtam. Ezt nem tudtam hova rakni, szóval kérdő fejjel néztem rá.
-Remek. Akkor ideje tanulni. Cuccokat vegyétek elő. Hallottam, kicsit le vagytok maradva az anyaggal. Rómeó és Júliánál tartotok, ugye?-nézett körbe, mi meg csak bólogattunk.- Nagyszerű. Mit tudunk eddig róla?
Az óra hamar elment. Mivel éhes voltam és otthon hagytam a kajámat, ezért a büfébe indultam.
-Velem jössz Stella?
-Bocsii, most nem jó. Barbarával találkozom.-nézett rám elhúzott szájjal.
-Oo.. oké-mosolyodtam el, majd elmentem. Barbarával..? De úgy volt, hogy ő ellensége, most hogy hogy ilyen jóba lettek..? Miről maradtam le? Lehet kibeszélnek..? Eddig mindig eljött velem a büfébe és ő is vett kaját.
Elmerülve a gondolataimban véletlen nekimentem egy tanárnak.
-Annyira sajnálom!-kaptam a kezemet a szám elé ijedtségemben. A tanár csak leporolta a ruháját és megfordulva rám nézett. Marcell tanár úr volt az..
-Semmi baj. Megesik, csak ne felejts el a lábad elé nézni-mosolygott rám-Rose, igaz?
-I..igen..-kezdtem el dadogni, de nem értem miért.
-Negyedik órában találkozunk, tesin.-majd azzal a mozdulattal el is ment.
Mi történik velem? Miért dadogtam? Ez tiszta gáz! Nem akarok a többire hasonlítani! Biztos, hogy nem! Engem nem érdekel a szerelem, meg az ilyesmi, csak a tanulásra fogok koncentrálni, majd ha elvégzem az egyetemet, akkor talán érdekelni fog!
Büfé után siettem az órára. Stella épp akkor jött be és láttam, hogy megölelte Barbarát. Lefele nézve a füzetemre kezdtem firkálni. Énekóra jött. Ilyenkor én csak tátogni szoktam, ami tök jó, mert senki nem veszi észre és eddig is csak úgy "feleltünk", hogy hármasával.
-Jó reggelt gyerekek. Szép napunk van, nem? Kezdhetjük egy kis énekléssel. Szeretném, ha énekkarra járnátok, szóval egyesével hallgatok meg mindenkit.
-Tessék?-csúszott ki a számon -B..bocsánat..
-Semmi baj.-ült le.
Naa most vagyok bajban... én nagyon nem szeretek énekelni, mert nem tudok, és ha beégek az osztály előtt, az még ciki is.
-Na nézzük-nézett körbe az osztályban-Stella drága, fáradj ki.-mosolygott rá
-De Józsi bá, én nem tudok énekelni, hallja, hogy az osztály is elég gyatra.
-Az lehet, de szeretném mindenki hangját hallani. Hátha valaki külön jobban énekel.-mosolygott végig az osztályon.
Ledöltem a padra, hátha nem lát és nem szólít fel. Sikerült is, így az óra utolsó 2 percében felültem kifújva a levegőt a számon. Megcsináltam.
-Rose drága téged el is felejtettelek. Gyere ki.
-Tanár úr én nem szerernék.. alapból 2 perc van az órából..
-És? Az éneklés bőven belefér.
Hát így történt, hogy 30 gyerek előtt énekelnem kellett. A végén mikor befejeztem síri csend volt.
-Azta..-bámult rám a tanár-gyönyörű hangod van, eddig miért nem hallottuk?-tapsolt meg, mire a többiek is, de volt aki fütyült is. Én csak vörösen megráztam a fejemet és lefelé néztem.-Szeretném ha jelentkeznél az énekkarba. Ott van egy kisebb banda, épp énekes hiány van. Ha megtennéd, annak nagyon örülnék.
-Ümm.. benne vagyok...-haraptam a számba ő meg egy hálás mosollyal felírt, majd kiment a teremből. Stella padjára néztem, de már nem volt ott. Miért csinálja ezt velem..?