Keresve téged

88. Rész

Másnap reggel az étkezőben ültünk és eszegettünk. Néha a tekintetem Marcell szemével találkozott. Ilyenkor a hasamban a leapadt pillangók felrepültek. Baromi fura érzés volt. A képet egy feketében lévő fiú takarta el. Mikor felnéztem rá, észrevettem, hogy Bence volt az.

-Jó reggelt Rose. Hogy vagyunk?

-Jól-mosolyodtam el-Te?

-Egész jól-ült le mellém. Mögötte, nem messze figyelő Marcell arca, hirtelen átváltozott idegessé. Csak nem féltékeny valaki?-Kicsit edzettem-vette le a pulcsiját, majd megmutatta a karját, amitől egy kicsit elvörösödtem és megnyomkodtam. Olyan kemény volt...

-Azta, mindjárt nagyobb lesz a fejednéd-nevettünk együtt, de a következő pillanatban Marci felpattant és odajött hozzánk.

-Ne beszélgessetek és ökörködjetek, helyette reggelizzetek. Bence, te pedig húzd fel a pulcsit magadra. Egy, senkit nem érdekel, hogy mennyire kigyúrtad magadat, különösen nem kaja közben. Kettő pedig az, így meg fogsz fázni.

-Merem hinni, mennyire érdekli önt, ha tüdőbajos leszek.

-Elhiheted, hogy érdekel, mert én fogok börtönbe menni, nem te, ha valami bajod lesz-fonta össze a karját. Bence csak forgatta a szemét és visszahúzta. kezét az én kezemre rakta, majd evett. Összezavarodottan néztem rá, mert nem tudtam, hogy miért tette ezt. Marcell ideges fejjel elment, majd végig nézett minket -Beteg ez a tanár-suttogta a mellettem ülő fiú.

-Miből gondolod?

-Viselkedése, biztos régen volt már valakivel.

-Tegnap-mondtam ki véletlen, mire kérdőn nézett rám-tegnap nem volt ilyen...-haraptam a számba, mire bólintott.

-Ja, igen. Biztos rossz lábbal kelt fel, vagy mi. 

-Ühüm, lehet-biccentettem. 

Reggeli után, mikor mentem ki az étkezőből, valaki elkapta a karomat és az épület mögé vitt, majd a falhoz nyomott és szorosan elém állt.

-Mi az?-néztem a rablómra, és akkor láttam, hogy Marcell volt az.

-Mégis ez mi a franc volt?

-Mi?

-Megmutatja a bicepszét, suttogtok egymásnak és megfogta a kezedet? 

-Őt kérdezd, ő csinálta.

-Mégis a te arcod lett vörös.

-Miért néztél egész végig?

-Mond, neked a tegnapi semmit nem jelent? Vagy csak játékszernek tartasz?

-Mert én neked mi vagyok?-kérdeztem vissza, mire beleütött a falba. Elkerekedett szemmel néztem rá, majd ő elment. Egyedül álltam ott és gondolkodtam. Most mi történt?