Arra ébredtem fel, hogy nagy hangzavar van. Lent voltam a bálteremben, amit feldíszítettünk, viszont se ki, se be nem tudtam volna menni. Feladva az egészet a székemre néztem, ahol felébredtem. Éreztem, hogy a nyakamat nem birizgálja a hajam, így hozzáérve éreztem, hogy össze van fonva és a tetején egy konty van. Kizökkenve a gondolatomból a király megszólalt. -Üdvözlök minden kedves vendéget eme csodás napon. A gyerekeim elvesztésekor nem gondoltam volna, hogy mégis megtarthatjuk ezt a napot. Végül mégis eljött. Most ez a nap szóljon a gyerekeimről-nézett rájuk mosolyogva, mire mindenki éjjenzett. -Kedves vendégek, nagy nap a mai, hiszen megváltozik ez az ország, s nem csak a mi országunk, hanem az az ország is, amelynek a hercegnőjét el fogom venni. -Kezdett beszélni Marci. Összetörten néztem rá. Tényleg végig kell hallgatnom?-De egyben a húgomnak is nagy nap. Most választja ki azt a herceget, akivel leéli életét. -nézett Marcellára. -Ahogy mondja Dávid herceg. De a legfontosabb, hogy új királyra talált Bajorország. S reméljük, hogy egy mégjobb országot sikerül alkotnunk.-Hajolt a mikrofonhoz Marcella. A szöveg közben leginkább azon gondolkoztam, hogy betanulták-e a szöveget, vagy most találják ki. -Kezdődjön hát a bál, az utolsó bál, melyre oly rég várunk. Tánc után végleg eldől, hogy a két gyermekem kit választott!-szólalt meg az anyukájuk is. Elbűvölő hölgy, nagyon hasonlít rá Marci... mármint Dávid. Ám meglepetésre senki nem táncolt. S akkor vettem észre, hogy milyen ruhában vagyok. Eddig fel sem tűnt, hogy alig bírok levegőt venni. Bár nem tagadom, tetszett, hogy ilyen pufi ruhában vagyok.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Simán eltudnám magamat képzelni, hogy egész nap ilyenben vagyok. Nagyon szép, báe magamat nem igazán látom, de ahogy pörögtem benne, elolvadtam. A következő pillanatban egy kéz nyúlt felém, aki épp meghajolt. Marcell volt az. -Szabad egy táncra?-nézett fel rám. Zavartamban nem tudtam mit válaszolni, csak bólintottam. Pukedlizve egyet a kezében az enyémet raktam, majd az üres térre vezetett. A derekamat megfogva, s egyik kezemet, én pedig a vállát, elkezdtünk táncolni. Ahogy láttam, rajtunk kívűl Marcella táncolt még egy fiúval. Egy kis idő múlva mindenki a párjával kezdett táncolni, de kizárva a külvilágot Marcellra néztem, aki mosolygott. -Felség...-akartam megszólalni, de pont akkor távolodott el. Miért ezt a táncot akarták? Ez nem lesz így jó... Körbenézve kerestem Patríciát, de sehol nem láttam. A tarkómat mefogva, tekintetemet magához állította. -A táncban nem szokás nézelődni. -jelentette ki. Wow. Ki ez az okos ember? -Egyébként, hogy kerültem ebbe a szép ruhába? -Beszélni sem illik-pörgetett meg. Ahogy "órán", így most is 8-szor pörögtem, majd a karjaiba estem és egyik kezemmel a közelebbi karját, másik kezemmel a messzebb lévő vállát fogtam. A vendégek tapsolni kezdtek. -Most pedig várom vissza a gyermekeimet, hogy bejelentség a nagy hírt, utána pedig folytatódhat a bál.-mosolyodott el az anyuka. Marci már indulni akart de megragadtam a karját. -Felség... én... -Igen?-nézett a szemembe, de nem mertem megszólalni, helyette mást mondtam-Szeretnék elsők között kívánni önnek boldogságot...-nyögtem ki. Ő csak elmosolyodott és eltűnt a nép között, de csak pár percig, míg a színpadon meg nem jelent húgával. Lefelé nézve feszengeni kezdtem. Itt volt az alkalmam, hogy elmondjam, mégis ki vagyok, de elhalasztottam, mert egy gyáva nyúl vagyok.
