Keresve téged

16. Rész

Az utolsó óra magyar volt. A tanár még múlt órán megigérte, hogy filmet nézünk, így elhelyezkedve az ülésemen, vártam, hogy mellém üljön. De nem tette. Idegesen néztem rá, ő pedig elmerült a film világában a tanári padon. Feszültségem miatt bemutattam neki, de abban a pillanatban felém fordította a tekintetét és a számhoz kaptam. Felvont szemöldökkel nézett rám, mire leborultam a padra. Érzem, hogy itt a vég... Pár perc után csak annyit éreztem, hogy valaki a combom közé hatol. Mikor felnéztem, láttam, hogy Marcell az. A számba harapva újra leföltem a padra. Kezei egyre közelebb kerültek a nedves részemhez, majd benyúlt oda. Kicsit felálltam, segítve neki, hogy jól odaférjen, majd leültem. Bedugott ujjaival nem csinált semmit, én pedig éheztem rá, úgyhogy elkezdtem meglovagolni ujjait. Körbe-körbe mocorogtam, ő pedig beljebb nyomva magát csiklandozott belül. Mikor látta, hogy alig bírom próbálta kijjebb tolni, de nem engedtem. Azt akartam, hogy maradjon és hogy folytassa. Érezni akarom őt. Bár bennem maradt, de nem csinált semmit, tudta, hogy bármelyik percben elélvezhetek és feltünő lenne. Mikor elvette a kezemet csak bámultam őt. Ő a filmet nézte, lenyalva a kezét, majd megtörölte. Egy kósza gondolat után, bedugtam a saját ujjaimat és mozgatni kezdtem azokat. A padra dölve Marcit bámultam, hogy rá gondoljak, mintha ő csinálná. Egy nagyobb döfés után, kicsit felugrottam, amit ő is észrevett és rám nézett, majd a kezemre, de nem boldognak tűnt, hanem idegesnek. Tudtam, hogy ezzel felidegesítem, így folytatva a műveletet mocorogni kezdtem közben. Marcell felállt és előre ment, engem ott hagyva az ujjaimat. Pár perc múlva annyira lettem figyelmes, hogy az ujjaimon nedv folyik és lehunyt szemmel próbáltam nem hangosan lihegni, majd hosszú szörme kabátomat magamra terítettem, hogy senki ne lássa és próbáltam egy kézzel összecipzározni. Pár perc szenvedés után meglett, majd jelentkezni kezdtem.
-Igen?-szólított fel Marcell
-Kimehetek a mosdóba?
-Nem-jött a válasz, amire meglepődtem-a szünet azért van, hogy akkor végezzük el ürítési problémáinkat.
-De nekem mosdóznom kell.-néztem rá szúrós szemmel
-Majd megteszed szünetben, és csönd legyen, filmet nézünk-fordult vissza a kivetítőhöz. Szenvedve lehajtottam a fejemet és elővettem egy zacskót, majd ráültem, senki nem vett észre, szóval eddig jól haladunk. Kihúzva a kezemet a nedvem csak dőlni kezdett a zacskóba. Marcell a fejét fogva próbált nyugodt maradni. Mikor kiürültem, összecsomóztam, majd berakva a padva a tancuccokkal eltakartam azt. Megtörölve a kezemet, elhelyezkedtem a széken és a filmet kezdtem el nézni.
Óra végén Bence átölelt, majd sietve elment az osztály után. Marcellel maradtunk ketten, aki idegesen hátrajött hozzám.
-Ezt hogy képzelted? Ujjazol az órámon?
-Miért, a te ujjaid milyenek?
-Az más, mint hogy kielégítsd magadat!-dühöngött
-Te húztad ki belőlem!!
-És ez volt a megoldásod?-húzta ki a padomból a nedvemet
-Miért baj? Örülj, hogy műfa-akartam kimondani? De ekkor megragadva a csuklómat a térdét a lábaim közé téve a falhoz nyomott
-Hogy beszélsz?
-De annak az a neve!-néztem fel rá és barna tincse a szemébe lógott
-Attól még nem beszélünk így, különösen, hogy nincs.-nézett a szemembe én pedig a számba harapva elnéztem-Nincs, ugye?!-szólalt meg ingerülten
-Marcell előtted is ki kellett valahogy elégítenem magamat, nem tudom, hogy ez miért baj. Mintha neked nem lennének ilyen szereid.
-Mi az, hogy miért baj? Úgy nézek ki, aki annyira élvezkedős típus? Hát el kell szomorítsalak, hogy nem. Egy herceg nem engedheti meg magának.
-Ja, csak a sok kis cselédlány, aki a szobádban van és mindegyiket megdugod-néztem fel rá, ő csak felemelve a térdét egy székre rakta és nem engedett le, amit élveztem, mert így teljes súlyom rajta van. Felnyögve a térdébe kapaszkodtam.
-Én nem tartottam cselédeket, ha nem tűnt volna fel, nem olyan herceg vagyok, mint a többi, de kösz, hogy általánosítasz.-markolt a csípőmbe, amitől ugrottam egyet és a térdére visszaérve hangosan felnyögtem, majd lecsúsztam és a combja tövénél álltam meg. Mellkasára dölve éreztem, hogy mostmár nem feszült.
-Nem rád értettem, csak ezt olvastam...-néztem fel rá és fejünk nagyon közel került egymáshoz. Ajkaink között 5cm-er lehetett.
-De nem mindenkire.. igaz-nézte az ajkamat és belassúlva beszélt, majd megrázva a fejét lerakott-mégegy ilyet csinálsz 1 hétig nem látsz a közeledben. A műszart meg ne használd, csak mert nem fekszik le veled senki-vont vállat. Én csak ott álltam, majd ami a legközelebb volt hozzávágtam, csak hogy az a nedvem volt, amely rajta kiszakadt és olyan lett. Na ha eddig nem éreztem azt, hogy meg fogok halni, akkor most.. ideges fejjel nagy léptekkel indult meg felém..