Keresve téged

59. Rész

-Mond te mit képzelsz magadról?!
-Tessék?-fordultam vele szembe
-Lemész a cellákhoz úgy, hogy behazudod, hogy én küldtelek?! Mi ütött beléd?!
-Én csak...
-Elengeded Róbertet?! Mond ki engette meg?!-állt meg előttem.
-Marci nyugodj már le...-néztem a szemébe. Megfordítva engem az ágyra lökött.
-Ő szedte szét a ruhádat? Huh?
-Mi?
-Válaszolj!
-Nem tudom! Valamit csinált, ennyit éreztem.
-Mond, te direkt szórakozol velem?
-Miért tennék ilyet?
-Ha valóban szeretnél, velem is beérnél, de neked mással kell kielégíteni magadat, míg férjed szenved a sok papír felett!
-Nem is én akartam vele lefeküdni!! És ha valóban szeretnél, velem lennél, de most is elküldtél!
-Tudod, nekem van egy kötelességem-ült a hátamra, a kezemet pedig lerakta a fülem mellé-Neked pedig csak annyi, hogy hűséges legyél hozzám.
-Ne haragudj, hogy én tanulok, te pedig csak irogatsz valamit.
-Na most lett elegem-fogta le a kezemet és a fülemhez hajolt-Ha megint meglátlak azzal a rohadékkal, akkor megjárod.
-Fenyegetsz?
-Tényt közöltem.-állt fel-Ma külön alszom.
-Hát nem fogsz-ültem fel.
-És miből gondolod?
-Mindenből-löktem az ágyra és ráültem. A combomat megfogta, majd bámult engem. Ledobva magamról a ruhát, visszamásztam rá. -Baby ehhez nincs hangulatom.
-Nem érdekel-dőltem rá, majd a hajába markoltam.
-De érdekeljen-suttogta, majd a nyakamat kezdte puszilgatni. Lehunyva a szememet én is azt tettem az övével.-Jó, oké-tolt el-megkérdezem apámat.
-Mi, tényleg?-sikítottam fel örömömben és szorosan átöleltem. Lehunyta a szemét és elmosolyodott. Megcsókolva őt éreztem, hogy keze a derekamról a fenekemre csúszik, majd belemarkol. Nyöszörögve hajoltam rá.
-Egy másik iskolában-nézett a szemembe. Lefagyva bámultam rá.
-Mert? Nem úgy lenne jó, ha együtt lennénk?
-Baby, tudják, hogy akkor tanár-diák kapcsolat, ami tiltva van. Nem szeretném, hogy kiderülne, én vagyok a király.
-És akkor mégis hova?
-Nem messze tőletek-markolt a hajamba.-Ott van egy általános iskola, oda gondoltam. Ott nem fognak körbenyalni a lányok.
-Azt csak hiszed. Tudod milyenek a nyolcadikosok?
-Baby nem beszélhetsz így róluk. Igen, van egy-kettő idióta, de az minden korosztályban megtalálható.
-Nem idióta, hanem elhiszik magukról, hogy mekkora királyok és ribanckodnak.
-De nem mindenki. Ha meg van oda, akkor a tükör elé fogom állítani. Jó?-nézte a szememet. Jobban örültem volna, ha velem lenne egy iskolába, de halványan bólintottam. Jobb, mintha csak évi 3-szor találkoznánk.-Örülök-markolt a fenekembe, egyidőben pedig a nyakamat puszilgatta, amitől felnyögtem és levegőért kapkodtam. Szájához hajolva csókolni kezdtem őt, majd becsúsztatta a nyelvét és táncot jártak egymással. Lejjebb haladva a melleimet kezdte puszilgatni és mellbimbómat markolászta. Nyöszörögni kezdtem, ő pedig megfordított engem, így én voltam alul. Kezeit a derekamon pihentette, mig melleimet izgatta. Később a combomat kezdte simogatni és markolászni, melybe beleremegett a testem. Puha ujjait a kapumhoz tette és simogatni kezdte. A hajába markolva mocorogtam, de nem állította ez meg. Viszont a következő percben valaki nyitotta az ajtót és gyorsan magunkra húztam egy takarót. Marci épp a lábaim között feküdt, így őt teljesen nem lehetett látni.
-Felség-jött be az őr-Partyt szerveznek a vendégek és önt, illetve a királyt meghívták.
-Rendben, mindjárt megyünk-mosolyodtam el, majd annyit éreztem, hogy kezei belém hatolva. A számba harapva próbáltam nem kiadni hangokat. A következő percben Boldizsár bejött hozzám.
-Fáradt vagy, hogy lefeküdtél?
-I..igen-markoltam Marci hajába és kicsit meghúztam, jelezve neki, hogy hagyja abba. Rosszul jártam, mert még egy ujját bedugta és mozgatta bennem.-B..Boldi mi..mindjárt megyünk.
-Baj van?-fogta meg a homlokomat-Nem vagy lázas, de akkor mi a baj?
-Semmi. Mindjárt megyünk.
-Rendben. Legyél csinibe-kacsintott, majd kiment.
-Marci nem vagy normális-takartam ki.
-Lehet-csókolt meg, majd még körözött bennem és kihúzta hosszú ujjait. Lehunyt szemmel pihegtem, míg ki nem választotta nekem a megfelelő ruhát.