Keresve téged

25. Rész

Reggel a ruháim közt keresgéltem, hogy melyik lenne a jó. Szemem az egyiken megakadva felvettem, kezdve a fürdőruhámmal. A felsőm hasonlított a bikinimre. Ezáltal nem nézett ki annyira hülyén, csak a kötéseknél volt baj. Az étterembe mentem, majd leültem a szokásos helyre. Marcellal nem mertünk egymásra nézni, de éreztem, mikor Robi velem beszélt, megfeszült. Próbáltam kevesebbet beszélni vele, hátha észreveszi magát, de sajnos nem így történt. A lába betévedt a combjaim közé és simogatni kezdett. A számba harapva próbáltam nem megszólalni, így eltakarva az arcomat lehunytam a szememet, tartva a normális pulzusomat. Bence nézve engem, az ölembe mutattam. A fejét fogva evett tovább. Marcell figyelmét is felkeltettem, mikor egy halk sóhaj kijött a számon. Egyből tudta, hogy mi folyik itt és megfeszült. Legszívesebben Marci ölébe ülnék és élvezném kezeit magamon, de nem lehetett, így Robival kellett beérnem. Mikor megettem a kaját felálltam és Marell mellett mentem, de elestem Stella lábában és a tálcán lévő kaja kicsúszott a kezemből, én pedig a földön egy hatalmas csattanással eltaknyoltam. Marci egyből felállt és felhúzott.
-Minden rendben van?-nézett rám aggódva. Én csak az ajkait tudtam bámulni és el sem jutott az agyamig, hogy kérdezett tőlem valamit-Rose.-simitott ki pár tincset a hajamból.
-Igen..?-eszméltem fel-Persze, semmi bajom.-mosolyodtam el, mire az ofő is jött.
-Rose, nem esett bajod?-fogta a fejemet, majd felállított és látta, hogy a térdem piros lett, én csak legyintettem egyet. Mindig is ilyen két balkezes voltam, ez csak semmiség a többihez képest.
Stellára néztem idegesen, aki csak vigyorgott, addig, míg Marci letérdelt elém és a térdemet törölgette. Nem tudom miért, de az, hogy előttem térdel beindított. A hajába akartam markolni, de ő előbb kapcsolt és gyorsan elhúzta a fejét.
-Tanárnő, Marcell taperolja Roset!-kiabálta el magát.
-Egy. Marcell tanár úr, kettő, csak lesöpri azt, amire esett hála neked. Szaktanárit kapsz ezért. Amúgy sem szép dolog az árulkodás-szólalt meg mellettem Odett. Lágyan elmosolyodtam, majd Marcellt követve a szemem, felállt és Stellára nézett.
-Elég gáz, hogy 0-24-ben én vagyok a story, amit a hugommal kifecsegtek. Van magánéletem, egyedül is el tudom dönteni, kit választok magamnak, de egy biztos. Nem te leszel-jelentette ki, majd kivitte a tálcát az enyémmel együtt és kiment. Egy kis idő után követtem őt és bekopogtam a házánál. Pár perc múlva kinyitotta az ajtót és gyorsan behúzott. Az ágyra lökve rám ült. Vörösen néztem fel rá, ő pedig a kezemet megfogva a fejem felé tette.-Szóval ott tartottunk, hogy te hagytad Robi simogatását, mi?-nézett rám dühösen, melytől beindultam. Izmai csak úgy kiabáltak pólója alól, hogy engedje ki őket. Én csak lágyan biccentettem.
-De jobban élveztem volna, ha te csinálnád.-kacsintottam. Zavarba sem hozva őt a fülemhez hajolt.
-Ne játsz a tűzzel csajszi, mert ha így haladsz ki fog égni. Sok esélyt adtam már.
-Édes vagy, de tudom, hogy nélkülem nem fogsz tudni élni.-vigyorogtam. Ő csak felnevetve a szabad kezével a hajába markolt, majd benyúlt a bugyimba, de nem csinált semmit. Elvörösödve néztem a szemébe. Fejét ismét közel rakta a fülemhez, majd suttogni kezdett a mély hangjával.
-Babygirl-vigyorodott el a végén. Hangjára felnyögtem és éreztem, hogy jobban kezdek nedvesedni. Kihúzva a bugyimból a kezét lenyalta, majd felállt engem felsegítve-Élvezted, mikor Robi ért hozzád?-nézett mélyen a szemembe. Elnézve az ablakot kezdtem bámulni. Ingerült lett és a falhoz lökve két kezét a fejem mellett tartotta.-Válaszolj!
-Ma..Marci..-haraptam a számba-te is ugyanúgy élveznéd, ha más simogatná a töködet!-néztem fel rá lassan. Ő csak csalódottan nézett rám, mely belül fájt.-Nem akarok neked hazudni, mert mindennél jobban szer..-haraptam el a mondatom végét. Ő csak leült az ágyra és a földet nézte. Fogalmam sem volt, hogy most mit tegyek, vagy miért lett szomorú. Letérdelve szétnyitottam a lábát és bemásztam azok közé. Hajába markolva bámultam gyönyörű csillogó szemeit.
-Még annyit se teszel meg, hogy kimond, hogy szeretsz, vagy nem. Mással is tudsz ugyanúgy élvezkedni, mint velem, mond nem elég egy emberrel játszadozni? Már egyből 2 kell?!-nézett le rám, idegesen. Elkerekedett szemmel néztem rá, mire a lehető legrosszabbul reagáltam le.
-Nem mindegy neked? Tegnap mondtad, hogy csak dugásban vagyunk jók, azt hittem, hogy így is lesz, hiszen veled mást nem is lehet csinálni!!! -emeltem fel a hangomat, mire láttam rajta, hogy belül megtörik. Rendes hallottam, ahogyan szenved. Kifolyt egy könnycseppem és felülve az ölében, átöleltem. Ő nem viszonozta, csak bámulta a falat.-Nem úgy értettem..
-Nem kell magyarázkodnod. Igazad van.
-Nincs igazam.
-Dee igen.-tolt egy kicsit hátrébb és mosolygott.-mindjárt indulunk. Készülődj.
-Már kész vagyok.-markoltam a hajába és az ajkait néztem. Csöndben ült, majd letörölte a könnyeimet-Nem akartam ezt mondani neked-sírtam el magamat és a vállára döntöttem a fejemet.-Te vagy az egyetlen ember az életemben, aki nem családtag és akit ennyire megszerettem... Mégis bántalak, pedig nem akarlak és fáj, mikor rád nézek és látom rajtad, hogy össze vagy törve és ez mind miattam, te pedig csak védeni akarsz a rosszaktól, de én naivan nem hallgatok rád, pedig próbálok, de mégsem sikerül és felidegesít.-tört ki belőlem minden. Marci csak csendben hallgatott, ismét a szemembe nézett, majd államat megfogva ajkait az enyémre illesztette. Lassan csókolni kezdett, amitől teljesen meglepődtem. Lefagyva ültem előtte és minden egyes csókja tökéletes volt. Akárcsak Micimackónak a méz. Lehunyt szemmel a hajába markolva viszonoztam. Nem gyorsítottunk, maradtunk a lassú tempónál. Lassan elhúzta a fejét és a homlokát az enyémnek döntötte.-K..köszönöm..-töröltem le a cseppeket, amik a szememből folytak ki.-De nem úgy van a szabályban, hogy..-akartam befejezni a mondatot, de nem hagyta.
-A szabályzat már nem úgy van. Akkor csókol meg egy herceg valakit, amikor az igazit megtalálja.-simogatta az arcomat. Ahogy mondta, kirázott a hideg. Én lennék az igazi neki..? Lágyan elmosolyodtam.
-És ha a herceg téved..? Ha mégis.. kiszeretne az adott lányból?
-Akkor el kell mondani, hogy miért történt meg ez a folyamat, majd az utánuk lévő leendő hercegnőknek beszámolni az első lányról. Viszont, ha házasok, akkor mindkettő félnek bele kell egyeznie a válásba, úgyszint a gyerek nevelésében is ez érvényes.-mosolyodott el, én pedig vártam, hogy beszámoljon az első szerelméről, de nem tette.
-És.. milyen volt az első szerencsés lány..?
-Gyönyörű.-jelentette ki, mire kirázott a hideg. Valamiért fájt nekem, pedig nem vele van az első csókom, mégis.. azt akarom, hogy én legyek neki az első.-szemei csillogtak, ahogyan rám nézett, ölelésemben képes lett volna elaludni, biztonságban érezte magát, haja a szélben csak úgy lobogott, a napon ragogyott, segítőkész, mindig mosolygott ,a család neki mindennél fontosabb volt. Sokszor veszekedtünk, de mindig meg tudtuk oldani. Érzékeny lány volt, sokan bántották, de mégis mikor velem volt, elfedte ezt. -mosolygott a falra. Lefelé nézve hallgattam tovább-Teste tökéletes volt, minden egyes porcikája pontos, keblei kerekek, akárcsak a feneke, hasát fél karral átértem. Alakja körte volt. Ujjai elvesztek az öklömben. Szeretett velem kettesben lenni, akkor volt igazán önmaga.
-Elég, értem. Ő volt a tökéletes.-húzodtam összébb az ölében, majd az államat felhúzta a szemembe nézett.
-Tudod ki ő?-kérdezte, én megrázva a fejemet felvettem vele a szemkontaktust-Te-mondta ki, mire lefagytam és elvörösödve szorosan átöleltem és ismét könnyeztem. Egy darabig ölelkeztünk, majd arra lettünk figyelmesek, hogy nyílik az ajtó.