Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felöltözve az étkezőbe mentem, ahol nem voltam képes Marcellre nézni. Csak bambultam ki a fejemből, mire Bence előttem csettintett.
-Föld hívja Rose-t. Mi van veled?
-Semmi, fáradt vagyok-mosolyodtam el-Egyébként tegnap mi történt délután?
-Megcsúsztál és beleestél a vízbe, de Marcell kimentett és gyorsan megszárított, majd lefektetett az ágyadba és bealudtál.
-Mi, tényleg?
-Aha-biccentett. Mikor megettem, kivittem a tálcamat és kimentem levegőzni, mikor megláttam, hogy Marci cigizik és odamentem hozzá.
-Ugye tudja, hogy ez káros a szervezetre?
-Persze-nézett rám.
-Akkor miért csinálja, ha egészségügyben dolgozik?
-Csak-szívott megint bele közben pedig telefonozott. Unottan nézve rá már indultam volna a szobába, de megszólalt-Jobban vagy?
-Mármint?
-Tegnap ki voltál hűlve a víztől, nem lett semmi bajod?
-Nem tudok róla.
-Remek-biccentett, majd újra a cigijébe szívott.
-Mondja, ma egész nap ilyen flegma lesz?
-Mit mondtál?-nézett elkerekedett szemmel.
-Süket?
-Rose, baromi sok mindent megengedsz magadnak, nem gondolod, hogy visszább kéne fognod az agaraiddal?
-Mi lesz, ha nem?-léptem egy lépést közelebb hozzám, de ő elhúzódott-Tényleg a tanárnővel jár?-csúszott ki a számon, mire hülyén nézett rám.
-Ez most honnan jött.
-Nem tudom, ezt álmodtam.
-Már megint ezzel jössz?-fogta a fejét-Az álmok nem igazságok.
-Tehát nincsenek együtt?
-Nem-nyomta el a cigijét. Belülről ismét kivirágoztam és véletlenül elmosolyodtam-Ez nem jelenti azt, hogy lesz neked esélyem nálam-tette hozzá, majd elment. Kirázott a hideg szavai után és ismét ködbe borúlt a tüdőm. Ennyi, tényleg? Baromi kedves teremtés...
Ma kirándulni mentünk az egyik völgyes részre. Elindulva fel, a hegyre, volt pár gyerek aki kifulladt. Bencével legelől baktattunk, közvetlen Odett mögött. Ádám később csatlakozott hozzánk.
-Hogy lemaradtak-nevetett hátrafele sétálva, mire megcsúszott és elesett. Nevetve kaptam utána, majd ráestem a fiúra. A tanár ijedten fordult felénk.
-Rose, Ádám, minden rendben van?
-Igen-nevettünk egymást nézve, majd felállva felsegítettem, de nem élt a lehetőséggel-Akkor máskor nem segítek-durciztam be, mire megcsikízett és sikítva elütöttem a kezét-Szemét!
-Naa, hogy beszélünk Balerina?
-Kosárfej, nyugodj meg-csapta a fenekére, mire felkapott a nyakába. A hajába markolva elmosolyodtam-Maradhatunk így.
-Ki gondolta volna?-fogta a bokámat, majd elérkeztünk a völgyhöz, ami alján egy patak folyt. Bevárva a többieket, elindultunk lefelé, ami kicsit nehezebb volt...
