Másnap, mikor felébredtem, észrevettem, hogy összesen 6 fiúval vagyok egy szobában. Bence, Boldizsár, Dániel, Gergely, Ádám és Endre. Reggel mikor megláttak kerek szemmel néztek rám. -Hát te cica? Eltévedtél?-Vigyorodott el Endre -Ti itt gyereket csináltatok?-szállt be a beszélgetésbe Gergely. -Fogjátok be. Most rohadtul nincs ehhez hangulat.-Nézett rájuk Bence. -Kilyukadt az óvszer?-nevetett fel Gergely. Felülve megráztam a fejemet. -Alapból nem volt.-már kezdtek volna fütyülni, de hamar elromlott a hangulat, ahogyan Bence folytatta. -Róbert megerőszakolta. -Mi..?-néztek rám. -Lekötözött és beragasztotta a számat, majd megtörtént. Az ikreknek köszönhettem, hogy nem lettem terhes. -Basszus, ne haragudj...-öleltek át. Letörölve a könnyeimet elmosolyodtam. Szerettem velük lógni, mert megértenek mindig. Ez az osztály összetart, kivéve Stellát, aki jelenleg Barbarával van. De addig is csöndben.-Megöljük őt! -Skacok, ehhez nincs szükség. -De igen. -Előbb inkább kínozzuk meg-mosolyodtam el. A srácoknak tetszett az ötlet. -Mindenki öltözzön fel, elmegyünk enni! Gyerünk!-tapsolt a tanár. Felöltözve, a fiúk mellé ültem le enni.-Rose, nem szeretnél a lányokkal ülni?-mutatott rájuk. Megrázva a fejemet tovább ettem. A többi fiú is megtudta, hogy mi történt, ahogyan az osztályunkból az összes lány. Stella kaja után odajött hozzám és meglepetésemre szorosan átölelt. -Tudom, hogy elrontottam a barátságunkat és nem lesz a régi, de sajnálom ami történt. Részvétem. -Öhm.. köszi-öleltem át. A tanár lefotózott minket, mi meg mosolyogva néztünk egymásra. -Barátok?-nyújtotta a kisujját -Mint mindig-fogtam meg az enyémmel. -Irány a kastély-tapsolt Odett, majd beálltunk a sorba. A kertbe átmenve, ahogy kérte Marci, Bencével berohantunk. Marcell a karomat megragadva egy terembe húzott, ahol nem voltak őrök és levetkőztetett, majd adta fel rám a gyönyörű ruhát, de látta a markolás nyomait rajtam, amitől feszült lett.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Elmondanád, hogy mi történt..?-suttogta a nyakamra aggódva. -Ez... ez csak... én... -Baby könyörgöm ne húzz fel...-adta rám sikeresenca ruhát. Megfordulva az arcát simogattam, majd lágyan megcsókoltam-Kibékültem Stellával. -És emiatt vörös a melled..? -Nem... de nem szeretném, hogy túlgondold. Semmiség az egész.-próbáltam nyugtatni, De Bence bejött és idegesen nézett rám, amitől a számba haraptam. -Mond el az igazat Rose. -Bence... -Ő az egyetlen, akiben bízhatsz rajtunk kívül Rose. Meg nyilván az osztályban, de ők nem lesznek mindig veled, ha elballagsz. -Az isten szerelmére, mi folyik itt?-lett nagyon ideges Marci. -Jó, oké-kaptam el a kezét, mielőtt hülyeséget csinálna.-Tegnap Robi lekötözött, leragasztotta a számat, majd megerőszakolt. Nem volt rajta óvszer, de az ikrek meghallották a sikításomat és elfutott.-magyaráztam el negyedgyére. Marci nagyon ideges lett és már ment volna ki, de megállítottam-Baby nem. Elmondtam, most szépen lenyugszol, ahogyan én tettem és nem csinálsz hülyeséget. Nem ölöd vagy öleted meg. Mi majd kínozni fogjuk, ahogy ő engem. -Hagyjam, hogy a feleségemet megerőszakolják?! -Marci kérlek-néztem rá könyörgőn. Tudtam, hogy nem fog megnyugodni. Lehúzva a nyakkendőjénél fogva, csókolni kezdtem. Két perc múlva elváltunk, majd kifújva a levegőt, bólintott. -Menjünk.-fogta meg a kezemet, majd kimentünk négyem. A tanár épp minket keresett, de sehol nem talált meg minket, majd felénk fordulva elkerekedett szemmel nézett ránk, ahogy mindenki más is. -Mi a...-szólalt meg először Boldizsár. Felnevetve néztem a reakciókat, majd mikor Robit észrevettem, Marcival egyidőben, láttam, ahogyan terjeszti rólam, hogy mekkora egy ribi vagyok. Marcell elengedve a füle mellett, lehajolt hozzám, majd megcsókolt. Mindenki sikítva örülni kezdett, amitől elnevettem magamat. -Mondtam, hogy nem kell félned-mosolyodott el. -Mint mindig, most is igazad volt-kacsintottam. -Pontosan-puszilt meg, majd felegyenesedett-Na irány befelé. Lányok a ruhákat megtaláljátok balra, amiket fel kell próbálnotok. Fiúk, ti pedig jobbra mentek. -Csúcs.-indult el Boldi-Tudtam, hogy ti jártok. Baromira illetek egymástól. -Én is mondtam-szállt be a beszélgetésbe Gergely. -Ja, "Rose már gyereket vár Bencétől" -Kussolj Áron. -Menjél már-hesegette. -Bence gratulálok-mosolyogtak rá a fiúk. A tanárunk megállva előttünk, leginkább ránk nézett. -Szóval Rose és a tanár úr-mosolyodott el. -Bocsánat...-haraptam a számba. -Ezt nem kell sajnálni, előfordul, hogy az ég máshogy teremt embereket, mint ahogyan kellene. Ilyen volt például... -Rómeó és Júlia-mosolyodott el Marci. Odett bólintott-Gyönyörű pár vagytok. Ahogyan ti is-fordult Bencéhez. Mindannyian elmosolyodtunk, majd jött a következő osztály, a 9.A. Ők olvadoztak Marciról a legtöbbet, utánuk a 10.D és végül a 12.A. Marci a másik oldalához húzott, mert nem akarta, hogy érintkezzek Robival. -Mit véded, huh? Ő egy ribanc, még 30 másik palival fekszik össze. -Őrök, kérem vigyék a cellába, majd a nap végén engedjék szabadon. Ételt és italt adhatnak neki. -Ezt még megkeserülöd!-kiabálta el magát Robi, majd elvitték. Az ofőjük nem mert megszólalni, így csak tovább ment. A kastélyba végül mi mentünk be utoljára és megvártuk, hogy mindenki átöltözzön, majd betértünk a táncterembe. -Ez egy pszichopata-suttogta a fülembe. Lágyan bólintottam. Marci szorosan átölelt, majd mikor jöttem a gyerekek, elengedett. -Tanárnő, nagyon jól néz ki-mosolyodtam el. Ő csak elvörösödött és megpördült. -Na gyerekek. Gondolom mindenki ismer engem, nem kell bemutatkoznom. Dávid királynak hívnak, feleségem Rose királyné-mutatta fel a kezemet. Az osztályom tapsolni kezdett, a fiúk meg fütyültek. Felnevetve néztem rájuk.-Ezen a héten hercegnőkké és hercegekké váltok át. Úgy gondolom, kezdjük a járással, a tánccal. Ha jól tudom, keringőre fog kelleni nektek egy koreógráfia. -Igen-helyeseltek. -Akkor kezdjük el, álljatok párokba.
