Keresve téged

7. Rész

Hamar eljött a péntek, ami azt jelenti, hogy újra próba van. Reggel felöltöztem, majd lementem reggelizni. Anya mosolyogva nézett rám.
-Milyen az új tanár?-kérdezte, én csak félrenyeltem a kaját és köhögni kezdtem. Mii..? Tud róla?..-Minden rendben van?-kezdett aggódni
-Anya.. igen. De hogy érted, hogy milyen.?
-Hát, hogy jól tanít-e.
Ennél a mondatnál egy nagy kő esett le a szívemről. Nagyon megijedtem, hogy másra gondolt.
-Jaa, egész jól.-mosolyodtam el, majd gyorsan megedtem a kajámat és rohantam a suliba.
Az órák hamar elmentek, ám a tesit már kevésbé szerettem.
-A lábaaam-hisztizett a földön feküdve Stella.
-Tanár úúr-hívta Marcellt Barbara, akivel természetesen összevont óránk van.
-Mi történt?-ment oda a tanci, majd megfogta a bokáját a lánynak és az ölébe rakta, amitől ingerült lettem.
-Elestem-szisszent fel.
-Óvatosabbnak kellene lenned-masszírozta a bokáját.
-Ujujj. Valaki feszült-jött oda Bence
-Mindjárt letépem a fejét-dühöngtem
-Szerinte rendbe fogok jönni?-aggódot Stella
-Biztosan, még nem halt bele senki ficamba.-nézett rá
-Köszönöm, hogy próbál segíteni. Hálás vagyok, hogy ön a tanárunk-mondta mosolyogva nézve Marcellra, bennem meg elpattant az utolsó ér.
-Na ide figyelj. Semmi baja nincs bokádnak, ne játsz meg a hülyét, mindenki átlát rajtad. Miss hisztigép. Az egész osztály undorodik tőled, különösen én. És még van pofád benyalni magadat egy tanárnak? Mit képzelsz?! Csak rámászol a mozgatható dolgokra, akiknek van tökük te rib..-mondtam volna ki, de éreztem, ahogy bekapcsolta Marcell a vibrálást a számba haraptam, majd alig bírtam állva maradni és Bence elkapott. Stella idegesen nézett rám, Barbara meg elkerekedett szemmel.
-Mit mondtál a barátnőmről??!-kiabált rám nézve.
-Rose Moon. Várlak irodámban egy elbeszélgetésre ez óra után.-nézett rám a tanár, mire Stella vigyorgott és kinyújtotta a nyelvét, majd folytatta a színészkedését.
-De miért mindig én?! Ne mondja már, hogy én vagyok a hibás!! Ő is az! Egyfolytában csak a pics..-nyomott meg még egy gombot, amitől Bence kezébe markoltam és lecsuktam a szememet.
-Nem beszélünk csúnyán, igaz??! -nyitott be egy tanár-Áá. Éva. Tudnál felügyelni kérlek? El kellene beszélgetnem az egyik diákkal. Talán ki kéne mosni a száját.
-Persze-mosolyodott el-Melyik kis csibész volt?-nézett végig a két osztályon.
-Rose.-mutatott rám Stella.
-Rose?-csodálkozott el-ő nem olyan..
-Tanárnő ő idegesített fel! Sose tennék ilyet, de nem tehetek róla, hogy mindenkinek csak szétrakja a lábát és ezzel felidegesít!!-kiabáltam
-Micsoda viselkedés ez Rose Moon?!-nézett rám-Nem illik így beszélni egy osztálytársról sem!
-De..-kezdtem bele, de nem engedte, hogy befejezzem
-Marcell, minél hamarabb mosd ki a lánynak a száját. Többiek! Álljatok be partizánozni!!-tapsolt kettőt Éva néni.
-Amíg Marcellal vagy, nem lesz bajod.-suttogta a fülembe Bence, majd elengedett, mikor a tanár mutatott a kijárat felé. Az irodájáig csöndben voltunk, de ahogy beléptünk és becsapta az ajtót, majd kulcsra zárta, onnantól kezdődött a fájdalmas óra...
-Rose Moon! Mégis mit képzelsz magadról??! Hányszor kell még eljátszanod ezt?! Hogy beszélsz az órámon? Különösen egy tanárral?!!!-kiabálta, de még az volt a szerencse, hogy semmi nem hallatszódott ki
-De nem is én kezdtem!!-kiabáltam én is, mire sokkal idegesebb lett és futni akartam a terem másik végébe, de elkapta a csuklómat.
-Tudod kivel szórakozol-döntött az asztalra, de a lábam még leért.-megmondtam nem?! -csapott erősen a fenekemre, amire felsikítottam-majd megtanulod egyszer a rendet! Kellemetlen helyzetbe hozod az embereket!!-csapott mégegyet
-Hagyd abba-kezdtem könnyezni, majd véletlen úgy rúgtam, hogy a lábai között lévő férfi tagját találtam el, amire elengedett és a falig ment, majd lecsúszott. Földön szenvedve hátra hajtotta a fejét. Én egy darabig néztem, majd remegve leguggoltam elé-B..bocsánat-folytak a könnyeim, majd az övét szétszedve, sliccét lehúzva, a gatyáját eltávolítottam róla, majd a boxerét is. Combjaira ültem, és kezembe vettem férfiasságát. Lágyan simogatni kezdtem, amire lecsukta a szemét.
-Én sajnálom. Dúrva voltam veled, de meg kell, hogy értsd, így nem beszélünk.-nézett rám. Bár nem akartam mondani neki, hogy még az is tetszett, hiszem meleg hosszú ujjai és tenyere körbeölelték fenekemet.
-Nem direkt volt. De elegem van már abból a rib..-akartam ismét kimondani, de a fenekembe markolt-Ümm.. libából...
-Tudom.-mosolygott. Látszólag már jobban volt, így a kezeimet megfogva megpuszilta azokat, majd felöltözött. Már mentem volna ki, mikor az asztalnak döntött, pontosan úgy, ahogy voltunk. Mellem az asztalához nyomódott, ami egy kicsit fájt, majd annyit éreztem, hogy lehúzta a gatyámat és az ütésnyomokat kezdte el puszilgatni, amitől halk nyögések jöttek ki a számon.-Ups. Valami még nem jó.-húzta le a bugyimat is, de a fenekemet puszilgatta tovább.
Imádom ezt a palit.. bár bűn, de mellette biztonságban érzem magamat, és ahogy hozzám ér...
-Áá itt is van-vigyorodott el, (legalábbis úgy éreztem) mikor a nedvem a combomon végigfolyt, majd a következő pillanatban annyit érzek, hogy lenyalni kezdte.
-Marci..-nyögtem a nevét, mire megállt.
-Marci?-mosolyodott el-Tetszik ez a név. Használhatnád többször-dugta be a nyelvét a két alsó ajkaim közé, én pedig az asztalba próbáltam kapaszkodni. -Menni kell-suttogta, mire kirázott a hideg, majd felemelve visszahúzta a többi ruhámat és lerakott-legyél szomorú.
-Melletted nem tudok az lenni-döltem rá. Ő csak elmosolyodott, majd nyomott egy puszit a homlokomra
-Csaphatok egyet a fenekedre drágám? Majd délután kiengesztellek.
-Drágám?-néztem fel rá vigyorogva-Na ezért igen-pucsitottam be neki úgy, hogy férfiasságához dörgölőztem.
-Rose!!-markolt a mellembe, amire egy nyögéssel válaszoltam-Ha felállítasz ott, nem tudom, hogy mit fogok veled csinálni.
-Akkor órán minek kapcsolod be a vibrálást?!-durciztam
-Az nem azt jelenti, hogy most ez jó ötlet!-ment a táskájához és matatott, míg ki nem húzott egy boxert, melyet felvett.
-Mi a..-néztem rá elkerekedett szemmel. Olyan volt, mintha nem is állna neki, de én tudtam, hogy áll.
-Fel vagyok készülve mindenre.-csapott a fenekemre, amire felszisszentem, de nem könnyeztem-gyerünk csajszi, bízok benned!-harapott meg, amire már könnyezni kezdtem-Ezaaz.-markolt a fenekembe, majd lementünk órára.