Keresve téged

12. Rész

Reggel hamar eljöttem otthonról. Sehol nem érzem jól magamat, de hiányozni sem szeretnék az iskolából. Suliban Marcell irodájába mentem és leültem a gépe elé. Felnyitottam, de kód volt rajta. Pár perc keresgetéd után megtaláltam egy lapra írva azt és beütöttem. Felmentem az enaplóba és kivettem a szaktanárimat. Láttam, hogy ott vannak a dogák, baromi apró betükkel megírtam a dolgozatot és visszaraktam a helyére.
-Na ezt add be az igazgatónak-vigyorodtam el, majd kinyomtam a gépet és magam mögött becsuktam az ajtót, rohanva a terembe. Mikor megláttam, hogy anyukám hív, fel akartam venni, de Stella kikapta a kezemből a telefonont.-Add vissza.-próbáltam elvenni tőle.
-Anyuci hív?-nevetett-otthon hagytad az uzsizacskót? Vagy mi van?-kuncogott.
-Ez baromira nem vicces! Add már vissza!!
-Nem hoztál tolltartót? Uhh vagy nem adtál anyucinak jó éjt puszit?-nevetett gonoszan és belülről teljesen megtörtem.
-Neked meg nem volt elég a sarkon ráznod a segged, hanem még itt is?-vágtam rá és pont akkor jött be Bence-De jó, te hiányoztál. Mond te is bele fogsz kötni ebbe??-csúszott ki a számból az idegesség miatt. Bence elkerekedett szemmel nézett rám és tudtam, hogy ez csak rosszabbat tett a barátságunknál. A számba harapva próbáltam mentegetőzni, de bedugta a fülest és leült az asztalhoz.
-Ajjaj. Barátaid sincsenek? Cikii.-nézte, ahogyan elsötétül a telóm, miután anyukám kinyomta a hívást. Kikaptam a kezéből és visszahívtam. Természetesen becsöngettek és Marcell már jött be, én pedig mellette mentem ki, könnyes szemekkel. A tekintetéből láttam, hogy valami nem okés velem, de nem szólt semmit. Kint leültem a folyosón és anyám sírva vette fel.
-Rose, ne haragudj, hogy tegnap nagyon ki voltam borulva, nem akartalak bántani, magammal foglalkoztam, ahelyett, hogy hagytam volna, hogy elmondd, miért kaptad.
-Mama..-kezdtem könnyezni, amiért ő is. Nagyon ritkán hallottam sírni.-Csak.. a suli stresszel... egy picit.-töröltem le a könnyeimet-lehetne, hogy hétvégén elmegyünk valahova..? 4-en..?
-Igen.-szipogta- foglalok egy szállodában helyet. Ne jöjjenek a barátaid?
-Ne.-vágtam rá, majd a számba haraptam-Szeretném, ha.. csak mi mennénk, kevésszer vagyunk együtt, szeretném, ha most így lenne.
-Rendben. Na menj órára. Mond a tanárnak, hogy velem beszéltél, rendben?
-Ühüm-haraptam a számba. Elköszönés után leraktam, majd a terembe mentem. Leültem a helyemre és láttam a dolgozatomat magam előtt, ahova négyes volt írva az egyes helyett. A tanárra néztem, aki abban a pillanatban elfordult. Halványan elmosolyodtam, majd lefagyott a mosolyom, mikor megláttam egy "anyuci kicsi lányacskája" volt írva a padra. Ránéztem Stellára, aki Bencével beszélgetett. Lehajtva a fejemet próbáltam nyugodt maradni. Óra végén mindenki kiment a teremből. Követve őket, elmentem a 9. Osztályhoz. Mikor Marcellát megláttam, megálltam előtte, ő csak megfogta a kezemet és a terembe húzott.
-Miért jöttél ide?-kérdezte engem nézve
-Csak... szeretnék valamit kérdezni.
-Mit?
-Mit mondott Stella nektek..?
-Miért érdekel?-fonta össze a karját.
-Mert.. máshogy viselkedtek..
-Van okunk rá.
-Akkor elmondanád?
-Minek? Úgyis tudod!
-De nem tudom!-emeltem feljebb én is a hangomat, amitől idegesebb lett.
-Ne játszd már a hülyét! Jó kihasználni mindenkit, mi??-nézett lenézően-Ribanc-majd azzal a mondandóval kiment a teremből.
Kihasználni..? Mégis kit..? Mit mondott nekik..?