Keresve téged

66. Rész

Óra végéig edzettünk. Próbáltam közeledni Marcihoz, de mindig elment. Gyorsan átöltözve felmentem utána az irodájába, ahol egyedül volt.
-Na Marcell most aztán...-akartam volna elkezdeni, de megfogva engem az asztala alá rakott és székkel együtt beszorított, ugyanis a következő pillanatban, hangok alapján 3 tanár jött be.
-Á Marcell, örülök, hogy itt lehetek. Nagyon otthonos-hallottam egy női hangot.
-Igen, tényleg az-szólalt meg Magdi. Ő hiányzott ide...
-Hoztam italt-rakta le felém egy férfi.
-Hát én köszönöm, hogy eljöttetek, foglaljatok helyet.
A következő pillanatokban elkezdtek inni és beszélgetni. Egy kósza gondolat után kicsatoltam Marci övét, majd kigomboltam a nadrágját és lejjebb húztam a boxerét. Markolásztam vastag férfiasságát, amire éreztem, hogy leborult a padra. A hajamba markolt a lelógatott kezével én pedig bekaptam a szerszámát. Éreztem, hogy próbál elhúzni, de mikor megszívtam, ereje elhagyta őt. Gyorsítva a tempón, már éreztem, hogy alig van hátra neki, így a tövét nyalogattam, míg ki nem folyt a nedve. Ő a nyögés helyett köhögött, majd hátradőlt a széken és lenézett rám. Láttam rajta, hogy ideges volt. Én csak megvontam a vállamat.
Kb egy óráig tartott a partyjuk, melyet végig ültek. Mikor befejeződött, elmentek, Marci pedig felrakott az asztalra.
-Ezt mégis hogy képzelted?! Emberek előtt szégyenítesz meg!
-Nem is vették észre.
-Ez akkor sem így működik!
-Baby. Azt akartam..
-Ne akarj semmit!
-Nem én vagyok terhes!
-Mi..?-akadt meg. Láttam rajta, hogy nem igazán érti.
-Tamással nem az én terhességemről beszéltünk.-suttogtam. Marci megnyugodva homlokát a vállamra rakta-Sosem csalnálak meg. Sokat jelentesz nekem. Nekem te vagy a mindenem.-túrtam a hajába.
-Kezdhetted volna ezzel-fogta neg a derekamat.
-Nem tudtam, hogy mire gondolsz...
-Megértem-kezdett csókolni. Mosolyogva viszonoztam, mikor a padra döntött és folytatta tovább. Ujjait a bugyimba vezette, majd simogatta nőiességemet, míg be nem hatolt. Hangosan felnyögtem, ő erre, a melleimet kezdte markolászni. A hajába markolva mocorogtam.
-M..Marci.. m..mennem kell...
-Nem kell menned.-szívta meg a mellemet-Nekünk is kellene már gyerek.
-Baby amíg tanulok, nem
-Kell egy uralkodó.
-Majd lesz. Most nem.-néztem a szemeibe. Láttam rajta, hogy dühös.
-Rose ez nem így megy!
-Én szülöm meg, szóval én döntöm el!-jelentettem ki. Elhúzódva tőlem, leült a székébe.-Marci...?
-Döntsd el. Hajrá. Ha megteszed, hogy most kimész, jó lenne.
-Tessék?!-néztem elkerekedett szemmel.
-Jól hallottad.
-Velem te így nem beszélsz!-vettem ki a tollat a kezéből, mire felpattant a székből. Ijedve hátraléptem egy lépést.
-Kérlek, most menj.
-Én mister király vagyok, én uralkodok, te csak szogla vagy és ha nekem nem jó valami, akkor verem a kezem a falba, hátha valaki megsajnál vagyok! Nem unod még?-kiabáltam. Marci csak bámult engem, majd visszaült a helyére-Én... én nem úgy értettem...-akartam a vállához hozzáérni, de a székkel elgurult.
-Semmi baj. Igazad van. Felfogtam. De most szeretnék egyedül lenni. Szóval kérlek. Távozz.
-Marci nem akarlak itt hagyni...
-Én pedig szeretném. Világos?-nézett a szemembe.
-Igen...-bólintottam, majd kifelé indultam, de megtorpantam. Visszafutva felé az ölébe ugrottam és megcsókoltam. Ő nem ért a kezével hozzám, sőt nem is viszonozta a csókomat. Lassan leszállva róla, kimentem a teremből, letörölve a könnyeimet és hazamentem. Aznap éjjel Marci nem írt nekem.