Keresve téged

44. Rész

Ott álltam a tömegben egyedül, egy nagy, csodaszép vörös ruhában, s mégis szomorúan. Az utolsó reményt elhalasztva. Mostmár ő és én sosem leszünk egyek. Elveszi Patríciát és eltűnik a papírmunkában... Az összes emlék berobbant hirtelen. Mikor először találkoztunk, a közös zenélésünl, a kirándulás, mikor az irodájában voltam, tesin mikor ráestem, mikor megvédett a labdáktól... És ez már mind a múlté. Pedig elég lett volna egyszer elmondani, hogy valóban ki rejtőzik az álarc mögött, mégsem mertem...
Gondolatmenetemből kizökkenve Marcella kezdte el beszédét.
-Döntöttem. Mondanám, hogy nehéz döntés volt, de számomra nem. Szeretném, ha feljönne Károly.-kereste a tömegben. Károly? Mármint Bence?
-Én is döntöttem. Margarete kérlek gyere ide-nézett körbe Marci. Elvörösödve, de egyben zavaromban felmentem a színpadra, egyidőben Bencével. Mindketten megtorpanva álltunk ott és egyszerre mondtunk mindent.
-Neked barna/szőke a hajad! Mi?-kaptunk saját hajunkhoz. Ijedten Marcira néztem, aki elmosolyodott és a derekamnál fogva magához rántott.
-Ő az a lány, aki kiatt pár hete haza kellett jönnöm. Egy félreértés miatt történt mindent. De megmutatta, hogy a szerelem erősebb, mint az ember hinné. Idejött azért, hogy velem lehessen.-nézett a szemembe-Hogy a "te" és "én" újra "mi" lehessen. -puszilta meg a homlokomat. Még mindig nem fogtam fel, hogy mi történik és egy könnycsepp folyt le az arcomon. Ő mosolyogva letörölte. Bencéék sem voltak sokáig csöndben.
-Ő az a fiú, akit nagyon szerettem, de bekerültem egy rossz társaságba még Magyarországon. Megtanította nekem azt, hogy rádöbbenjek arra, mégis milyen az, mikor bántalmazó leszel. Akkor még nem gondoltam volna azt, hogy ennyire fog hiányozni.-vörösödött el Marcella. Elmosolyodva néztem a lányra. Teljesen úgy nézett ki, mintha egy angyal lenne. Mintha kicserélődött volna.-Az a lány ott pedig-mutatott rám-soha nem tett ellenem semmit, mégis ellene fordultam. Jobban hittem egy hazug lánynak, mint neki. Elején féltem, hogy elveszíthetem miatta a bátyámat, de beláttam, hogy pont ő rakta őt össze. Szeretnék köszönetet mondani.-mosolyogva bólintottam, majd a következő pillanatban Marci az ujjamra húzott egy gyönyörű gyűrűt, majd nekem is adtak egyet és én is felhúztam az övére. Lehajolt hozzám és csókolni kezdett. A húga pedig Bencére tapadt. Átkarolva a fiú nyakát, szorosan átöleltem. Úgy éreztem magamat, mint egy tündérmesében. A nép éjjenezni kezdett, majd a táncteret elfoglalva táncoltak. Pár perc múlva Marci arrébb húzta a fejét, de a derekamat fogta.
-Honnan...-akartam megszólalni, de a számra tette a mutatóujját.
-Aki kiváncsi hamar megöregszik-mosolyodott. Durcis fejet vágva vártam, hogy elmondja.-Na jó, látom egy öregasszonnyal fogok élni.-törölte meg a homlokát, én nevetve a karját megütöttem, de ő se bírta tovább és felkacagott-Már a legelső perctől. Amikor kérdezted, hogy direkt csinálom-e azt, hogy "ugráltatlak", mert vissza kellett jönnöm ide. Ha nem ismertelek volna fel, nem áradoztam volna rólad. Sose meséltem neked senkinek, te az én titkom voltál, amelyet úgy őríztem mint egy kincset. De biztos csak az illatod, a mosolyod, a pirosságod és a tested után lettem.-fogta meg a csípőmet, ahol a folt volt.
-Tehát látta...
-Könyörgöm tegezz.-kérlelt.
-Nem is tudom felség-cukkoltam. Ő csak durcin nézett, majd megcsókolt.-Viszont, nem tudom, hogy képzelted ezt, de nekem van még egy évem a suliban és szeretném befejezni anélkül, hogy valaki megtudná, hogy közöm volt hozzád. Mármint, hogy kiderült, hogy herceg vagy.
-Még a nyáron király leszek, meghozom a törvényt, hogy kilétedről Magyarország ne tudjon mindaddig, míg ki nem jártad az iskolát.
-Megtennéd?-mosolyodtam el és átkaroltam a derekánál.
-Érted mindent-puszilta meg az orromat. Mosolyogva, szorosan átöleltem őt.
-Még annyi kérd..-akartam mondani, de a király megjelent. Pukedlizve hallgattam, hogy mit mond. Hozzánk a királynő és Marcelláék is csatlakoztak.
-Biztos jól gondoltátok meg? Ők mégsem hercegi családból származnak.
-Jól válaszottunk apám.-szólalt meg Marci.
-Fiam, Magyarország nem itt van. Miért nem találtál egy olyan lányt, aki közel van? Esetleg olyan ország, mely pozitív írányba emelne minket?
-Apám. Hálás vagyok azért, amiket értem tett, de nekem így tökéletes. Benne van meg az, amit én csak álmomban tudtam elképzelni. S hűséges maradok az óceán és a Hold kapcsolatához-nézett rám. Elvörösödve a számba haraptam. Ez volt amit mondtam neki fürdéskor és emlékezett rá.
-Igazuk van. A lány nagyon sokat küzdött a fiúnkért, megérdemlik, hogy együtt legyenek. És nézd a lányunkat, ez a fiú sikeresen megváltoztatta.-vonta bele magát a beszélgetésbe a királynő. A király egy nagyon sóhajtott.
-Igazad lehet. Ha valóban igaz szerelem, akkor nem tehetek ellene semmit. Örülök, hogy felnőttetek és képesek voltatok egyedül dönteni. Gyertek ide-nyújtotta szét a karjait és egy "családi" ölelésre bevonva minket éjjenezni kezdett a nép.