Keresve téged

82. Rész

Kicsit lemaradtam a többiektől. Leguggolva mentem le lassan, bevallom kicsit féltem, hogy lezuhanok. Sajnos ez a gondolat hamar valósággá vált. A következő percben egy kiálló gyökérben megbotlottam és esni kezdtem. Marcell abban a pillanatban megfordult és elkapott, de együtt estem el vele. A fejét bevágta, majd a homloka szélénél vérezni kezdett.

-Marcell... tanár úr, kérem, ez nem vicces...-fogtam meg a fejét, de nem válaszolt-Marcell...-kezdtem el könnyezni és vadul dobogott a szívem-Tanárnő!-kiabáltam, de nem jött válasz. Bencének gyorsan írtam remegő kézzel, hogy mi történt és hallottam, ahogyan valaki futni kezd felém.

-Tanár úr-rángatta egy kicsit a vállát, majd megnézte, hogy van-e légzése-eszméletlen csak-tette stabil oldalfekvésbe, majd azonnal hívta a mentősöket.

-Hogy fogják innen kivinni? Mehetek vele?

-Többiek már nagyon lent vannak. Azt se tudták, hogy eljöttem.

-Akkor mi megyünk.

-Rendben-vártuk meg a mentőket, majd segítve nekik, beültünk a kocsiba és a legközelebbi kórházba mentünk. Bence írt a tanárnak, aki aggódni kezdett. Egy óra múlva beengedtek minket, de csak egyesével. Mikor bementem sírva mentem az àgyboz és leültem a mellette lévő székre.

-Annyira sajnálom, nem akartam bajt okozni. Most miattam fekszik itt-kezdtem remegni, mire megfogta a kezeimet és elmosolyodott, majd a plafonra nézett.

-Fura. Egészségügyben dolgozom mégis kórházban fekszem-nevetett fel.

-Kérem pihenjen.

-Én pihenek-simogatta az arcomat, amitől elvörösödtem-de úgy nem megy, ha csak itt ülsz-fogta meg a pólómat és magára rántott.

-Tanár úr!-próbáltam lemászni, de nem engedte.

-Haragszom amiatt, mert más fiúkkal beszélsz. Te az enyém vagy, nem az övéké. Világos?-nézett a szemembe, mire én az övébe. Valahogy másmilyen volt most. És olyanokat beszélt, amit eddig sosem mondott. A következő pillanatban annyit éreztem, hogy a fenekemhez ért és belemarkolt, amitől előre dőltem és megcsókolt. Elkerekedett szemmel néztem rá, majd lehunyva a szememet a hajába markoltam-Meg kell tanulnod, hogy én ki is vagyok neked-markolászta a fenekemet, amire mocorogtam.

-Fejezze be kérem-nyögtem a fülébe.

-Eszem ágában sincs-kuncogott, majd benyúlt a pulóverem alá és a mellemet is markolászni kezdte. Megfordulva rajta, próbáltam leszállni, de nem értem el vele semmit. A következő pillanatban annyit éreztem, hogy keze a nőiességemhez nyúl, majd körbeölelte tenyerével gatyámon keresztül. Erre beremegett a testem, ő csak elmosolyodott, majd a nyakamat megszívta, amitől felszisszentem-hirtelen olyan fáradt lettem-ásította, majd annyit vettem észre, hogy kezei elernyednek. Leszállva róla, rendbe tettem magamat, majd egy orvos is bejött.

-Meddig lesz itt?

-Míg teljesen éber nem lesz. 3 órára számítok.

-Rendben-biccentettem, majd kiültem Bence mellé és nem mertem megszólalni.