Keresve téged

4. Rész

-Kezdődhet?-szólt Marcell, mire mindenki bólintott.
Kerülgettem a labdákat, mikor a szemem sarkából láttam, hogy Stella engem akar kidobni. Felugorva a levegőben spárgáztam egyet és alattam átment a labda, ám a mögöttem álló lányt erősen eltalálta.
-Ne haragudj! Nem téged céloztalak.
-Nem tudtok normálisan játszani?!!-dühöngött Marcell és odament a lányhoz-Jól vagy? -fogta meg a kezét
-Ühüm-bólintott
-Héjj minden oké?-rohant oda Bence ledobva a labdát, mire én is követtem őt.
-Ne haragudj, ez az én hibám, ha nem ugrok fel, akkor nem talált volna el-néztem lefelé
-Nem a te hibád,  én álltam rossz helyen és nem számítottam rá-mosolyodott el-de jól vagyok.
-Biztos?-nézett rá Bence közelről, mire a lány elfordította a fejét vörösen
-Ühümm...
-Bencee megijeszted őt a kosárlabda fejeddel-szóltam rá.
-Mit mondtál balerina?
-Jól hallottad. Golyófej.
-Na szép. Álljál vissza, mert most kapsz egyet
-Könyörgöm, a labdát se látod.
-Na jól van. Balettozzál a helyedre-csípte meg az arcomat, majd rácsapott ismét a fenekemre. Mit érezhet ilyenkor, azt sem tudom, de az biztos, hogy fáj..
-Na akkor folytatódhat.-állt fel Marcell-te pedig menj, mosd meg az arcodat, azután ülj le.-szólt a fejbe dobott lánynak.
-Rendben-engedte el a kezét végigsimítva őt, amit nem tudtam hova rakni. De nem értem, miért kell megsimítani a tanárt? Hogy jön ahhoz?
Jézusom, már megint hol vannak a gondolataim? Figyelj oda!
-Vigyázz!-kiabált Bence, mikor megint bikázni akart egy gyerek
-Ups-hajoltam el, majd Stellát véletlen mellbe dobtam
-Auuu-sikitott fel fogva azokat
-Rose!-nézett rám Marcell
-Tényleg véletlen volt!
-Mi fáj ott?-nézett rá Bence
-Nem láttad? Mellbe dobott!!-hisztizett
-Max mellkason-röhögött fel, mire mindenki nevetni kezdett
-Tahó!-vágta hasba egy labdával, majd a partizán mellé ment. Én pedig kihasználva a helyzetet, kidobtam az utolsó embert is, azaz Bencét.
-Na szép. Ezért még kapsz.-nevetett tovább a helyére futva.
A labdákat bedobtuk az ellenséghez, majd pedig folytatódott tovább a mérkőzés. Egy fiúval maradtam kettesben, Gáborral szemben.
-DOBJAD!-kiabált Stella, amikor láttam, hogy Gábor bikázni fog, vele együtt pedig Stella. Látszatra mind a ketten rám jöttek így nem tudtam, mit csinálni, de a kövi pillanatban az egyik kilencedikes, aki lehetett 180cm-er magas finoman a bordásfalnak lökött és szorosan beállt elém, így belé bikáztak. Mindenki le volt fagyva, majd fütyültek, hogy milyen hősies, a haverjai pedig vigyorgotak, es kerdezték, hogy "mi az, csajozol?"
-Bocsi-nézett le rám, majd arrébb húzódott-Jól vagy?
-Persze..-fagytam le-Köszönöm...-nyögtem ki, ő pedig vigyorogva elrohant a partizánhoz. felvéve a labdát átdobtam és Marcellen megakadt a szemem. Láttam rajta, hogy feszült lett emiatt. Nagyon aranyos, mikor dühös, vagy feszült..
Gyorsan kidobtuk 2-szer is Gábort, majd az utolsó következett. Már hárman voltunk bent, mikor Bence is visszakerült.
-Oó..-néztem rá
-Hát igen. Kis pasizós.-kacsintott
-Nagyon vicces.-kaptam el a labdát amit próbált átdobni Gábor. Az ellenségnek passzoltam a labdát, de senkit nem találtak el.  Bence átdobta a csapatához a labdát és egy kicsit elszámoltam a lépést, így elestem a padban, ami a felezőnél volt, ezáltal Bence lábaira estem.
-Csaje még nem most kell hízelegni, majd pár perc múlva, mikor kiesel-vigyorgott és felsegített
-Nagyon vicces-néztem rá szúrós szemmel, majd a padon állva ugrottam és a lábam alatt átment a labda, pont Bence férfiasságához..
-Ó anyám-fogta magát ott, majd összegömbölyödve szenvedett.
-Annyira sajnálom-hajoltam le elé a számba harapva
-Nem a te hibád-szenvedett-Melyik nokedli volt??!-nézett fel, majd az egyik kilencedikes hátrébb ment-meg fogom ölni!!!-állt fel
-Bence!!!-ugrottam be elé-nem!!
-Jól vagy?-állt elé-ülj le. Játszuk le ezt a menetet, utána lehet menni.
Pont nálam volt a labda, így gyorsan kidobtam Gábort, aki a plafont nézte mosolyogva.
-Csaló-nézett le rám
-Nem is-durciztam be
-Mehettek öltözni.-szólt a tanár, mire megindultam-Kivéve Rose.-jelentette ki. Mire a számba haraptam
-Szopacs-vigyorgott Stella
Én pedig forgatva a szememet a tanárhoz mentem.
-Igen?-néztem fel rá
-Biztos jobban vagy?-simogatta meg a megdobott karomat, amitől kirázott a hideg.
-I..igen..-vörösödtem el
-Ennek örülök. Anyukád elengedett?
-Igen-bólintottam
-Mit mondott az a kilencedikes?
-Semmi érdekeset..
-Mit mondott?-nézett a szemembe.
-Csak annyit.., hogy jól vagyok e..
-Ha bármi baj történne, csak szólj, jó?
-Ühüm..-birizgáltam a gyűrűt az ujjamon.
-Menj átöltözni-mosolygott, majd elengedett
-R..rendben..-futottam el
Mindennap, minden percben arra vágyom, hogy hozzám érjen..