Keresve téged

27. Rész

-Gyerekek, álljatok be és röpizzünk. Bence és Rose Marcellel lesznek. Itt a labda-dobta be közénk a tanár. Beálltam Marci elé, majd vártam, hogy elüssék a labdát. A vízben nehézkes volt mozogni, de sikerült. Mikor jött a labda egy kavicsba beletapostam, amitől felsikítva a vízbe dőltem. Mikor felúsztam Marci volt előttem, aki reflexből a mellemet takarta. Azokhoz nem ért hozzá, csak előtte pár centire voltak kezei. Mikor realizáltam, hogy leesett a bikinik, gyorsan visszakötöttem.
-Bocsánat-haraptam a számba vörösen, de már láttam Marcella fejét, ahogyan bámul és gyorsan visszaálltam. Egy kis idő után mindenki kiment a vízből és elmentek a büfébe. Egy kéz megragadta a csuklómat és visszarántott. Egy sapka volt rajta, amivel takarta az arcát, majd térdelt előttem, úgy, hogy egymagasak legyünk.
-Megbántottalak valamivel?-szólalt meg egy mély hang.
-Nem...-haraptam a számba és már menni is akartam, de nem engedte el a csuklómat
-Akkor miért kerülsz? Mióta kijöttünk nem is vagy velem. Ha azt hiszed, hogy Stell..-kezdte el, de nem engedtem, hogy befejezze
-Nem érdekel Stella. Csak.. nem érzem úgy, hogy mindig együtt kéne lennünk-mondtam ki és belülről a szívem fel akarta pofozni az agyamat. Hogy lehetek egy ekkora nyomorék..?
-Üm.. értem..-engedett el a szemembe nézve. Aucs..
-Marci.. én..
-Teljes mértékben igazad van.-indult el kifelé, de nem bírtam tovább és megállítva őt, lejjebb húzva megcsókoltam. Marci lehunyta a szemét és éreztem, hogy megnyugodott. A hajamba markolt, mire én elhúzódtam.
-Menj, mert valaki észre fog venni.-engedtem el. Ő csak mosolyogva úszott el. Több csókot akartam, de tudtam, hogy lehetetlen lesz. De ha titokban,.. akkor nem lenne semmi...
Kimászva a vízből a napra feküdtem és élveztem ahogyan a nap süti a hasamat. Egy kis idő után arra lettem figyelmes, hogy néhányan fociznak, így beszálltam hozzájuk.
-Kivel vagyok?-kérdeztem, mire Bence magához rántott-Oké, értem-nevettem, de csak addig amíg Stelláék nem jelentek meg. A szememet forgatva beálltam kapusnak. Szerencsére a fiúk az ellenség kapujához voltak közelebb, így nem volt sok dolgom. Egyszer annyit láttam, hogy gyorsan repül felém a labda, de lefagytam és nem fogtam fel mi történik. Rá pár másodpercre eltakartam az arcomat, a labda csattant, viszont nem éreztem semmi, csak egy árnyékot, mely kitakarja a napot. Felnézve rá láttam, hogy Marci volt az. A számba haraptam és féltem, hogy valami baja esett, de ő csak mosolygott rám és kacsintott egyet.
-Jól vagy..?-suttogtam
-Persze. De majd este kiengesztelsz-kacsintott mégegyet, majd beállt focizni.-Ki volt ez a drága fiatal focista, aki erőből rugott?
-Bocsánat, nem volt szándékos-szólalt meg Robi, aki hozzám futva átölelt. Viszonozva azt, visszaállt a helyére.
-Semmi baj, de ne legyen ilyen többször.-szólt rá a tanár.
A strandon még pár órát töltöttünk, majd egy felé elindultunk a táborba. Foci közben nem vettem észre, csak mikor mentünk, hogy egy hatalmas piros folt van Marci hátán. Finoman megérintettem, majd beugrott, mit mondott Marcella és beálltam a sor mögé.
Ebédnél készültem elülni, de Marcell megszólalt.
-Rose eddig itt ültél, most miért nem?
-Üm.. szeretnék egyedül enni..-néztem rá
-Baj van? Tudok valamiben segíteni?-kérdezte aggódva.
-Neem, minden rendben van, kellenek ilyen napok is.-mosolyodtam el halványan, majd leültem. Belül marrt a bűntudat, amiért ezt mondtam. De leginkább attól félek, ami a tábor elején volt, hogy elválunk, megint.. Azt viszont nem bírnám ki.
Kaja után bármit csinálhattunk, én kint sétálgattam, amikor Marci behúzott a házába.
-Most nincs kedvem..-néztem el
-Megváltoztál..
-Nem igaz.
-De-hajolt közelebb-reggel más voltál, amióta beszéltél a hugommal..
-Csak beképzeled..
-Mit mondott?-idegeskedett
-Semmit, ő nem tehet róla.
-Csókolj meg-hajolt hozzám közel. Felmérve a terepet, mikor láttam, hogy senki nincs rajtunk kívül, a tarkójába markolva csókolni kezdtem. Éreztem ahogyan elmosolyodik, majd egyik keze a zsebembe csúsztatja és a fenekembe markol. Nyöszörögve toltam el.
-Marci elég. Ez nem lesz jó. Te a.. tanárom vagy.
-És?
-M..mi van akkor, ha lebukunk?..
-Nem lesz olyan-puszilta a nyakamat, de én eltoltam
-De ha mégis.
-Miért érdekel?
-Ha kirugnának..-tettem fel a kérdést, ő pedif dühösen leült az ágyra.
-Gondolhattam volna, hogy ez számít neked. Nem mindegy, ha kirugnak vagy nem? Az a lényeg, hogy mi ketten együtt leszünk.
-De nem mindegy! Ha kirugnak, akkor nem lesz állásod és mindent fognak terjeszteni rólad.
-Miért érdekel a külvilág, ha elég az, hogy csak mi?
-Mert nekem számít az, hogy taníts rendesen. És ne kivételezu, mert diákod vagyok.
-Nem csak veled szoktam.-felelte, amire dühös lettem
-Ja értem. Szóval más lány is van? Mint pl. Az akivel egyik reggel beszéltél és vigyorogtatok, mi?
-Mi van?-nézett rám-Te féltékeny vagy?
-Nem!! Szimplán elegem van abból, hogy reggel megcsókolsz, elmondod, hogy én vagyok az igazi, de másokat dúgsz.-Emeltem feljebb a hangomat, ő pedig a kezemet megfogva az ölébe rántott és az arcomat tartotta.
-Ne merészeld felemelni a hangodat Rose. Én vagyok a tanár. Te vagy az egyetlen nő, akivel voltam, értsd már meg! Hol érdekel engem más? Csak te vagy! -mondta, mire megkönnyebbültem vettem egy nagy levegőt. Szájára nyomtam egy puszit, amitől ő is megnyugodott és átölelt.
-De..-kezdtem el, de befogta a számat. Az ablak felé néztem, ahol megláttam Marcellát és mutatta, hogy 3/1. Egyből tudtam, hogy 3 figyelmesztetésből egyet elhasználtam. Felpattanva Marci öléből.-Nem.. Marci én nem tudom ezt.. te.. te más vagy.
-Rose hagyd abba. Nem akarok veled összeveszni. És ha kell, bármit megteszek.
-Kérlek kerülj el.
-Mi van?-akadt ki
-Marci könyörgöm.-néztem rá, de csörgött a telóm, így a mutatóujjamat feltartva, felvettem.-Sziaa. Mi..? Nem tudom. Meg? Nem hiszem..-haraptam a számba-ott mi vagyunk. Kik? És mi lesz..? Értem.. hol olvastad? Köszi, sziaa..-nyomtam ki-Marci.. baj van.