Keresve téged

37. Rész

Dávid még feküdt az ágyban, mikor beléptem. Felülve fogadott engem, nem tűnt boldognak. Pukedliztem, majd a szemébe néztem. Kirázott a hideg. Oda akartam hozzá rohanni, de nem tehettem. A szívem gyorsan elkezdett verni.
-Csak ott állni dogsz, vagy csinálsz valamit?-Kérdezte flegmán. Elkerekedett szemmel néztem rá, erre ő csak kettőt tapsolt-Szeretnék átöltözni. Hozd a holmijaimat.
-Igen felség-mentem a szekrényéhez, majd kinyítva azt, elkezdtem kutakodni. Fogalmam sem volt, hogy melyiket kellene kivennem, így kihúztam egyet, majd megmutattam neki-jó lesz ez?
-Nem-legyintett. Tudtam, hogy szórakozik velem, de bele kellett mennem a játékába.
-Ez?-mutattam egy másikra, de erre csak ásított egyet.-Mondja. Direkt csinálja ezt, mert vissza kellett jönnie onnan, ahol jól érezte magát?-tettem fel a kérdést. Ő csak elkerekedett szemmel nézett rám
-Hogy engeded meg ezt a stílust? Csak egy szolga vagy.-állt fel és odajött hozzám. A szívem baromi gyorsan kezdett el dobogni. Majdnem kiugrott.-Kérdeztem valamit-hajolt le. Szemébe nézve láttam, ahogy a pupillája kitágul. Gyorsan elkaptam a fejemet, hátha ő nem látta az enyémet.-Ismerős az illatod-szagolta meg a nyakamat. Lehunyt szemmel a számba haraptam, majd eltoltam magamtól.
-Biztosam képzelődik felség, nemrég érkeztem a kastélyba.
-Á értem.-ült le.-Kérem a kéket. Igen azt-mutatott arra, ami a kezembe volt. Lerakva mellé, már indultam volna ki, de megragadta a csuklómat és az ölébe rántott-Hova sietsz? Rajtam van?
-Felség... nem szeretném, hogy... hogy a jövendőbeli felesége szomorú legyen...-haraptam a számba. Ő csak felnevetett és az államat az arcához közel húzta és az ajkaimat nézte, majd a szememet.
-Ez nem úgy működik. Ideje átöltözni. Csináld-fogta meg a fenekemet. Kirázott a hideg az érintésétől, melyet egy hónapig nem éreztem. Lassan kigomboltam a pizsamáját, majd feladtam rá az inget. Ismét elbambultam. Mikor "együtt" voltunk, azt mondta, hogy sosem volt még egy szolgával együtt, ez azt jelenti, hogy hozzájuk sem ért úgy, ahogy most ő hozzám. Ezek szerint hazudott...
-Hol jársz bárányka? A gatyámmal mi lesz?
-Felség, azt tényleg nem szeretném...
-Engem nem érdekel, hogy mit szeretnél, mit nem. Ez a feladatod.
-Értettem-kezdtem lehúzni a gatyáját, majd láttam, hogy estére is azt hordja, amiben nem lehet látni, hogy feláll, vagy sem a férfiassága. Konkrétan leszorítja-Nem túl egészséges ezt hordani.-ki tudja, hogy mennyire fájhat neki...
-Tessék?-nézett le rám
-Hm..?
-Miért mondod meg, hogy mit csináljak, vagy mit ne? Ehhez nem kell beszélni.-várta meg, hogy felhúzom a nadrágját, majd az ágyra dobott. Baromi puha volt, besüppedtem. Ő rám mászva a hajamba markolt, majd a fülemhez hajolt.-Miért vagy itt?-a hideg is kirázott. Vajon mi.. miből jött rá?..
-T..tessék?-akadoztam.
-Ne játszd a hülyét, tudom, hogy ki vagy.
-Bocsánat, de nem bír-akartam befejezni, de közbeszólt.
-Konyhásnak jelentkeztél, mégis ide kerültél. Margarete Sun. Igaz?
-I..igen.-fújtam ki a levegőt
-Szép név. Találó. Meddig leszel itt?
-Ameddig... ameddig az óceán és a Hold találkozik-mosolyodtam el. Az óceán a szemét jelképezi, a Hold pedig a nevemet, így minket.
-Értem-bólintott, majd megcsókolt. Lecsukott szemmel a hajába markoltam és próbáltam nem bekönnyezni. Már mióta várok ezekre az érintésekre. De egyszerűen a boldogság elillant, és eltoltam.
-Felség, csak az igazit csókolhatja meg, nem?...
-De igen.-mosolygott el
-De akkor kérem ne csinálja ezt...
-Ha nem tudnak róla, akkor nem mindegy?
-Nem!-mondtam véletlen hangosabban, majd a számba haraptam-M..mármint, igaza van felség.
-Én is így gondoltam-puszilta a nyakamat, majd lejjebb haladva a fejét a mellemre rakta és hallgatta a szívverésemet, ami baromi gyors volt. Éreztem ahogyan elmosolyodik.-Kár, hogy három nap múlva hozzá kell mennem egy nőhöz, akit nem szeretek.
-Akkor ne tegye felség.
-Bárcsak úgy tehetném. Könnyebb lenne, ha olyat vehetnék el, akit valóban szeretek.
-F..felséged szeret valakit?...
-Igen.-forgolódott a hasamon, így most a hátán feküdt a lábaim között és feje a melleim között volt-Ő egy különleges lány volt. Szőke, kék szemmel. Olyasmi mint én. Megértettük egymást, de voltak nehezebb napok is, mikor ő mással volt, de ugyanúgy szerettem őt, nem bírtam nélküle lenni, még akkor sem, mikor azt játszottam, hogy nem érdekel ő. Nehéz volt nem a szemét nézni, ajkait csókolni, vagy érintkezni vele. A 7 év közöttünk látszódott. Ő még nem igen értett néhány dolgot, de láttam rajta, hogy bármit megtenne azért, hogy velem maradhasson. Mindig hozzám húzott a szíve. De egyszer mégis csinált egy baromságot. Lehet, hogy nem akarta, de megtette. Aznap én is elkövettem egyet-nézett az ökleire, melyek már begyógyultak-Baromi dühös voltam rá. Próbált csitítani egy csókkal, de nem hatott meg. Aznap kerültem ebbe a börtönbe vissza. Amint király leszek, időm sem lesz semmire. Talán néha a feleségemre. De ha nem olyasvalakit veszek el, akit valóban szeretek, mint például ezt a lányt, akkor felesleges.-nézte a plafont. Elvörösödve hallgattam végig.
-És felséged még mindig szereti ezt a hölgyet?
-Volt már szerelmes?
-Azt hiszem,.. igen...
-Akkor jól tudhatja, mikor este rá tudsz gondolni, nem tudsz aludni, ha sikerül is, akkor ő van benne. Reggel arra ébredsz, hogy csak egy álom volt. Nap közben nem tudsz figyelni, hiszen 0-24-ben ő van a fejedben.
-Értem.-simogattam a haját. Hát még mindig szeret? De hogy mondhatnám el neki, hogy én vagyok az, akiről áradozott?