Keresve téged

57. Rész

A kertben még elidéztünk pár órát, majd szabadfoglalkozás volt, ahol kérdéseket is fel lehetett tenni Marcinak.
-Egyébként, miért tanított, ha herceg volt?-Kérdezte egy kilencedikes, aki le sem tudta venni a szemét Marcellről.
-Akkoriban úgy voltam vele, hogy én nem fogok szerelem nélkül házasodni. Nem akartam király lenni, tudva, hogy nagyon kevés szabadságom lesz. És abba belegondolva, hogy azt a kis időt, egy olyan hölgy mellett töltsem el, akit nem szeretek... -Na arról szó sincs. Így elszöktem és tanár lettem.
-Szóval akkor önt láttuk a nyílt napon.
-Igen, valószínű. A napokban érkeztem oda.
-És ha lehetne választása, akkor visszamenne?
-Vissza-nézett rám mosolyogva, mire elvörösödtem.-De nem hiszem, hogy lenne rá alkalmam.
-Ha meg sem kérdezed, akkor biztos-suttogtam a fejemet a vállára hajtva. Halványan biccentett, majd megpuszilta a homlokomat.
-Kicsim, ez nem így megy. De tudod jól.
-De ha meg sem próbálod, akkor pláne nem fog müködni.
-Jó én ebbe nem megyek bele.
-Mert igazam van?-néztem a szemébe. Láttam rajta, hogy mindjárt robban így csak vigyorogtam rá.
-Rose Moon. Most hagyd abba.
-Mert ha nem?
-Akkor bajok lesznek.
-Nem félek tőled.-túrtam a hajába, mire elkapta a kezemet és az ölébe rántott. Nevetve néztem rá, ő pedig csak megcsókolt. Átkarolva a nyakát a rózsát kezdtem el nézni, mely a lépcső korlátjára volt feltéve.
-Miért pont Rose-t választotta?-jött a következő kérdés.
-Mert benne megvan az, ami másban nincs.
-Micsoda?
-Bátorság a félelem mögött, empátia. Egyszerűen az, hogy az elején nem rajongott értem. Tudom, furán hangzik, de nem jó érzés számomra, hogy mindenki utánam folyatja a nyálàt.-simogatta a hátamat, majd megnézte, hogy mit csinálok.-Baby a berendezés marad-nevetett fel. Elmosolyodva néztem rá, mire az orromat megpöckölte.
-És nem volt más mellette?-Na ennél a kérdésnél totál kiakadtam, de direkt nem mutattam, mert engem is érdekelt.
-Nem. Sose volt szükségem nőre, ő is váratlan jött, még a mai napig sem tudom felfogni, hogy ő van nekem.
-Mióta jártok?-kérdezte a tanárunk. Elvörösödve fordultam a hang irányába.
-Hát-túrt a hajába-Mondhatni úgy, hogy már a legelső napon igen jóban voltunk-nevetett fel-De leginkább a táborban mondtam el neki, hogy ő az igazi.
-Elég bonyolult-mosolyodtam el, mire a tanár ingatta a fejét, de a szája nem lefelé görbült.
-És akkor ön nondta ki először, hogy szereti a másikat?
-Igazából arra már nem igen emlékszem. Volt, mikor Rose próbálkozott idézőjelesen, de csak félig mondta. Ott volt egy nagyobb vitánk.
-Önök szoktak veszekedni?
-Nagyon sokszor-bólintottam és a lépcsőt bámultam. Marci a derekamra rakta a kezét és simogatott.
-Teljesen oké, ha van veszekedés egy kapcsolatban. Van, hogy a miénk nem egészséges, de szerintem nem csak nálunk fordul elő.
-Volt, hogy egymást verték?
-Nem. Marci tud bánni a nőkkel. Soha életben nem ütött meg, előbb bántotta magát, minthogy engem.
-Ezt hogy kell értelmezni?-kérdezte egy fiú. Lágyan megráztam a fejemet, hogy nem akarok erre válaszolni. Ahogy az emlék eszembejutott, könnyek gyűltek a szememben.
-Nincs semmi baj.-ölelt át szorosan-A legdurvább a suliban volt, de arról nem akarunk beszélni.
-Gondolom nem nagy cucc, csak fenyegetés-vont vállat valaki.
-Azzal hogy ártana magának?
-Úgy, hogy a szavak is sértenek.
-Igaza van-szólaltam meg-A szavak is fájdalmat tudnak okozni. Csak ez nem szó volt, hanem tett. Cselekedet.
-Nem lehet nagy baj, ha most boldogan ülnek egymás mellett. Ha valóban nagy veszekedés lett volna, akkor már rég szakítottak volna.-E mondat után nagyon dühös lettem, de Bence előbb megszólalt.
-Mond, ha a kutyád szétrágja a kedvenc párnádat, kiabálsz vele, vagy meg is rúgod, már ki kell rakni az utcára?-kérdezte. A csaj teljesen megsemmisült. Mindenki Bence érvjén nevetett.
-Köszi-nézett Marci hálásan.
-Semmiség. Egyébként, én utána találkoztam Dáviddal. Brutálisan nézett ki, mint egy beszívott, de ne gondoljatok rosszra.
-Hol történt?
-Tornateremben.
-Amikor Rose feküdt a földön és 2 vértócsa volt a feje mellett.?-kérdezte egy tizedikes gyerek. Kirázott a hideg. Ő csak a végén volt ott. Halványan bólintottam. Mindenki csöndben maradt.