Keresve téged

26. Rész

Szerintem ilyen gyorsan még egy ágy alá sem bújtam. A földről néztem, a jelenetet, bár sokat nem láttam, csak cipőket.
-Tanár úr, mindenki önre vár-zárta be maga mögött az ajtót, hallásra Stella.
-Rendben, akkor átöltözöm.
-Oké-jött közelebb az ágyhoz-Rose azt mondta, hogy nem szeretne jönni, de nem tduom, hogy miért. De mondta, hogy nem kell rá vigyázni.-jelentette ki. Hogy mi van? Ez nem normális! Ki beszélt ilyenről?? Fú, hogy megráncigálnám!!
-Igen? Fura. Pedig nemrég összefutottam vele és már át volt öltözve.-felelte. Stella lefagyva állt ott és nem tudott mit mondani.
-I..igen? Akkor.. biztos meggondolta már magát...
-Lehetséges.-állt fel Marcell, majd a szekrényhez ment.-kérlek kimennél? Szeretnék öltözni.
-Igen.. persze-ment el bezárva az ajtót maga mögött. Kimászva az ágy alól idegesen leültem rá.
-Ez mekkora egy szánalmas ember. Elmondtad, hogy semmi esélye nálad, de azért még próbálkozik-nevettem gúnyosan eldőlve az ágyon.
-Hát látod-mosolyodott el, majd nekem háttal elkezdett vetkőzni, amit nem igazán értettem, hiszen már érintkeztünk ruhák nélkül is. Bemászva a szekrényében bámulni kezdtem merev férfiasságát. Ő csak mosolyogva a hajamba markolt.-Édes vagy. De most öltöz..-akarta befejezni a mondatot, de bekaptam és nyalogatni kezdtem. A szekrényben megkapaszkodva lecsukta a szemét. -Rose.. könyör..-jött az újabb nyögés. Vigyorogva markolászni kezdtem makkját és néha megszívtam hosszát. Egy kintről érkező hang zavart meg minket. Az ofőnk volt.-Persze, mindjárt megyek! Induljatok el!!-kiabált ki Marci. Lenézve rám elmosolyodott-Ideje indulni.
-Muszáj?-húztam ki a számból férfiasságát, majd kiszálltam a szekrényből.
-Igen-puszilta meg a homlokomat, majd gyorsan felöltözött. Összeszedve a cuccait kiment és mikor látta, hogy nincs ott senki, kiengedett. Rohantam az ofőhöz, aki épp számolt minket. Pár perc múlva Marci is ott volt, majd elindultunk.
A strandon lepakolva mindenki a vízbe futott, de én inkább pingpongozni szerettem volna.
-Rose kérlek, előbb menjen mindenki a vízbe, majd utána lehet játszani. Legyen mindenki együtt-karolta át a vállamat és húzott magával.
-Rendben..-haraptam a számba, mert megijedtem és lepakolva bemásztam a többiek mellé. Ők éppen versenyeztek, hogy ki tud gyorsabban úszni, majd a szemem megakadt Marcellon és a mellette álló két lányon. Marcellán és Stellán. De idegeskedésre sem volt időm, mert a következő pillanatban Bence hátulról felkapott és bedobott a vízbe. Egy sikítással csapódtam bele, majd felúszva idegesen néztem rá.
-Na jó csajszi. Mostmár engem is érdekel, hogy milyen sminket használsz.
-Mi??-töröltem le az arcomat
-Vizesen is bombázó vagy-kacsintott. Én csak nevetve a hasát megütöttem, majd jeleztem neki, hogy hajoljon lejjebb és lefröcsköltem.-Na jól van, harc hát legyen harc-kezdett üldözni, én pedig nevetve Marci mögé úsztam.
-Tanár úr, nem hagy Bence.
-Mi az, hogy én nem hagylak?
-Molesztál-vigyorodtam el
-Gyerekek, én vagyok a pajzs?
-Igen-vágtuk rá egyszerre
-Hát, de én nem szeretnék.-fordult felém, majd a derekamat megfogva Bence elé rakott. Az érintésére megremegett a testem.
-Köszönöm tanci-hajolt hozzám közel. Én csak a hajába markoltam és felmásztam rá, majd lógtam rajta-Maki-nevetett fel.-Nem iis-néztem durcisan, majd kicsit hátrébb döntve a fejemet Marcira pillantottam. Ő csak mosolyogott és láttam, ahogyan Stella keze felé kezd nyúlni. Gyorsan lemászva Bencéről beálltam a tanár mellé és kiraktam a combomat, hogy ne őt tapizza le.
-Rose beszélhetnénk?-szólalt meg Marcella. Én csak bólintottam és kicsit elhúzódtunk.-Na most jól figyelj. Nem tűröm el, hogy a bátyámat miattad kirugják, szóval tartsd távol magadat.
-Mi..?
-Jól hallottad. Stella az egyetlen, akivel járhat, te pedig sehol nem vagy.
-Nem fogom azért kerülni, mert te utálsz!
-Tényleg? Kár.. akkor gondolom az se baj, ha elmondom mindenkinek, hogy te intimebb kapcsolatban vagy vele.
-Ez neked mire lenne jó?? Ekkor rugnák ki őt!!
-Hát mondjuk arra, hogy elmegyünk egy másik iskolába és téged nem fog látni.
-Te nem vagy normális!-kezdtem könnyezni
-Én szóltam. Tőled függ-vont vállat-gondold át-ment vissza a többiekhez. Én csak lefagyva bámultam a messzeségbe és már sírtam. Bence észrevéve odajött hozzám és az arcomat a mellkasába temette.
-Csajszi mi történt?-kapott fel és a szemembe nézett. Én a sírástól alig bírtam beszélni, de pár perc múlva sikerült megnyugodnom.
-Marcella azt mondta, hogy ha nem kerülöm Marcit, akkor elmondja, hogy intimebb dolgokat is szoktunk csinálni, és-vettem egy mély levegőt-reggel bevallotta, hogy szeret, és megcsókolt, most meg ez-kezdtem újra sírni-Mintha az Izaura életre kellne-hajtottam a fejemet a vállára. Ő csak idegesen simogatott.
-Szakítok vele. Most-indult el, majd jeleztem neki, hogy rajta vagyok. Lerakva letörölte a könnyeimet, majd odament hozzá. Én távolról néztem és hallgattam őket.-Marcella.
-Igen?-túrt a hajába
-Tudod, mikor van két ember, akik szeretik egymást az elején van egy rózsaszín köd.
-Persze-mosolygott és közeledett hozzá
-Csak egyszer a rózsaszín köd megszünik és a valóság megjelenik. Ilyenkor rájönnek az emberek, hogy milyen kegyetlenek, nem illenek össze.
-Tessék?-nézett elkerekedett szemmel
-Szakítok.
-Miért?!!
-Tudod te jól. -ment el Bence. A következő pillanatban Marcella a tekintetét rám szegezte és szemével ölni kezdett.