Keresve téged

65. Rész

Marci szemei szinte lángoltak a dühtől. Eldőlve az asztalon, hosszú testével a két fejem mellett megtámaszkodott, míg lábaim közé állt, s onnan nézett rám.
-Miről beszélsz? Nem fogom végignézni, ahogyan rád veti magát.
-Nem arról beszélek.
-Képes lettél volna megcsalni?
-Rose!
-Jó, hogy nem az öledben ült és lovagolt!
-Rose!-mondta hangosabbat és lefogta a kezemet.-Áruld el, te kivel voltál.-nézett a szemeimbe. Felvont szemöldökkel néztem rá, mert nem tudtam, hogy mire gondol.
-Nem értelek.
-Ne játszd a hülyét.
-Marci, tényleg nem tudom...-tarkómnál a hajamba markolva a szájához húzott, majd a fülembe suttogott.
-Rose, nem akarod, hogy ideges legyek, ugye?!
-M..már most is az vagy-haraptam a számba. A mellembe markolt erőszakosan, amitől felsikítottam. Nem amiatt, mert fájt, hanem mert élveztem. -Babyyy-kaptam el a kezét-Mi ütött beléd?
-Az, hogy hazudtál, azt nem tudom neked megbocsátani. Hova süllyedsz még?
-Nem is hazudtam neked!-emeltem feljebb a hangomat.
-Nem? Akkor ezt majd mond az őrödnek is, hátha beveszi!-rakta le óvatosan a fejemet, majd a falba ütötte öklét és kiment. Milyen őrről beszél? Én nem is besz... hallotta, hogy Tamással beszélek? De ettől miért van kiakadva? Ez nem hazugság, ha nem mondom el neki. Biztos meglepetésnek akarták...
Összeszedve a holmijaimat, lementem az öltözőbe, ahol gyorsan átöltöztem és beálltam a sorba. Mikor mindenki elindult a köröket futni, Marci mellett megálltam.
-Mit szeretnél?
-Hallottad, hogy Tomival beszéltem, igaz?
-Muszáj? Menjél futni-állt arrébb. Megragadtam a kezét és visszarántottam magamhoz-Elment az eszed? Itt fiú vagy és alapból nem lehet tanár-diák kapcsolat.
-Ez sosem zavart téged.
-Múltban, igen. De nem akarom kétszer elveszteni az állasomat-nézett a szemembe. Kirázott a hideg, ahogyan közölte velem.
-Ó tényleg? És mi van akkor, ha én az egyik gyereket lesmárolom?
-Meg ne próbáld!
-Héjj te!-mutattam az egyikre, aki odajött. Mikor megállt előttem, már meg akartam csókolni, mikor Marci a nyakamat megfogva a falnak lökött és szorosan beállt elém.
-Mégis mit képzelsz?
-Azt, amit akarok.
-Mond, ki a gyermeked apja? Remélem jót döngetett téged. Te hűtlen pi..-akarta volna kimondani, de megakadt. A szemembe nézett, majd mikor én akartam megszólalni ott hagyott. Ezt a bolondot... valószínű a beszélgetésünk elejét nem hallotta...