Keresve téged

8. Rész

-Sikerült megnevelned?-nézett rá Éva.
-Igen.-jelentette ki idegesen-mostmár jó leszel, ugye?-nézett rám
-I..igen-töröltem le a könnycseppeimet
-Remek-vigyorgott Éva-hogy csinálod, hogy a gyerekeket meg tudod nevelni? Mindenki teljesen megváltozik ilyenkor. Például  Kinga is olyan jó kislány lett.
Kinga..? Ki az a Kinga? Jó kislány, miatta? Ő mással is van..? Ki az a ribi??! Miért vagyok emiatt ideges?! Kinga.. Éva osztályába jár.. akkor ő kilencedikes. Nekik ezután lesz magyar, nekem úgyis lyukas... meglesem mit csinál vele.
-Hát ha elmondanám, már nem lenne titok.-kacsintott rá, mire Éva elvörösödött. Undorító.
Pár perc múlva kicsöngettek.
-Benceee-ugrottam rá
-Jól vagy..? Mit csinált veled?-aggódott
-Semmi rosszra ne gondolj. Ezután lesz Kinga. Nekünk szünet.. megnézzük, mit csinál Marcell velük..?
-Féltékeny vagy?-nézett vigyorogva, mire én csak megütöttem a karját-Jóó-nevetett. Öltözz át.
Óra után lementünk, majd a matracok mögött elrejtőztünk. Marcellhez közel ment egy lány, mire egy lépést hátrébb lépett.
-Látod? Nem kell félned. Nem történik semmi.-suttogta Bence.
-Majd meglátod!-duzzogtam és tovább néztük őket.
Kicsöngetésig bámultuk, de nem történt semmi, egészen az utolsó másodpercig. Marcell valamit odasúgott Kinga fülébe, amitől ideges lettem.
-Mondtam!-néztem Bencére, majd vissza rájuk.
-Jó, de nem jelent ez semmit.-nézte ahogyan kimennek-kövessük őket, alapból 25 perces szünet jön, max később kajálunk.
-Oké-egyeztem bele, majd néztem merre mennek-előbb oda kellene érni, tuti, hogy az irodába mennek!-kezdtem el rohanni a lépcsőn, mire Bence nevetni kezdett. Én csak kérdőn felé fordultam.
-Imádom ahogyan futsz. Balerinás-törölte a könnyeit. Én csak a mellkasára ütöttem elmosolyodva, majd felrohantunk.-Nem gondolod, hogy zárva van?
-De-vettem elő egy hullámcsattot, majd kinyítottam és gyorsan elbújtam az asztal alá, de Bence nem tudott sehova sem elbújni-Bence...
-Megvárlak valahol. Telód legyen nálad.
-Rendben-néztem rá cukin, majd gyorsan kiment. Pár perc múlva Marcellék is megjelentek, amitől próbáltam beljebb csúszni a pad alatt.
-Fura. Nyitva volt.-vizsgálta az ajtó kilincsét a tanár, amit a telóm kamerájából láttam. A következő pillanatban elkezdett közeledni hozzám, a lányt pedig leültette maga elé ám mikor leült pont elém Marcell, a lány inkább az ölébe akart ülni. Baromi ideges lettem, vajon ő hagyni fogja?-Kinga. Nem szabad-tolta el, a lány ragaszkodott hozzá.
-Érezni akarom önt. Nem tűnt fel, hogy mindenki önt akarja?-túrt a hajába.
Azta hétszázát mit meg nem enged ez a kis ribi!
-De, feltűnt. Csakhogy tanár vagyok.-rakta az asztalra, majd hátrébb gurult, ami számomra nem volt jó megoldás, mert bármikor megláthatott.
-Miért ilyen? Nem fér bele, hogy most ebben a 25 percben elkényesztessem? Tudom, hogy rám vágyik-állt fel és közeledett hozzá.
-Fejezd be. Most-állt fel, majd az ablakhoz ment.
-Mi lesz ha nem?-dörgölődött hozzá, majd a következő pillanatban elkerekedett a szemem. Marcell egy akkora pofont lekevert, hogy csak csattant a lányon. A lány az arcát fogta, de vigyorgott-Látom még nem kefélt senkivel. Még fél. Nyuszi.
-Nem gondolod, hogy előbb tükörbe kellene nézned, mielőtt nyomulsz emberekre?-nézett lenézően. Hát ezt most megkapta. A lány megsemmisülve feküdt a földön.-Magyarból hétfőre 2 oldalas esszét kell írnod, egy kedvenc költődről. Ha egyes lesz, meg foglak buktatni. Világos voltam?
-I..igen-remegett a hangja, majd Marcell felállította, mire a lány könnyezve átölte őt. -S..sajnálom.
-Mindig eljátszod. Ideje lenne tanulnod már belőle. Hány pofontól eszmélsz fel?
-Egyszerűen megkívánom magát, amikor meglátom. Magára élvezkedek-nézett fel rá könnyes szemmel, amit Marci letörölt.
-Erről nem nagyon akartam tudni. Jó lenne, ha máson élvezkednél. Most pedig menj, mert nekem órám lesz. Készülnöm kell.
-Rendben-bólintott, majd összekapva magát elfordította a kulcsot a zárban, majd kiment.
-11. Osztály..-kereste a feliratott a szekrényén, majd egy csomó lapot leemelt és leült. Addig nem is tudtam, mik lehetnek azok, mikor kihúzta. Basszus ma írjuk a dolgozatot!!
Pánikba esve ráírtam Bencére, hogy dogát írunk, aki csopiba beírta. De jó.. elfelejtettem.... Nem írhatok egyest..
-Rómeó és Júlia. Ez kelleni fog.-rakta össze, mikor leejt egy cerúzát. Számba harapva próbálok beljebb csúszni, de nem igen jött össze.-Rose?-nézett rám felhúzott szemöldökkel. Alig bírtam valamit mondani..
-Meglepetés-nyögtem ki, ő pedig a fejét ingatva az ölébe húzott.
-Mond kicsi Rose. Mégis mit keresel itt?-Simogatta a nyakláncomat, amitől a hideg is kirázott.
-É..én csak...-dadogtam.
-Miattad volt nyitva az ajtó, igaz?-nézett a szemembe. Azok a sötétkék szemek megbabonáztak, nyelni is elfelejtettem.-Igaz?-emelte feljebb a hangját, amitől megijedtem és lágyan bólintottam. Ő csak idegesen nézett rám.
-Lehetne, hogy ne ma írjunk..?-haraptam a számba, ő pedig felnevetett, de tudtam, hogy gúnyból.
-Édesem, már 2 hete mondtam. Ha rossz lesz, akkor rossz lesz. Amilyen te vagy. Ennyire tetszik az irodám?-nézett rám. Majdnem mondtam, hogy inkább az.., aki benne van.., de mozogni sem mertem, nem, hogy beszélni.-Elvitte a cica a nyelvedet?-hajolt közelebb, amitől vörös lettem és autómatikusan a szoknyámhoz kaptam, amit ő egyből észrevett-Édes vagy-markolt a fenekembe-alig várom az egyesedet.-állított fel, majd ő is felállt.
-Maga nagyon kegyetlen-néztem rá. Talán kár volt ezt mondanom, a következő pillanatban megfordított, így háttal ráestem, egyik térdét feljebb húzta amire leültetett és benyúlt a bugyimba. Először csak simogatott, majd végül középső ujjával behatolt. Nyögéseim ellepték a szobát, lehunytam a szememet és élveztem amit csinált. Már majdnem a csúcson voltam, mikor hirtelem elengedett. Szenvedve néztem rá, ő csak lenyalta az ujját, majd megtörölte és felemelte a dolgozatokat.
-Na ez a kegyetlenség drága-kacsintott. Én csak vágyakozva néztem utána, de nem hatotta meg. -Na irány az órára-terelt ki a teremből, majd ketten lementünk. Leültem a helyemre és a dolgozatokat kiosztotta. Várt rám a halál..