Steve a nappaliban ült a gondolataival. A szeme néha-néha a konyha irányába terelődött ahol Gabriella is tevékenykedett Wandával. Valójában fogalma sincs mi ütött belé délelőtt amikor a parton voltak. Tényleg képtelen még őt elengedni? De miért kavarta fel az érzelmeit újra az hogy Gabriella a közelébe van?
-Steve!-szólt hozzá újra Natasha, mire végre felkapta a fejét.-Sharon van az ajtóban!
-Engedd be!-válaszolt. Egy pillanatnyi reakciót pedig elkapott Gabitól...mégpedig hogy nem örül a név hallatán.
-Sziasztok!-lépett be az ajtón Sharon.
-Szia!-köszöntek egyszerre.
-Steve!-ölelte körül a nyakát a kapitánynak. Mégis Steve kezei most nem fogták át őt mint régen. Miért nem érzett úgy az öleléstől, mint mikor Gabit tartotta reggel a karjaiban?-Hiányoztál!-nyomott egy csókot az ajkaira, de Steve kicsit kellemetlenül érezte magát tőle.
-Maradsz vacsorára?-kérdezte Wanda.
-Ha nem baj!
-Dehogy, mindjárt hozok még egy tányért!-mindenki vacsorához készülve ült az asztalhoz.-Oh az italokat elfelejtettem!
-Mindjárt hozom!-állt fel Steve, mert jelen pillanatban amúgyis úgy érezte megfullad.-Nyugodj meg Steve...mi a fene van veled?-beszélt magához. Próbált koncentrálni az este további részére, így a kis italos üvegekkel a kezében sétált vissza. Mindenki elé helyezve a kis kedvenc italát, amit már megtanultak az évek alatt ült vissza a helyére.
-Drágám!-mondta kissé zavarában Sharon.-Nem felejtettél el valamit?
-Hogy?
-Allergiás vagyok a mangóra!-súgta. Akkor vette észre Steve hogy Sharonnak olyan innivalót hozott amit ő nem ihat meg, ellentétben Gabinak ösztönösen a mangós-narancsos innivalót hozta.
-Ne haragudj, máris hozok másikat!-állt fel sietve. A hűtőhöz sétálva vett mély levegőt. Úgy érezte jelen pillanatban minden gondolata egy személy körül forog. Az pedig nem a barátnője.-Tessék!-helyezte elé az új kiwis innivalót.
-Jól vagy, drágám?-kérdezte Sharon.
-Persze!-vágta rá.-Csak...kicsit fáradt vagyok!
-Azt hittem pedig ma este nálad aludhatok!-kuncogta de persze ezt mind meghallották. Steve szemei azonnal Gabira terelődtek aki a telefonját babrálta. Nem látott rajta érzelmeket. Tehát csak neki jutottak eszébe az emlékek?
-Maradhatsz!-jegyezte meg Steve. Újra ideje észhez térnie.
-Sajnálom, nekem el kell mennem valahova! Ne haragudj Wanda!-kért elnézést a lánytól hogy újra nincs lehetősége a csodálatos ételét megkóstolni.
-Minden rendben?-kérdezte Clint.
-Persze, minden!-mosolygott rájuk.-Később találkozunk!-állt fel ahogy a lift felé sietett.
-Mindig ilyen elfoglalt?-kérdezte Tony Sharontól.
-Hát...nem tudom mennyire lehet ilyet mondani...!-kezdett suttogni.-Elég magának való nő!-Steve pedig felállt és minden szó nélkül a lépcsőt választva ment a lány után. De megállt. Megállt amint meglátta az egyik sarokba összekuporodva őt. Sírt. Régen egy percig se hezitált volna úgy rohant volna hozzá hogy átölelje most mégis a lábai lefagytak. Csak nézi őt ahogy a könnyeivel harcol. Mégis összeszorul a szíve.
-Mindig a szívemre hallgattam...!-mondta magának ahogy a lábai elindultak. Elindultak és meg sem álltak amíg szembe nem találta magát vele. Gabi azonnal meglátta az arcot akihez a test társult és egy gyors mozdulattal állt fel a sarokból. Azonnal a szemeiből kezdte a könnyeket kitörölni.
-Én...én nem hallottam hogy itt vagy!-mondta ahogy próbálta rejteni a sírás nyomait. Mégis Steve inkább csak magához ölelte. Érezte a mellkasát ami annyira nehezen jutott levegőhöz. Most pedig Gabi kezei is szorosan markoltak a ruhájába. Az arcát eltemetve adott utat a könnyeknek...újra.
-Minden rendben....!-nyugtatta.-Itt vagyok, minden rendben!-ösztönösen nyomott egy csókot a feje búbjára. Nem akarta beismerni magának de megijedt. Megijedt hogy ez az apró testi kontaktus megijeszti Gabit mégis inkább az arcát egyenesen a nyakhajlatába temette.-Gyűlölöm mikor sírsz...!-mondta neki Steve.-Nem akarod elmondani mi a baj?-kérdezte. Gabi csak megrázta a fejét.-Miért kérted hogy engedjelek el...? Hm?-fogta közre az arcát ahogy azonnal a szemeiből törölte a könnyeket.-Miért mondtad ezt...?
-Egyszer is már elengedtél...!-mondta Gabi.
-Az...! Az...!-nem tudott értelmes választ adni. Ez pedig talán felébresztette Gabit.
-Ne haragudj!-fejtette le a kezét Steve ruházatáról.-Nem tudom mi ütött belém!-távolodott el tőle.
-Gabi...!
-Mennem kell, Ryan már vár...!-hagyta ott a kapitányt.
-Gabi!-kiabált utána.-Gabriella!-újra vesztett. Másodjára is elengedte a kezei közül őt....
