Gabriella későn ért haza. Valójában csak bolyongott a városban, mert nem akart a hadiszálláson lenni. Mindenki aludt már, ő pedig fellélegezve ült a konyhába le egy jégkrémes doboz társaságában.
-Ez az idióta...!-morogta. A gondolatai a séta után se akartak tisztulni. Az ölelés, az apró puszi a feje búbjára annyi érzelmet engedett szabaddá benne mégis a válasz amit Steve adott arra kényszerítette őt hogy ezeket az érzéseket elnyomja. Elnyomja és soha többé ne engedje őket útjukra.
-Ryanre célzol?-hallotta meg a hangot amitől a gyomra hirtelen görcsbe rándult. Ott állt meg vele szembe. Tagadhatná de a kapitány látványa az egyenruha nélkül még mindig remegésre kényszeríti a lábait.
-Miért nem alszol?-kérdezte ridegen.
-Nem tudok!
-Izomlázad lett Sharontól?-próbált viccelődni de a kérdéstől a szíve csak megfájdult. Minden egy rövid idő alatt a feje tetejére fordult. Újra találkoztak és minden újra úgy történik mint a legelején.
-Nem!-válaszolta ahogy egy kiskanalat vett elő a fiókból majd a pultra támaszkodva kezdett falatozni Gabi jégkrémjéből.
-Nekem elég volt!-tolta irányába ahogy felállt a székből és elindult az emelet irányába.
-Gabi!-szólt utána mire ő megállt.-Mondani fogok neked valamit de ez lehet téged meg fog rémiszteni!
-Akkor ne mond...!-indult volna az emeletre de Steve folytatta.
-Újra küzdeni akarok érted!-Gabi lefagyott. Nem volt benne biztos hogy jól hallotta amit hallott.-Újra...küzdeni akarok érted...értünk! Ha megkérdezed miért lehet nem fogok tudni rá válaszolni de...ahogy újra besétáltál az életembe...újra azt az érzést éreztem mikor először találkoztunk!
-Ha alvajáró lettél figyelmeztetlek Sharon nem biztos hogy örülne ha ezt hallaná!
-Nincs Sharon Gabi! Vagyis volt...de hazudtam a parton!-Gabi szembe fordult vele.
-Nem ez az első alkalom!-mosolygott rá. Majd megunva a játékot újra indulni akart.
-Hazudtam hogy ő számomra az igazi! Nem ő az...! Soha nem is lesz az! Mindvégig te voltál az igazi! Csak egy idióta voltam aki elengedett a kezei közül!
-Nem tudom emlékszel e kapitány, de egyszer már nem működött, másodjára miért működne?
-Mert még egyszer nem engedlek el!
-Ne akarj az érzéseimmel játszani...! Inkább menj vissza Sharonhoz! Felejtsd el amit itt mondtál, ne aggódj én is elfogom!
-Te kicsit se érzel így? Hogy küzdeni akarnál értünk?
-Nincs többé te és én Steve!
-Ne terelj! Azt kérdeztem kicsit sem érzel így? Kicsit sem jutottak eszedbe az emlékek?
-Mire akarnék emlékezni rólunk? A veszekedésekre? Vagy a pillanatra mikor azt mondtuk egymásnak elválunk? Mire akarjak emlékezni?
-Neked csak ezek maradtak meg? A rossz emlékek? Semmi más?
-Nem, mert nem voltak jó emlékeink!-indult volna újra a szobába de Steve gyorsan nyúlt a keze után. Közel kerültek újra egymáshoz.
-Ne hazudj! Egyáltalán nem emlékszel az első csókra? Az első szeretlekre? Az első együttlétünkre? Az esti randikra? Az esküvőnkre? Ne etess ezzel engem! Lehet nem voltam tökéletes férj, sőt távol álltam tőle de mégis minden pillanatra emlékszem!
-Úgy látszik akkor csak én jártam szerencsével hogy semmire se emlékszem!-húzta el a kezét ahogy végre sikeresen eltűnt Steve szeme elől. Levegőért kapkodva rohant a szobájába. Amilyen gyorsan csak tudta, zárta magára az ajtót.-Francba!-támaszkodott az ajtónak.-Mi a fene volt ez?-sokkolt le a nemrég történtektől.-Nem lehetsz hülye Gabi...ne légy hülye! Ő a múlt, maradjon is az! Nyugodj meg!-próbálta nyugtatni magát. Másnap reggel félve ment le a szobából. Nem akart se Sharonnal se Stevevel találkozni. Meglepetésére egyikük se volt a csapattal. Nem akart idegesnek tűnni így azonnal a reggelijéhez kezdett.
-Én még most se fogom fel ami tegnap történt!-jegyezte meg Wanda.
-Én se!-mondta Natasha is.-Valakinek mondott azóta valamit?
-Semmit!-válaszoltak majdnem egyszerre. Gabi értetlenkedve pislogott.
-Történt valami?-kérdezte végül meg.
-Tegnap miután elmentél Steve szakított Sharonnal! Csak úgy hirtelen!-Gabit hirtelen köhögés kapta el.
-Jesszus, jól vagy?-kezdte el veregetni Clint a hátát.-Félrenyeltél?
-Ühüm!-bólintott ahogy próbálta abbahagyni a köhögést.
-Jobb?-kérdezte Clint.
-Igen, köszönöm!-kapott újra levegőt Gabi. A beszélgetést a lift ajtó zavarta meg.-Ryan?!-látta meg az ajtón besétáló személyt.
-Szia Gabi!-mosolygott szélesen.
-Te...te mit...?!-állt fel ahogy elé sétált.
-Gondoltam elmehetnénk valamerre munka előtt!
-Mi?
-Van még egy pár óránk addig, elvinnélek valamerre!
-Ryan épp a csapattal reggeliztem!-célzott a mögöttük ülő személyekre. Eközben Steve is lesétált az emeletről aki azonnal szúrós szemekkel nézett végig a férfi ügynökön.
-Ne csináld már! Manapság alig van időd rám! Kicsit kettesbe lennénk!
-Ryan nem lehetne hogy ezt ne itt a csapat előtt vitassuk meg?
-Oh, milyen udvariatlan vagyok! A nevem Ryan, én vagyok Gabriella barátja! Vagyis...még nem hivatalosan mert soha se válaszol a kérdésemre!-erre természetesen Steve nyomba felkapta a fejét.
-Akkor mégse vagytok egy pár?-kérdezte Thor.
-Erre inkább Gabriella válaszoljon!-válaszolta.
-Na jó! Elég volt a beszélgetésből! Inkább akkor menjünk, ne zavarjuk a csapatot!-zavarba érezte magát mindenki előtt. Inkább sietve akart volna eltűnni a csapat szeme elől de újra egy kéz akadályozta meg.-S-Steve!
-Kapitány!-látta meg a személyt Ryan is. A csapat kíváncsian figyelte az eseményeket.-Megtenné hogy elengedi a barátnőm kezét?
-Steve!-próbálta lefejteni a kezeket magáról.
-Komolyan mondtam amit tegnap mondtam!-jegyezte meg Gabinak. Majd Ryanre nézett.-Sajnálom Ryan...de küzdeni fogok azért hogy Gabriella engem válasszon!-és hogy Gabi e kijelentés hallatán miért érezte újra a pillangókat a gyomrában? Ki tudja.
