+18‼️‼️
-Gabi! Légy a feleségem!-mondta a szemébe.
-Steve...!
-Én akármennyire is próbálkozom, képtelen vagyok arra gondolni hogy újra nélküled kelljen élnem! És lehet tényleg szörnyen pocsék vagyok a megfelelő pillanat megtalálásában mégis...úgy érzem ha most nem kérdezem meg képtelen lennék lehunyni a szemeim...!
-Tehát annak ellenére milyen múltunk volt...és még egy hete sincs annak hogy újra hivatalosan is összejöttünk...te most arra kérsz menjek hozzád feleségül?-kérdezte.
-Én...tudod mit? Elszúrtam tudom!
-Te idióta!-csókolta meg.-Semmit se változtál!
-Én annyira szeretlek Gabi téged hogy...!-Gabi a szájára tapasztotta a kezét.
-Te most direkt beszélsz ennyit?-nevetett.-Ideges vagy?-Steve vállat vont.-Meg se várod a válaszom és már azon gondolkozol hogy engesztelj ki mert megint a legrandomabb helyzetben teszed fel a kérdést?
-Egy szerencsétlenség vagyok!
-De az enyém!-nyújtózott újra a kapitány ajkai után.-És ez legyen is így továbbra is!
-Tudod hogy csak a tiéd vagyok!
-De akkor legyen hivatalos!
-Tudják hogy a kedvesem vagy!
-Mmm...a Mrs. Rogers címnek jobban örülnék!
-A Mrs...a Mrs. Rogersnek?
-Vagy csak poénból kérted meg a kezem? Nem gondoltad komolyan?-látszott egy picit megijedt nem e félreértette a helyzetet.
-Várj! Te most...igent mondtál?
-Most ez az a rész ahol kínosan távoznom kell a szobából vagy...?-Steve egy pillanat alatt a karjaiba emelte őt ahogy az arca boldogságot sugárzott.
-A feleségem leszel?-kérdezte lelkesen. Akkor jött rá Gabi hogy ez a valóság és mindent komolyan gondolt.
-A feleséged!-csókolták meg egymást.-A feleséged!-ismételte a boldogságtól.
-Várj!-rakta le Gabit.-Egy pillanat!-rohant a szekrényhez aminek a fiókját kinyitotta. Egy kis dobozt vett elő és Gabi nagyon is jól tudta mi lapul abban a dobozban.-Lehet egy másik gyűrű kellene...!-nyitotta ki a dobozt amiben a jeggyűrűjük volt.
-...ennél szebb gyűrűt nem is kaphatnék!-vágott a szavába a boldogságkönnyekkel a szemében.
-Felhúzhatom az ujjadra?-kérdezte Steve ahogy látszódott mennyire nehezen tartja ő is most már kordában az érzelmeit.
-Nem kérdés!-nyújtotta felé a kezét. Amint pedig a gyűrű újra az ujján volt, a boldogságuk határtalan lett. Az ajkaik egymással harcoltak és mindketten tudták, hogy itt képtelenek lesznek megállni.-Akarlak!-kapta le a pólót a kapitányról.
-Meztelenül kellett volna jönnöd!-csókolta őt tovább a nyaka irányába.
-A-a! Akkor meg se kérted volna a kezem!-nevette el magát.
-Hidd el drágám, az a gyűrű előbb vagy utóbb de még a mai nap az ujjadra került volna!
-Ne ébreszd fel bennem a pillangókat!
-Pedig az a célom!-bontotta le a felsőt róla. Lassan már egyiküket se takarta ruha.-Készen állsz?
-Szerinted?-mosolyodott el.
-Szerintem nagyon is!-mondta ahogy a férfiasságát azonnal Gabiba kezdte tolni.
-Ah....!-hangzott el az első hang a szájából.-Reggel még nem voltál ekkora...!-jegyezte meg ahogy a háta ívbe feszült.
-Shhh, amennyire jó kislány vagy biztos vagyok benne hogy bírni fogod!-tolta be magát tövig. A kijelentés pedig felébresztette a pillangókat a gyomrában.
-Úristen...!-emelkedett sűrűn a mellkasa.
-Pont ezért kell az én szobámba aludnunk!-kúszott egy huncut mosoly az arcára.
-Legyél kisebb!-viccelődött vele ahogy próbálta megszokni a méretét.
-Az nem megy kicsim, tőled csak minden alkalommal nagyobb és nagyobb lesz!
-Érzem...!
-Érzed?-egy határozott lökést végzett.
-Ah...!
-Mond hogy érzed...!
-Érezlek....!
-Helyes!-kezdte felvenni a tempót és abban a pillanatban az se érdekelte volna ha az egész csapatot felkeltik. Akarta Gabit borzasztóan és ez csak napról napra erősödik benne. Pont mint régen.
*
Steve Gabi ajtaján kopogtatott. Képtelen volt egy pillanatra is lehunyni a szemét ha arra gondolt tegnap végre megkapták egymást. Annyira csodálatos volt. És újra érezni akarja a puha bőrét, az édes csókjait, hallani a hangokat amik csak miatta hagyják el azokat a csodás ajkakat. Az ajtó kinyílt és meglátta azokat a csillogó szemeket.
-Steve?
-Ne haragudj, de képtelen voltam egy percre is lehunyni a szemem!-hadarta el. Gabi pedig tudta mi is a valódi probléma. Hisz ő is ugyanazzal szenved. Mégis játszani akart vele.
-Azt hittem a küldetés miatt már kellően lefáradtál és alszol!-nevetett.
-Az egész küldetés alatt csak rád gondoltam és a tegnap esténkre!-vallotta be.
-Tehát...a kapitány kivételesen a munkája helyett rám gondolt?-lépett közelebb ahogy azonnal a nyakát fogta körbe.
-Amióta az életembe léptél, csak te vagy minden gondolatom!
-Ne hazudj Rogers!-mosolyodott el.-Eleinte ki nem állhattál!
-Te se engem!-válaszolt azonnal.
-Most mégis amint meghallom a neved teljesen görcsberándul a gyomrom...!
-Gabi...!-a távolság az ajkaik között csökkent.
-...és most azt kívánom bárcsak a neved sikoltozhatnám!
-Hátrálj!-adta az utasítást a kapitány. Beesve az ajtón egy pillanatra se válva el egymástól indultak a hálószoba irányába.
-Hol a hasad?-kezdte el lerángatni róla a felsőt.
-A hasam?-mosolyodott el.
-Az a gyilkos kockahas! Merre van?!
-Csak nem hiányoztam?
-Fogd be!-folytatta a csókot.
-Ezek után mindig ezt csináljuk?
-A szexre gondolsz?-nézett rá.-Minden este!
-Nem fogsz elfáradni?
-Nem fogsz végre már magadévá tenni?
-Erre tudod a válaszom!
-Akkor mi lenne ha hozzámköltöznél végre? Többé nem kellene hajnalban az ajtóban egymásnak esnünk!
-És ha lebukunk?
-Ki a francot érdekel mikor már így is az nehezemre esik hogy ne csókoljalak meg mikor meglátlak!
-Gyorsan vegyük le ezt a fránya nadrágot rólad!
-Végre!-estek egymás ajkainak ahogy a nadrágot ügyesen lerángatták egymásról. Steve Gabi lábai között támaszkodott ahogy a hasa vonalán kezdett csókokat osztani.-Jobb ha sietsz lefele...!-nehezedett a légzése.
-Nedves vagy?-kérdezte Steve ahogy az ujját végighúzta a nedves testrészén.
-Ah...!
-Nedves...nagyon is nedves...!
-Ne kínozz tovább! Csak tégy magadévá!
-Minden kívánságod teljesítem!-támaszkodott meg a fejénél.
*
