Steve továbbra se értette mi is történik vele. Egyáltalán kik ezek akik elrabolták őt? Tényleg ők veszélyesek rájuk nézve? A gondolataiból az ajtó nyitódásra lett figyelmes. Ő lépett be rajta.
-Hoztam vacsorát!-jegyezte meg ahogy az asztalra helyezte a tálcát.
-Vacsorát?-lepődött meg.
-Meglepődött igaz?-mosolyodott el. De ez a hang...annyira édes volt. Korántsem olyan hang amitől az embernek a gyomra görcsbe rándul.-Remélem szereti!
-Miért? A társa biztos mérget rakott bele!
-Tény hogy bolond emberekkel vagyok körülvéve de nem olyan rosszak mint gondolja!
-Nem rosszak? Elraboltak!
-Megígértem hogy visszatérhet majd a kis nyugodt életéhez csak egy kis időt kérek!
-Akkor is elraboltak!
-Rosszkor volt rossz helyen! Amilyen makacs, abban biztos vagyok hogy maga se hagyta olyan könnyen magát!
-Makacs? Honnan veszi hogy az vagyok? Ismer engem?
-Mondhatni...!
-Honnan?
-Újságok, internet...sok helyen van magáról információ...!
-De erről nem írnak sehol! Tehát?
-Mondanám hogy ne legyen kíváncsi mert hamar megöregszik, de magának már mindegy!
-Nagyon vicces, hahaha!
-Azt hittem tényleg megnevettetem de nem sikerült!
-Nem nevetek...többé nem!
-Miért? Olyankor nagyon csúnya?-szívta a vérét továbbra is.
-Mert nincs többé okom rá!
-Arra hogy nevessen? Miért? Úgy érzi nem érdemli meg?
-Szerettem valakit...! Ő volt az egyetlen aki miatt képes voltam boldog lenni!-mondta komolysággal.
-És már nem szereti?
-Meghalt...! De még így is csak őt vagyok képes szeretni!
-Maga szerint örülne annak ha így látná magát?
-Nem! Biztos vagyok benne hogy nem...de amíg nem láthatom őt újra képtelen leszek boldog lenni!
-Újra? Mármint arra céloz...?!
-...a túlvilágon!
-Jesszus, ez nagyon beteges!-jegyezte meg.
-Maga még nem volt akkor szerelmes!
-De voltam, vagyis...vagyok! De ez beteges! Azért nem lehet boldog az ember soha többé mert meghalt egy fontos személy számára? Ugyan már! Gyászoljunk természetesen, de utána folytatni kell az életet!
-Magát még akkor nem szerették ennyire!
-De...túlságosan is...!
-Igen? Akkor nem mondana ilyet!
-Azért mondom, mert ha én lennék az aki ezt a szívfájdalmat okozza másnak, azt kívánnám bárcsak újra képes lenne mosolyogni!
-És maga tudna újra boldog lenni...ha az a személy akit szeret meghalna? Tényleg képes lenne rá?-nem válaszolt. Valójában fogalma sem volt arról mi lenne akkor vele.
-Vacsorázzon és pihenjen kapitány!
-Steve...Steve a nevem!-jegyezte meg.
-Steve...!-mondta ki.
-A maga neve?-kérdezte.
-Csak...Maddog...!
-Maddog? Milyen név ez?
-A titkos nevem!-válaszolta.
-Tehát Maddog! Örvendek!-nyújtotta felé a kezét Steve. Egy kisebb hezitálás után Maddog felé nyújtotta.
-Maga érdekes egy ember!
-Tegeződjünk...ha már így alakult a helyzetünk...!
-Itt csak te vagy nyakszorongató helyzetben!
-Nem félek tőled!
-Miért nem félsz tőlem?
-Mondtam...úgy érzem egy oldalon állunk, csak nem tudom bizonyítani!
-Ne is pazarold rá az időd hogy bizonyítsd!
-Tévednék?
-Talán!
-Nem hiszem! Nem egy gyilkos szemei a tiéd!
-Udvarolni akarsz?-Steve erre felemelte a kezét.
-Házas vagyok!
-Valóban? Házas?-kérdezte mintha meglepődött volna.
-Látod!
-Régóta?
-Régóta...több mint hat éve már!
-Tehát hat éve!
-Igen...!-emlékezett vissza Steve.
-És ő az aki miatt nem lehetsz boldog?-nem válaszolt de a szemei mindent elmondtak.-Mikor halt meg?
-Hét hónapja...egy küldetésen!
-Mi történt vele?
-A jelentés szerint robbanás történt a helyszínen amiben a csapattal együtt életüket vesztették!
-Értelmetlen halál! De még mindig úgy gondolom örülne ha mosolyognál!
-Maddog!-lépett be a férfi aki Stevevel összetűzésbe került.
-Tessék?-fordult felé.
-Mennünk kell! Elindult!
-Készüljetek!-adta ki az utasítást.
-Egy újabb küldetés?
-Pihenj...!-indult az ajtó irányába.
-Maddog!-szólt utána. Maddog visszanézett.-Ugye még beszélünk?
-Csak nem érdeklődést mutatsz felém mégis?
-Egyáltalán nem!-mondta azonnal.
-Helyes!
-Talán...jobban megakarlak ismerni!
-Az már helytelen, semmi előnyöd nem lesz belőle!-ment ki a szobából egyedül hagyva újra a kapitányt a gondolataival.
-Meg kell tudnom ki is vagy...Maddog...!-mondta Steve az üres falaknak. Miközben Maddog próbálta magát összeszedni az ajtó másik oldalán.
-Még hogy házas...!-mosolyodott el.-Csak jegyesek...!
