-Minden rendben?-kérdezte Tony a kanapén ülő kapitánytól másnap.
-Persze, mi baj lenne?
-Tegnap beszélni akartam veled de sprintelve elmentél mellettem és meg se hallgattál!
-Ne haragudj, csak...eszembe jutott valami amit el kellett intéznem!
-Jó reggelt!-ült le velük szembe egy mosollyal az arcán Gabi.
-Jó reggelt! Jól aludtál?-kérdezte Tony.
-Mint a bunda!
-Azért vagy ma is gyönyörű!
-Rajtam segített egyeseken nem!-jegyezte meg ahogy a fejével a kapitány irányába bökött aki újra a gondolataival volt el.
-Tegnap óta ilyen fura! Ne foglalkozz vele!-legyintett.
-Csináltam reggelit!-kiabált Wanda a konyhából.-Hozhatok neked is Gabi?-kérdezte a kis boszorkány.
-Kérek igen, köszönöm!-Wanda pár perc múlva tányérral a kezében sétált Gabihoz.
-Tessék, remélem ízleni fog!
-Biztos nagyon finom, hisz istenien tudsz főzni!-mosolygott rá ahogy a villát a kezébe vette. De a legelső mozdulatnál Steve kikapta a kezéből a villát.-Mi a...?! Most komolyan az én kajámra fáj a fogad?-kérdezte.
-Steve ezt Gabinak hoztam!-mondta idegesen Wanda.
-Ne edd meg!-szólt rá Steve.
-Mi van veled?-értetlenkedett Tony is. Akkor pillantotta meg Gabi az okot amiért Steve ennyire ,,védelmező" lett.
-Gomba van benne?-kérdezte Wandától.
-Igen, csiperke! Nem szereted?
-Allergiás vagyok a gombára! Ne haragudj Wanda!-kért elnézést.
-Allergiás? Basszus ne haragudj!-vette el azonnal előle a tányért.-Ne haragudj nem tudtam!
-Ugyan! Ne haragudj én nem mondtam!-kért elnézést Gabi is.
-Ne kérj elnézést, nem tehetsz róla! Pár perc és összedobok neked valamit!
-Ne fáradj!-próbálta megnyugtatni.-Elmegyek ide a közeli kis étterembe reggelizni! Pihenj inkább!-állt fel Gabi.
-Biztos? Gyorsan összedobok valamit!
-Persze! De azért köszönöm Wanda!-mosolygott a lányra ahogy a dolgait összeszedve indult a lift irányába.
-Te honnan tudtad hogy nem ehet gombát?-kérdezte Tony Stevetől aki amilyen gyorsan csak tudott egy egyszerű kifogással hagyta ott a személyünket a kanapén. Így Gabival egy liftbe utazva indultak a földszint felé.
-Köszönöm...!-motyogta Gabi.
-Hm?-fordult felé.
-Hogy vigyáztál rám!-utalt a gombás esetre.-Hogy emlékeztél hogy nem ehetek gombát...!
-A feleségem voltál...szégyen lenne ha nem tudnám nem?
-Nem volt az olyan sok idő...!
-Másfél év soknak számít a mi szakmánkba! Sokan még bele se kezdenek...!
-És a végéig se jutnak!-mosolyodott el.-Mi nekünk mindegyik fázis sikerült!
-Gyere!-szállt ki a kapitány a liftből.
-Hova?-követte Gabi.
-Elviszlek reggelizni!
-Azt hittem dolgod van!-lepődött meg.
-Szállj be!-nyitotta ki neki a kocsi ajtaját. Nemsokára egy régi retro stílusú étterembe tértek be. Az ablakhoz ülve várták a pincér kiérkezését.
-Jó napot! Mit hozhatok?-kérdezte.
-A hölgynek egy baconös rántottás szendvicset, karamellás kávéval két cukorral egy kis tejjel! Nekem pedig egy francia melegszendvicset, egy fekete kávéval, egy cukorral!
-Máris hozom!-hagyta ott az asztalt. Steve pedig észrevette Gabi tekintetét.
-Mi a baj? Nem az a kedvenced?-kérdezte Steve.
-De...még mindig az!
-Még mindig azt kéred minden egyes áldott alkalommal?
-Megunhatatlan!-mosolyodott el. De mégis a gyomra összerándult. Ennyi év után, ennyi év távolságtartás után is Steve minden kis részletre emlékszik.
*Öt évvel ezelőtt:
-Nézd mit készítettem?-helyezte a tányért elé Steve.
-Úristen!-kiabálta el magát lelkesen.-A baconös rántottás szendvicsem!
-Remélem ízre is jó lesz!
-Ha nem, akkor is megeszem!-Steve elmosolyodott.-Nekem van a legcsodálatosabb vőlegényem!-mondta boldogan ahogy az első falatot a szájába vette.
-Na?
-Isteni!-csillogtak a szemei.
-Megnyugodtam!-nézte csodálattal a menyasszonyát.
-Figyelmeztetlek Rogers, ne nézz így rám! Nem lehetek terhes az esküvő előtt még nem lesz rám jó a ruha!
-Hogy ne nézzek rád?-folytatta a csodálást.
-Na jó!-nevette el magát ahogy lerakta a kezéből a villát.
-Mi a baj?
-Túlságosan helyes és szexi vagy! El veszed minden figyelmem!
-Én?
-Mond hogy ma később van dolgod!
-Később van csak dolgom!
-Helyes!-állt fel Gabi ahogy azonnal Steve ölébe ült és vadul esett az ajkainak.
-Azt hittem nem lehetsz terhes!-mosolyodott bele a csókjukba.
-Majd veszek másik ruhát!-jegyezte meg ahogy Steve egy könnyed mozdulattal állt fel a kezében Gabival és a szoba felé vette az irányt.
-Alig várom hogy a feleségem légy!-mondta ahogy az ágyra fektette őt.
-Hát még én!-nevette el magát.
-Annyira szeretlek!-simított ki egy tincset a hajából.
-Ne romantikázz! Nem sok időnk van!
-Te rád annyi időm van amennyit csak szeretnél!-csókolgatta a nyakát.
-Én is szeretlek!-válaszolta egy apró kuncogással.
*
-Gabi!-szólt neki Steve.-Történt valami?
-N-nem! Minden...rendben!-ébredt fel a gondolataiból. Mégis egy apró könnycsepp ült a szeme sarkában.
-Biztos? A szemed hirtelen könnyezni kezdett!
-Csak...a nap miatt! Csak a nap!-törölte ki a szeméből. Mégis a szíve fájt. Szörnyen fájt. Mégsem értette a fájdalmának okát.
