+18‼️‼️
Gabi este azonnal lezuhanyzott, ami most kifejezetten jól esett neki. A gondolatai nem hagyták nyugodni. Kissé összeszedetten indult a nappaliba.
-Kész vagy?-kérdezte egy mosollyal.
-Igen, most ez jól esett!-mondta a fürdőköntösébe.-Steve én...!-kezdte volna de Steve telefonja megzavarta. Egy apró hezitálás után Steve felvette a telefont.
-Igen Fury?-Gabi gyomra összerándult.-Küldetés?-újra az az érzés kapta el mint mikor az útjaik különváltak. Vajon ez lenne tényleg ami rájuk vár? Egy újabb szakítás?-Most?-kérdezte. Gabi egy apró mosolyt rakva az arcára könyvelte el hogy az a romantikus este amire vágytak mégse jön össze.-Fury én értem, de nem mehetne más? Most épp valami fontos ügy közepén járok!-kérdezte idegesen.-Értem...!
-Menj csak...!-súgta Gabi, de az arcán azonnal kivehető volt a csalódottság.
-Sajnálom Fury de ezúttal keresnie kell mást helyettem...! Kaptam az élettől mégegy esélyt és még egyszer nem okozhatok csalódást neki!-Gabi szíve hevesen kezdett verni. Az érzelmek hirtelen kezdték az egész testét átjárni. A telefont lerakva fordult Gabi irányába.-Hol is jártunk?-kérdezte.-Oh, igen! Ha az miatt izgulsz hogy egy szoba van, nem kell! Aludhatsz fent majd én alszok itt!-Gabi azonnal Stevehez ment és megcsókolta.
-Shhh, ne csináld!-mosolyodott el.-Ne akarj külön aludni...kapitány!
-Azt hittem kellemetlenül érzed magad...!-nézte Gabit.
-Csak izgulok...!-ismerte be.
-De miért?-fogta meg a kezét.
-Mert...pont úgy érzem magam mint mikor először voltunk együtt!
-Tehát csak emlékszel!-mosolyodott el.
-Azt hitted tényleg csak a rossz emlékek maradtak meg bennem?-simogatta meg az arcát.
-Csak reméltem hogy nem így van!
-Csókolj meg!
-Gabi...!
-Csókolj meg és...csak legyen ez egy felejthetetlen éjszaka!
-Tehát egy szobába alszunk?-húzta magához Gabit.
-Próbáljunk meg aludni!-estek vadul egymásnak. Közösen hátráltak a lépcsőig és a kisebb bukdácsolás után Steve felkapva Gabit ment a szoba irányába. Gyengéden az ágyra helyezte ahogy egy pillanatig se szakadt el az ajkaitól.-Tehát aludni fogunk?-mosolyodott bele a csókba.
-Aludni!-mondta mosollyal az arcán.
-Azért van a kezed a köntösöm megkötéjénél?
-Azért van a kezed a felsőm alatt?
-Csak megnéztem minden a helyén van e!
-És? Mit állapítottál meg?
-Azt hogy érezni akarom ezt a csodás testet ahogy hozzámsimul!
-Francba!-esett vadul Gabi ajkainak ahogy a köntösét azonnal elkezdte lebontani róla. De Gabi se hezitált egy pillanatig se, amilyen gyorsan csak tudta szedte le róla a felsőt.
-Szeretlek Steve!-mondta ahogy élvezte a kapitány csókjait a nyakán.
-Én is szeretlek!-mondta ahogy Gabi puha bőrét csókolta.-Nagyon szeretlek!-haladt végig a testén a csókokkal.
-Gyere vissza!-húzta fel magához.
-Annyira hiányoztál!-folytatta a nyakán a csókokat.
-Ne csináld!-tapadt az ajkaira.
-Ne csináljam?-nézett rá ahogy a keze egyik pillanatról a másikra a lábai közé csúszott.
-Ah...!
-Mit ne csináljak? Hagyjam abba?-kérdezte ahogy tovább kényeztette.
-Megöllek ha abbahagyod!
-Imádom, hogy ilyen erőszakos vagy!
-Régen is ilyen sokáig szenvedtettél?
-Régen is ilyen nedves voltál?-húzta Gabi agyát.
-Annyira utállak!-esett újra az ajkainak.
-Majd elhiszem, ha az ujjaim köré élvezel!
-De nem az ujjaid akarom!
-Mit akarsz?
-Könyörögnöm kell?
-Most az egyszer talán elhagyhatjuk!
-Milyen kedves....!-Steve egy határozott mozdulattal egyesült Gabival mire ő felszisszent.-...tőled!-kapkodott levegő után.
-Ezt szeretted volna?-várt arra hogy Gabi hozzászokjon.
-Téged akartalak...már rég!-Steve először nem értette mire gondol.
-Rég?
-Egyetlen egy nap sem telt el úgy hogy ne vágytam volna rád...!
-Gabi...!
-Csak mond hogy te is ennyire vágytál rám!
-Mindennap téged vártalak...!-hajolt le hozzá, ahogy egy lassan kezdett mozogni.
-Ah...!
-Annyira csodálatos vagy!-gyorsított.
-S-Steve...!
-Azt mondtad nem az ujjaim köré akarsz élvezni...gyerünk kicsim!-a lökések intenzívebbek lettek. Nem kellett sok idő és együtt élveztek el.-Tehát nem utálsz!-mosolyodott el.
-Nagyon úgy néz ki!
-Ennek örülök!-csókolta meg.-De biztosan tudnom kell!
-Most arra célzol hogy...?-nevetett Gabi.
-Arra!
-Tényleg nem fogunk aludni?
-Melletted képtelen lennék nyugodtan aludni!
-Ezt eddig még nem mondtad! Főleg mikor együtt aludtunk egy szobába!
-Akkor is ennyire pucérak voltunk?-nevetett Steve.
-Ennyire még soha!
-Akkor folytassuk ahol abbahagytuk!
